Hegedűs Imre sok éven át szervezett demonstrációkat a tejágazatban korábban uralkodó áfacsalások, az önköltség alatti nyerstej-árak, a kiskereskedelmi láncok gyakorlata miatt. Egyik 2014-es akciója kapcsán nemrég elmarasztalta a bíróság, ami ellen fellebbez.
– Mit érzett, amikor a 2014-es demonstrációk után két évvel kapott egy levelet, miszerint egy év két hónap börtönre ítélik?
– Bevallom, megijedtem. De fel is háborodtam. Nem tapasztaltam rosszindulatot az igazságszolgáltatás részéről, csak a szabályok szerint jártak el. Az egyik 2014-es gyáli demonstráció miatt – amit a tejtermelők demonstrációs bizottságának cselekvési tervekért felelőseként szerveztem – jelentett fel engem és két társamat egy importőr cég. Trágyát öntöttünk a telephelyük elé, a bíróság először tárgyalás nélkül ítélt el, a hulladékgazdálkodási törvény megsértése miatt. Társaim büntetését öt évre felfüggesztették, ők munkájuk mellett önkéntesen sajtkészítési bemutatókat tartanak. Pártfogó felügyelőjük is van.
– Ön végül perre ment. Most hol tart az ügy?
– A tárgyalások után nemrég első fokon megrovást kaptam, azaz lényegében bűnösnek ítéltek. Fellebbeztem ez ellen. Ebben a folyamatban eddig is és ezután is segít a Tej Terméktanács, állja az ügyvédi költségeket és az esetleges pénzbírságot.
– Hogy élte meg az utóbbi négy évet?
– A demonstráció körüli napok mozgalmasak voltak pszichésen is, hiszen olyanra készültünk, ami nincs mindennap. A tetteink után nem volt célunk elbújni, hiszen mi töltöttünk fel a netre fotókat arról. Aszámos akciót követően csak egy cég tett feljelentést, jöttek a rendőrségi kihallgatások, az ügyész, a bírósági tárgyalások. a barátok, szaktársak, a terméktanács, a kamara mindvégig mellettem állt. Tudtam, hogy nem vagyok ártatlan, de hittem és hiszek abban, hogy abszolút helyesen cselekedtem.
– Nyugati országokban komoly hagyománya van a markáns gazdademonstrációknak; úgy látszik, itthon nem teljes az elfogadottságuk. Mi motiválta a demonstrációk szervezésekor?
– Hangsúlyoznám: nem felindulásból, hanem átgondoltan cselekedtünk. Kétszintű motivációm volt, mindkettő mély meggyőződésből. Egyrészt több mint tíz éve olyan céget vezettem, illetve voltam a társtulajdonosa (Bicskei Mg. Zrt. – a szerk.), amely tejtermelésből és -feldolgozásból élt. Fontos volt, hogy a piacon ki hogyan viselkedik, mennyit kapunk a nyerstejért. Mivel a lengyel, szlovák UHT-tejek – nem bizonyított, de vélelmezhető – áfacsalás miatt olcsók voltak, a magyar tejek árát is lehúzták hetven forint alá. A másik ok ugyanez volt, nemzetgazdasági szinten: jobb mindenkinek, ha magyar állítja elő a tejet a magyar vásárló számára. Bementél a boltba, s azt láttad, hogy olcsóbb a külföldi tej az itthoninál. Kimentünk külföldre megnézni, megkérdezni, s azt tapasztaltuk, hogy ott drágábban állítják elő a tejet, mint mi itthon. Tizenéve a politika sem foglalkozott ezzel, azt gondolták, hogy a piac majd lerendezi. Mi meg tudtuk: a szlovák, a lengyel gazda nem kel korábban nálunk, nem ügyesebb – mégis olcsóbb itt az ő teje. A kiskereskedelmi láncok pedig vérlázítóan viselkedtek.
– Visszanézve hogy látja, mit értek el?
– Biztonságosabb az ágazat, ha nem is nagy, de van nyereség, kereslet van a magyar tej és tejtermékek iránt. Most nincs ok utcára menni. Úgy gondolom, a határozott fellépéseinknek komoly szerepe van a korábbi áfacsökkentésben – amit most a TTT erős lobbijának is köszönhetően kiterjesztettek újabb termékekre –, az ágazat tisztulásában. Nagyon nehéz évek voltak az elmúlt másfél évtizedben. Volt, hogy tartósan literenként húsz forint veszteség volt a nyerstejen. Nehéz kibírni, de nem adta fel az ember. Pár éve 70 alatt volt a nyerstej ára, ma 95–98 forint, és emelkedik; az elmúlt 24 hónapban nem volt 90 alatt az átlagár. Míg korábban az EU-ban 25. volt a magyar tejár, most már elég régóta a 18.
– Ha úgy alakul, legközelebb is a frontvonalba áll?
– Nem szeretném, ha olyan kép alakulna ki rólam, hogy szegény áldozat vagyok, hiszen nem akarom sajnáltatni magam. Tudatosan tettem mindent, a magam és az ágazat érdekében. Továbbra is azt gondolom, hogy nem árt, ha az embernek van arra tehetsége és lehetősége, hogy az érdekeit érvényesítse. a tejtermelő is ilyen: nem elég, ha jól el tudja végezni a munkáját, tettekkel és szavakkal is képviselni kell az érdekeit.
(NAKlap, 2018. július-augusztusi szám)