A gazdák érdeke is a vízgyűjtő területeken lévő fenntartósávok szabadon hagyása, mert csak így biztosítható a medrek folyamatos karbantartása, a vízkárok megelőzése.
Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság feladatellátása során felmerült az a probléma, hogy a gyakorlatban sok helyen a gazdák a medrek partéléig folytatnak művelést az ingatlanjaikon, ezzel megakadályozva, nehezítve a medrek karbantartását. Az ÉDUVIZIG a NAK Győr-Sopron-Moson megyei szervezetével közösen igyekszik a problémát kezelni.
A mezőgazdasági termelés belvízkockázatainak csökkentéséhez szükséges vízrendezési munkákat az állami tulajdonú, vízügyi vagyonkezelésű vízfolyásoknál és csatornáknál a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok, az egyéb (elsősorban önkormányzati) tulajdonú létesítményeknél többnyire a területen működő vízitársulatok végzik szerződés keretében. A többi meder, üzemi csatorna esetén a tulajdonos a karbantartó, de egy-két eset kivételével gyakorlatilag nem végzik el a fenntartási munkákat.
A vízkárok megelőzése sajnos nem mindenhol biztosítható a teljes vízelvezető rendszer egységes szinten fenntartott állapotának hiánya miatt, melynek okai többek között az alábbiak.
A medrek karbantartásához speciális fenntartógépek alkalmazása szükséges, ezek jellemzően mezőgazdasági vontatóra szerelt gémes szerkezetek. A kaszálógépek működtetése költséges, amelyet a vízfolyás, csatorna mentén folyamatos, megfelelő időben végzett munkával lehet optimalizálni. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a medrek parti sávján (fenntartósávon) a mezőgazdasági vontatók továbbhaladásának folyamatos biztosítása. Az igénybe veendő parti sávok földhivatali nyilvántartás szerint nem minden esetben tartoznak a mederkezelő vagyonkezelésébe, ilyenkor azt a vízfolyásokkal érintett földtulajdonosoknak, használóknak kell biztosítani. A fenntartósávok használatát a 83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet szabályozza, amely a hatékonyabb - ezáltal olcsóbb, a minél nagyobb volumenű mederkarbantartást biztosító – munkavégzés érdekét szolgálja.
A fenntartósáv ad lehetőséget többek között a mederből kikerülő iszap elhelyezésére is. Az iszap gyakorlatilag a vízfolyások környezetéből bemosódott termőföld, mely alkalmas talajjavításra, a helyi mélyedések feltöltésére, amivel a vízfoltok is csökkenthetők.
Gazdálkodói szempontból nem tűnhet érdeknek a fenntartósáv hozzáférhetőségének biztosítása. Azok a földhasználók, akik a birtokukban lévő ingatlan minél nagyobb kihasználása érdekében a meder rézsűjéig megművelik földjeiket, elzárják a folyamatos mederkaszálás útját, ezáltal a mederkezelők kénytelenek kihagyni az érintett szakaszok karbantartását és kerülővel megközelítve folytatni a munkát. Sajnos a nem megfelelően karbantartott meder következtében sokkal nagyobb veszteségek jelentkeznek, amit a többi gazdálkodónak is viselnie kell.
Amennyiben a vízfolyásokat nem lehet egy ütemben megkaszálni, a kaszálatlan szakaszon nem biztosítható a megfelelő vízlevezetés. Csapadékos időszak bekövetkezése esetén a vízkárok mértéke is megnövekszik, illetve újra fel kell vonulni a pótlólagos karbantartási feladat elvégzése miatt. Ezen akadályoztatások megnövelik a fajlagos költségeket és feleslegesen csökkentik a fenntartó géppark kapacitását.
A vízitársulatokat az érdekeltségi területen működő érdekeltek hozták létre, a karbantartás finanszírozása is alapvetően az érdekeltek feladata. A költségfedezet biztosításának módját az általuk választott képviselők határozzák meg, így a medrek karbantartottsági szintje az érdekeltek akaratától függ. Ezzel szemben a vízügyi igazgatóságok a vízelvezetési feladatokat állami költségvetésből végzik. A karbantartás mértéke a biztosított pénzkeret mértékének függvénye.
A fentiek miatt a gazdák érdeke is a fenntartósávok szabadon hagyása, mert csak így biztosítható a medrek folyamatos karbantartása, a vízkárok megelőzése. Ebben kérjük a gazdálkodók eredményes együttműködését, hiszen közös cél érdekében cselekszünk.
(NAK-ÉDUVIZIG)