Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Szélsebesen fejlődik az agrártechnológia, újabb és újabb precíziós gazdálkodási megoldások születnek, ezek előnyeit azonban csak akkor lesznek képesek kihasználni a magyar gazdálkodók, ha ők is folyamatosan képzik magukat, fejlesztik szellemi (tudás) potenciáljukat – hívja fel a fel a figyelmet elemzésében az otpagrar.hu.

Az agrárgazdaságban is igaz, hogy a technikai felszereltség növelése csak addig a pontig jelent hozamokban, versenyképességben és eredményességben realizálható hasznot, amíg a még oly „okos” eszközöket működtető humántőke tudásszintje azt lehetővé teszi. Ezért fejlesztenünk kell az agrárképzést, különösen ügyelve a gyakorlati ismeretek átadására.

Keserű tapasztalat, hogy a korszerűbb eszközök alkalmazása által elért növekedés megszűnik, amikor technika-technológia használatának színvonala beleütközik a képzettség korlátaiba. Ettől az ütközési ponttól kezdve csak az hoz eredményt, ha az eszközöket használó gazdálkodók tudását és a mezőgazdasági technikát-technológiát együttesen fejlesztjük. E tudásalapú műszaki fejlesztés elősegítése érdekében a magyar agrárképzési rendszer gyakorlatorientált fejlesztése elkerülhetetlen.

Sajnos már az is szinte közhely, hogy a magyar mezőgazdaság versenyképességét kedvezőtlenül befolyásolja a foglalkoztatottak és a gazdálkodók alacsony iskolai végzettsége és szakmai felkészültsége. Ebben a magyar mezőgazdaság nemcsak az Európai Unió átlagától marad el, hanem a többi nemzetgazdasági ágtól is. Még az árutermelő méretű gazdaságok vezetőinek is több mint fele szakképzettség nélkül irányítja gazdaságát. A végzettség nélküli vezető pedig szinte predesztinálja gazdasága lemaradását, hiszen a humán tőke képzettsége és a technikai felszereltség közti szoros kapcsolat bizonyított.

A gazdasági növekedés valódi hordozója a humán tőke, a munkaerő szellemi potenciálja. Következésképpen a műszaki fejlesztés csak abban az esetben jelenti a teljesítmény növekedését, ha a humán tőke felkészültsége ezt lehetővé teszi, tehát a teljesítménybővülés eléréséhez a technikai és a szellemi potenciál együttes növelésére van szükség. Sajnos gyakorlati példák is bizonyítják a tézist, amely szerint, ha a fejlesztések eredményeként létrejött eszközöket nem kellően képzett munkások működtetik, elmarad a haszon, sikertelen lesz a beruházás.

Mindebből az következik, hogy az oktatás fejlesztésének ma elsődleges célnak kell lennie, ha el akarjuk érni hazánk agrárgazdasága versenyképességének növelését. Az agrárképzés modernizálása segítheti a tudásalapú hatékonyság térnyerését.

A tudásalapú hatékonyság javítási program létrejöttét azonban több tényező is hátráltatja. A kisebb gazdaságokban termelők nem látják, sőt a mai napig nem is akarják beismerni, hogy versenytársaik jelentősen megelőzték őket a piaci alkalmazkodásban. Körükben az a nézet, illetve gyakorlat uralkodott el, hogy a sikeres versenytársak segítségét, szakmai tapasztalatait igénybe venni nem jó irány, így azokat nem is alkalmazzák. A magasabb iskolai végzettségű/szakképzettségű vezető által irányított nagyobb méretű gazdaságok többsége ugyanakkor konkrét lépéseket tesz a munkaerő képzése érdekében, elsősorban az iskolarendszeren kívüli szakmai továbbképzések biztosításával.

Mivel így a tudás színvonala a hazai agrárgazdaságban foglalkoztatottaknak csak egy kisebb hányadában emelhető, egyelőre az tűnik a leginkább reális forgatókönyvnek, hogy a meghatározó mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások a kevesebb – bár magasabb felkészültségű – munkaerőt igénylő high tech irányába fejlesztenek. Ezt a munkaerőigényt ugyanis könnyebben elégíthetik ki – akár külföldről át- (vagy vissza-) csábított szakemberekkel.

A hazai agrárképzések színvonala és népszerűsége az elmúlt évtizedekben sokat romlott. Romlott a képzés technikai és tanári állománya, romlott a képzésbe bekerülők felkészültsége, tudás iránti igénye. A középfokú agrárszakképzés napjainkban hiányos, ugyanis egyre több szakmában megszűnt a szakmunkás- és a technikusképzés. Az agrárszakmát tanulók, az agrárhallgatók száma jelentősen visszaesett. A gazdaságok, a vállalatok ma már „vadásznak” a korszerű ismeretekkel rendelkező jó szakemberekre, a nemzetközi piacokon versengő cégeknél sokszor előfordul, hogy alkalmas jelölt híján egy-egy pozíciót fél-, háromnegyedévig nem töltenek be. Pedig az elvárható sikerhez közép- és hosszú távon kiemelt fontosságú az egyes tevékenységi körök munkaerő ellátásának magas színvonalú biztosítása – a betanított munkástól a mérnöki szintekig – mégpedig hazai intézményekben képzett fiatalokkal. Nem lehet számunkra vigasz, hogy hasonló tendenciák megjelentek az USA, de a fejlett európai országok agrárképzésében is.

Az agrár- és élelmiszertermelés munkaerő-utánpótlásának folyamatossága tehát a képzési rendszer jelentős megújítását igényli. Egyaránt reformra szorul az agrár szakoktatás és a felsőoktatás is. Szükséges az oktatók tudásszintjének emelése, a korszerű ismeretek oktatása, a technológiai fejlődés követése és a menedzseri ismeretek arányának növelése. Meg kellene teremteni annak lehetőségét, hogy – a nemzetközi gyakorlattal megegyezően – külföldi professzorok is bekapcsolódhassanak a magyar felsőoktatásba, emelve annak színvonalát. A munkaadók által a pályakezdők egyik legfontosabb hiányosságaként felrótt gyakorlati tapasztalat és ismerethiány orvoslására a duális képzési rendszer kiterjesztésén túl korszerű, vertikálisan felépített központi gyakorlati helyek létrehozása lehet megoldás. A duális képzési rendszer továbbfejlesztésének fő irányát a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások, a képzőintézmények és a gyakorlati helyek közötti együttműködések elmélyítése, a képzési rendszert érintő jogszabályi környezet egyszerűsítése, valamint a gyakorlati képzési idő jelentős növelése jelentheti. Támogatni kell, hogy a termelők ösztöndíjas szerződésekkel segítsék a tanulók előmenetelét és biztos elhelyezkedését.

A felsőoktatásban a gyakorlatigényes agrárképzést – azon belül is az alapképzést – a vidéki campusokra kell alapozni, hiszen az itt tanulók adják a környék agrárszakembereit. (Az agrár-felsőoktatásba felvettek mintegy fele napjainkban a közép-magyarországi régióban található!) A jövő jelentős kihívásokat hoz, amelyre fel kell készülni.

A tudásszint emelésében kulcsszerepe lehet a szaktanácsadásnak is, amely kapcsolatot teremt a gazda, a mezőgazdasági kutatás és az információs források között. Főleg az agárvégzettséggel nem rendelkező egyéni gazdák esetében nyújthat segítséget a korszerű ismeretek átadásában. A kisebb termelők versenyképességének növekedését így a szaktanácsadási rendszerünk hatékonyabbá tételével segíthetjük, ezáltal erősíthetjük a hazai agrár- és élelmiszergazdaság innovációs képességét is. A szaktanácsadás fontos része a forgalmazók, kivitelezők, integrátorok által az üzleti partnereknek nyújtott szaktanácsadási szolgáltatás is. Ennek keretében a legkorszerűbb termelési eljárások és technológiák hazai adaptálását lehet rövid idő alatt elérni. Ezért ezek alkalmazását is ösztönözni szükséges.

(Forrás: otpagrar.hu)