A Világörökség-várományos Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület az a környezet, amit (legalább) egyszer látni érdemes. Nem véletlenül ez az „Ősvilági Pompei”. Szerencsés esetben bárki egy különleges időutazás részese lehet.
Beiktatása apropóján nyilatkozta az új agrárminiszter, hogy egyes, eddig is tárcához kapcsolódó területekre jobban fókuszálnak az új kormányzati ciklusban, így önálló környezetvédelmi államtitkárság alakul, amelyben külön helyettes államtitkár felel majd a környezetügyért és a természetvédelemért. Utóbbi szakterülethez tartoznak a nemzeti parkok is. És, hogy micsoda örökség az, amit érdemes fenntartani, sőt, továbbfejleszteni, arról a minap – egy nemhivatalos látogatás során – szerkesztőségünk is megbizonyosodott. Szemlénk terepe pedig az egyik legkülönlegesebb hazai helyszín, a Bükki Nemzeti Parki Igazgatóság (BNPI) fennhatósága alatt álló – a Novohrad-Nógrád Geoparkhoz tartozó – lpolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület volt.
„Ősvilági Pompei” – ez a természetvédelmi terület egészen egyértelmű, marketingszempontból is kifejező szlogenje. Aki már a helyszínen látta az egykori római kori romokat vagy csak olvasott róla és még nem volt Ipolytarnócon, akkor csak elképzelheti a hasonlóságot. Aki pedig bejárta mindkettőt, az állíthatja: a szlogen egyáltalán nem túlzó… A többmillió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófa maga alá temette az egykor ezen a földterületen húzódó trópusi esőerdőt és annak állatvilágát, így konzerválódhatott akkori állapotában például a lenyűgöző látványú és méretű ősfa – a világ legnagyobb ismert, kövesedett pinus-féléje (Pinuxylon tarnocziense) –, aztán az ősorrszarvú, az őz- és szarvasfélék, ragadozók és madarak lábnyomai.
Persze a látvány önmagában semmit sem ér, ha nem párosul mellé szakavatott tájékoztatás. A sok tanösvény egyike a geológiai, az óránkénti túravezetés során csodálhatók meg az említett ősmaradványok (is). Feltételezzük, hogy sok remek szakember dolgozik az ősmaradvány-parkban, és valószínűleg a legkiválóbbak egyike Szarvas Imre (a fenti kép közepén), aki éppen azt a túrát vezette, amin mi is részt vettünk.
Ami azt illeti, a BNPI nálánál jobb marketingszakembert nem is találhatna. Merthogy semmilyen reklámügynökség vagy népszerűsítésre hivatott hivatal képviselője nem beszélhet, sőt, mesélhet olyan szenvedéllyel a látnivalókról, mint ahogy ő tette, és érzékelhetően élvezte, hogy átadhatja a közel kéttucatnyi látogatónak tudáshalmazának néhány „morzsáját”. Ezt az élményt pedig ezek a vendégek – hírét víve a geoparknak – adták tovább...
„Üdvözlök mindenkit a kék lagúnában, a Pannon-tenger mélyén. Na és bármikor találkozhatunk akár egy őscápával is” – késztetett nevetésre mindenkit akkor, amikor az egykori tengerfenéken lépdelve a kb. 30 méter magasan ágaskodó akácfára mutatott. A cápa pedig itt tényleg őshonos volt, amit a nagycsarnoki kiállításon bemutatott, a területen talált cápafogas homokkő is bizonyít. „Ez itt most egy hárommillió éves welnesstúra” – jegyezte meg szintén mosolyt csalva az arcokra akkor, amikor a földtörténet alakulását is bemutató séta során a csapat az egyik élesen elkülönülő korszakból a másikba tett néhány lépést. „Ez pedig egy csinos ős-szarvaslány volt, aki éppen szomját oltani ment a pár méterrel lentebbi patakba” – utalt páratlan humorával a kis fedéllel óvott patás állat lábnyomára, és el is képzeltük, ahogy az állat ellépett a vízfolyás felé.
Az a bizonyos pata-nyom
Mindez csak ízelítő Szarvas Imre élethű, pazar „meséjéből”, amit a lábnyomok alapján rekonstruált állatok háromdimenziós megjelenítése, valamint az egykori őserdő növény- és állatvilágának valósághű, vulkáni katasztrófa előtti állapotának négydimenziós mozis bemutatása tett valóban teljessé.
A 2018. május 25. és június 10. közötti Európai Geoparkok Hete és a 2018. május 28. és június 3. közötti Magyar Nemzeti Parkok Hete kiváló alkalom arra, hogy szerencsés esetben bárki részese legyen akár Szarvas Imre páratlan túravezetésének is, egyúttal megtekintse azt, hogy többek között mire is érdemes (bevallottan) még jobban koncentrálnia a régi-új minisztériumnak…
(nak.hu/RF) (fotó: nak.hu)
Közös ügy a helyi természetvédelem
2015 óta minden évben május 22-én ünnepeljük a Magyar Természet Napját, melynek célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a hazai természeti értékeink, valamint erőforrásaink megóvásának fontosságára. Ennek apropóján az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a WWF Magyarország a Magyar Természet Napja alkalmából Közösen a természet védeleméért címmel kiállítást és beszélgetést szervezett. A rendezvényen az előadók azt hangsúlyozták: rendkívül fontos és közös ügyünk a helyi természetvédelem.
– Nem véletlen, hogy a Magyar Természet Napja egybeesik a Biológiai Sokféleség Világnapjával. Ez a nap lehetőséget ad a hazai természeti értékek sokszínűségének megismerésére. Fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel az értékekkel és óvjuk is azokat, hiszen csak egyetlen bolygónk van – mondta Antal Alexa, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője.
– Ahhoz, hogy érdemi eredményeket érjünk el a biológiai sokféleség megőrzésében nagyon kevés, ha csak a természetvédelemmel hivatásosan foglalkozók küzdenek. Mindenkinek tennie kell a saját környezetében, változtatnia a saját életmódján és ezzel hozzájárulni a változáshoz a világban. A folyamat segítésében kiemelkedő jelentősége van az önkéntes alapon szerveződő kisebb-nagyobb helyi csoportoknak, mert tennivaló mindenhol akad akár a nagyvárosok szívében is – mondta Lendvai Csaba az MME Budapesti Helyi Csoportjának titkára. (forrás: WWF)