Az uniós tagállamok közel kétharmada nem ért egyet azzal az európai bizottsági javaslattal, amely 2020 után szerintük aránytalanul nagymértékben megnyirbálná a regionális- és a közös agrárpolitika költségvetését – hangzott el az uniós miniszteri tanácskozáson.
Az Európai Bizottság javaslatának bemutatása után a tagállamok képviselői az általános ügyek tanácsának május 14-i nyilvános vitáján először fejtették ki véleményüket a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret tervezetéről. A legtöbb kritika a kohéziós (és valamelyest kisebb mértékben a közös agrárpolitikai) büdzsé csökkentésére vonatkozó javaslattal szemben fogalmazódott meg, amelynek során mind a 28 tagállam reagált a tervre. Közülük 16-17 tagállam Európa-ügyi minisztere jelezte, hogy nem ért egyet a vágással és különösen annak – többségük szerint – aránytalanul nagy mértékével.
Az EB a kohéziós forrásokat névértéken 7, a közös agrárpolitika forrásait pedig 5 százalékkal kurtítaná meg 2020 után részben így ellensúlyozva a brit kilépés miatt a költségvetésen keletkező „lyukat”, amit Brüsszel éves szinten nettó 12-13 milliárd euróra becsül. Több tagország képviselője is ugyanakkor arra mutatott rá, hogy valós értéken jóval nagyobb, 10-15 százalék közötti vágásról van szó. Konrad Szymanski lengyel Európa-ügyi miniszter reálértéken 10-15 százalékos forráselvonásról beszélt, hozzátéve, hogy egyes országok esetében akár a 30 százalékot is elérheti a vágás.
– Komoly kételyeink vannak aziránt, hogy ez (a javaslat) jó tárgyalási alap. Varsó nem fogadja el a forradalmi csökkentéseket, különösen nem a közös agrárpolitikára vonatkozót – tette hozzá a lengyel miniszter.
Szlovák kollégája, Ivan Korcok úgy vélte, hogy a kohéziót és a mezőgazdaságot illetően „nem arányosak a csökkentések, a regionális politikánál egyenesen túlzott mértékűnek nevezte ezeket, aggodalmának adva hangot, hogy a legkevésbé fejlett régiók lesznek a vesztesei a reformnak. A cseh EU-ügyi államtitkár is azt hangsúlyozta, hogy a felzárkóztatási büdzsét érintő megtakarítások valós értéken 15 százalékot tesznek ki, és ha az infláció mellett a nemzeti összjövedelem változását is figyelembe veszik, akkor 20 százalékos is lehet a kurtítás. Az átmeneti régiók esetében, amelyek az egy főre eső uniós átlagos GDP 75 százaléka fölé kerülnek, akár 35-40 százalékot is elérheti szerinte az elvonás. Még ennél is radikálisabb csökkentést vizionált a litván miniszter, aki közölte, egyes számítások szerint akár 45 százalékkal is zsugorodhat a kohéziós politikára fordítandó összeg.
A közös agrárpolitikai és a kohéziós támogatások drasztikus megnyirbálásáról beszélt Várhelyi Olivér, Magyarország állandó EU-nagykövete, aki szerint éppen hogy erősíteni, és nem pedig csökkenteni kellene a kereteket. Helytelen megközelítésnek tartotta, hogy az új és a régi prioritások között kell dönteni, ezért szerinte az új politikai prioritásokra új pénzek kellenek, amit Magyarország akár a GNI 1,2 százalékáig növelve a befizetését, kész lenne megfinanszírozni.
Összességében 16-17 ország kifogásolta a kohéziós és/vagy a közös agrárpolitikai büdzsé megkurtítására vonatkozó szándékot. Ezek: Lengyelország, Észtország, Portugália, Szlovénia, Lettország, Litvánia, Görögország, Franciaország, Szlovákia, Románia, Málta, Magyarország, Csehország, Írország, Horvátország, Olaszország (Bulgária soros elnökként nem szólt hozzá, de alighanem ugyanebbe a táborba tartozik).
Günther Oettinger költségvetésért felelős biztos azzal válaszolt a kritikákra, hogy a két nagy hagyományos területen megkerülhetetlen a megtakarítás. Szerinte a 7 százaléknál alacsonyabb csökkentés komolytalan lenne, de az ennél nagyobb már ártana. Több küldöttség is nehezményezte, hogy a Bizottság többéves keretköltségvetésről szóló javaslata nem elég átlátható és nem lehet érdemben összevetni a 2014 és 2020 közötti periódus költésével. Ezért arra sürgették a Bizottságot, hogy a következő hetekben összehasonlítható számsorokkal álljon elő. Többen azt is kifejtették, hogy az összképhez meg kell várni a különböző ágazatok szabályozására vonatkozó javaslatokat, amelyeket május 29. és június közepe között folyamatosan publikál majd a testület.
A kohéziós forrásokban érintett országok többsége fontosnak nevezte, hogy a jövőben is az egy főre jutó GDP nagysága legyen a meghatározó szempont a kohéziós források tagállamok közötti elosztásánál. A magyar nagykövet az egyetlen releváns elosztási kritériumnak nevezte az egy főre jutó GDP-t (ezt a jelenlegi képletben 86 százalékban veszik figyelembe, de Oettinger szerint 2020 után is legalább 80 százalék erejéig, miközben más szempontokat is figyelembe vesznek majd, mint az éghajlatváltozást vagy a migrációt).
Németország és Franciaország miniszterei megerősítették, hogy készek többet befizetni a közös büdzsébe. Michael Roth német EU-ügyi államtitkár szerint a német hozzájárulás aránya a brit kilépés után a jelenlegi 21 százalékról 24-25 százalékra nőhet. Hat uniós tagállam, köztük öt nettó befizető, félreérthetetlenül jelezte, hogy ellenzik a befizetések növelését. A finn, a dán, a holland, a svéd, az osztrák és némi meglepetésre a ciprusi miniszter is közölte, hogy kisebb EU-nak kisebb büdzsé dukál. Többen közülük – a svédek és a finnek például – leszögezték, hogy a kiadási plafon (főösszeg) nem mehet a GNI 1 százaléka fölé.
(forrás: Bruxinfo)