Mezőgazdasági termelés

Termálvizet jelenleg itthon a hajtató kertészetek alkalmazzák a mezőgazdaságban. A használt termálvizet kétféle módon lehet elhelyezni a felhasználás után.

A geotermikus energia a Föld belső hőjéből származó energia. A Föld középpontja felé haladva kilométerenként átlag 30 °C-kal emelkedik a hőmérséklet. Hazánkban az átlagos geotermikus grádiens azonban 5-7 °C /100 m között alakul, ami a világ átlagos értékének a 2-szeresét is elérheti, így a termálenergia hasznosításban is magas potenciál mutatkozik.

Az első, termálvizet használó hajtató kertészetek az 1960-as években jöttek létre és ekkor készült a legtöbb termálkút Magyarországon. Ennek alapjául a szénhidrogén-kutatás szolgált, a próbafúrásokból keletkező kutakat alakították át termálkutakká. A 2000-es évek elején 192 üzemelő mélyfúrású termálkút látott el növényházat, jelenleg ez a szám 200 felett van. 2010-ben az energiatermelésből 0,6 % részarány már a termálenergiából származott, és ebből mindössze 27 % felhasználás realizálódott a mezőgazdaságban. Az 1,7 millió tonnás hazai zöldségtermelés mintegy negyede származik a zöldséghajtatásból, melynek elsődleges termelési értéke az ágazati kibocsájtás közel felét adja. Ehhez járul még hozzá a dísznövény-hajtatás termelési értéke. A fő hajtatási területek a Közép-, illetve Dél-

Magyarországon találhatóak, melyek együttesen a hajtatás 90 %-át teszik ki.
Termálvízmű a termálvíz felszínre hozatalát, kezelését és a hasznosítás helyére történő eljuttatását szolgáló vízilétesítmények összessége, amelynek létesítése és üzemeltetése engedélyköteles tevékenység. A jelenlegi szabályozás szerint a használt termálvizet – kizárólag energiahasznosítás céljából történő vízfelhasználás után – kétféle módon lehet elhelyezni: a földbe való visszasajtolással, valamint a felszíni befogadóba történő elhelyezéssel.

Visszasajtolás

A hévizek hévíztároló rétegekbe való visszajuttatása mai ismeretek szerint is a legkorszerűbb módszernek minősül. A kitermelt termálvizet kizárólag ugyanazon vízadóba lehet visszatáplálni, zárt rendszerű technológiával, mely környezetvédelmi szempontból a legelőnyösebb megoldás, és a réteg energia-fenntartását is elősegíti. Ebben az esetben termelő-nyelető kútpárt kell létesíteni.  Ebben az esetben a vízhasználónak nem kell vízkészletjárulékot fizetnie a víztartó rétegbe visszasajtolt – a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető – vízmennyiség után. Az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia természetes előfordulási helyükön állami tulajdonban vannak. A kitermelt ásványi nyersanyag és geotermikus energia után így az államot részesedés, bányajáradék illeti meg.  

Fontos megjegyezni, hogy a visszasajtoló kutat csak olyan geológiai környezetben lehet gazdaságosan létesíteni, mely képes arra, hogy elnyelje a kitermelt vizet, erre a töredezett karszt tökéletes. Vannak azonban olyan porózus területek, ahol a visszasajtolás technikailag nem lehetséges. Vagy ha a feláramlási területen, esetleg kis vízáteresztő képességű rétegben a visszasajtolás hosszútávon a kezdeti paraméterekkel nem garantálható, úgy fenntartása és folytonos karbantartása jelentős és egyre növekvő energiaigénnyel és költségekkel járhat; ilyen geológiai környezet döntően a dél-alföldi térség.

Az uniós Víz Keretirányelv viszont ismeri az aránytalanul nagy költség fogalmát, amely erre a problémakörre is alkalmazható, így ennek megoldására szolgálhat a kitermelt víz felszíni befogadóba történő elhelyezése, mely azonban környezetvédelmi, ökológiai kockázatokkal jár.

Felszíni befogadóba történő elhelyezés

A visszasajtolás a jelen jogszabályok szerint nem kötelező, azonban a hasznosításból kikerülő termálvizek ártalommentes elvezetéséről, elhelyezéséről gondoskodni kell. A kitermelt víz általában felszíni vízfolyásba (belvízelvezető csatornába, esetleg tavakba-tározókba) kerül bevezetésre. A kitermelt termálvizek elvezetése és elhelyezése csak ártalommentesen történhet. Azonban a jelentős részénél az összes sótartalom, illetve a nátrium egyenérték-százalék meghaladja a felszíni befogadókba – vízszennyezési bírság nélkül – bevezethető terhelési határértéket, mivel a hígulása nem minden esetben biztosított. Ezért ezt a tervezésnél mindenképpen figyelembe kell venni.

Ha a termálvíz-hasznosító létesítményből kibocsátott használt termálvíz egyes összetevőiben túllépi a vízügyi hatóság által megállapított valamely kibocsátási határértéket, a szennyezés csökkentésére vagy megszüntetésére tavas tisztítás vezethető be illetve, állandó jellegű tavas vizes élőhelyek, többcélú víztározók létesíthetőek. A használt termálvíz átmeneti tározása során törekedni kell a természetközeli szennyvíztisztítási megoldások alkalmazására. Ha a tározókból a tisztított víz bevezetése a hatásterületen lévő befogadó vízfolyásrendszer hasznosítását veszélyezteti, a tisztított vizet a vízügyi hatóság által meghatározott időszakban és módon lehet bevezetni a befogadó vízfolyásba, csatornába.

Fontos, hogy a termálvíz-hasznosítás tervezésénél a többcélú, ismételt és víztakarékos felhasználásra és a termálvíz hőtartalmának minél nagyobb mértékű kinyerésére kell törekedni, továbbá fontos vizsgálni az esetleges kísérő gázok hasznosításának lehetőségét is.

Az információk tájékoztató jellegűek, a mindenkor hatályos jogszabályoknak megfelelően kell eljárni.

Vonatkozó jogszabályok:
‒    a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény
‒    a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény
‒    a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról szóló 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet

(NAK/Tasnádi G.)