A hazai felszíni vizek jelenlegi kedvezőtlen állapota egy közel 200 éves folyamat eredménye. A javítás sincs eleve kudarcra ítélve. Megoldási javaslat több is volna.
A WWF friss, 2018-as Élő bolygó jelentésének magyarországi bemutatóján elhangzott, hogy a szárazföldi-vizes ökoszisztémák a legveszélyeztetettebbek a Földön. Magyarországon pedig a felszíni vizek kevesebb, mint 20 százaléknak jó az ökológiai állapota. Ennek a megállapításnak apropóján a környezetvédelmi szervezet magyarországi képviselete beszélgetést is szervezett természet- és környezetvédelmi, illetve hidrobiológiai szakértőkkel a hazai vizek állapotáról, a veszélyekről, a fenntarthatóságról és a megoldási lehetőségekről.
Mint Dévai György, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kara Hidrobiológiai Tanszékének professor emeritusa megjegyezte, a vizek és a vizes élőhelyek mostani állapota az „ősbűnből”, a 19. században elvégzett magyarországi folyószabályozásból fakad, amikor túlzottan is beleavatkoztak a vizek, a folyók és közvetve az élőhelyek természetébe. A fellelhető adatok szerint a folyószabályozások előtt a történelmi Magyarország 13,7 százaléka (38 771 négyzetkilométer) volt ártér, melyből 36700 négyzetkilométert ármentesítettek. Az ország mai területének eredeti árterülete pedig 22 000 négyzetkilométer volt, ebből ma a folyók uralma alatt álló hullámtér csupán 1500 négyzetkilométer. A 20. század elejéig a Dunán 18 helyen vágták át a kanyarokat, amellyel 123 kilométerrel rövidítették meg a folyót. A Tiszán végrehajtott 112 átvágás 453 kilométerrel csökkentette a folyó hosszát, a Körösök 248 kanyarátvágása pedig 546 kilométernyi rövidülést okozott.
A Tisza-tó is a folyószabályozás következtében alakult ki...
A szakember szerint az akkor kialakult állapot az eltelt évszázadok alatt csak tovább romlott az emberi tevékenységnek tulajdoníthatóan. Ahogy mondta, nincs fő felelős terület, több tényező (például a folyómeder-rendezés és mederkotrás, a folyó-holtágak horgásztavakká alakítása, a nem fenntarthatóan tevékenykedő mezőgazdálkodók, az EU agrártámogatási rendszere, a tisztítatlan szennyvizek felszíni vizekbe eresztése, az inváziós fajok megjelenése) együttes hatásának következménye a jelenlegi rossz helyzet.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a közhiedelemmel ellentétben Magyarország egyáltalán nem gazdag ország a felszíni vizek mennyiségét tekintve, hiszen az ország vízmérlege negatív. Mindezt alátámasztja a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában a közelmúltban megjelent új nemzeti atlasz vizekkel foglalkozó fejezetében található adat is: a 2001-2010 között mért értékek szerint az országhatáron át befolyó víz mennyisége 108 897, a kilépő víz mennyisége pedig 116 075 millió köbméter. Jelezte, talán ezen a téren érdemes lenne követni Szlovákiát, hiszen ott a víztározókat üzemeltetőknek kötelező leadniuk egy minimális, ökológiaivízigény-mennyiséget. Dévai György úgy vélte, lehet javítani a vizek jelenlegi állapotán, ám ahhoz szerinte egy komplex, végrehajtható stratégia szükséges, amely egyúttal tartalmazza azt is, hogy a benne foglaltakat „mit, miért, mikor, hogyan, kikkel és mennyi pénzből akarja megvalósítani”.
Egy másik szakértő, Kőrösi Csaba, a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatósága vezetője megoldási lehetőségként a teljes vízgyűjtő területre kiterjedő vízügyi projektekbe való befektetést, a víz-újrahasznosítást – különös tekintettel az élelmiszer-feldolgozók esetén –, a vízgazdálkodási technológiák megújítását, a jelenlegi vízgazdálkodási befektetések megduplázását javasolta. Sokkal plasztikusabban fogalmazott Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsának titkára. Mint mondta, a felszíni vizek rossz állapota régóta ismert, de a korábban mindig megjelölt, a javításra irányuló célok felé alig van haladás. Úgy vélte, stratégiák és egyéb jól hangzó tervek helyett olyan gazdaságpolitikai ösztönzőrendszer szükséges, ami a mesterséges beavatkozás következményeit kiküszöbölné, és így közvetve – hosszú távon – valóban érzékelhető lenne a javulás.
(nak.hu/RF) (fotó: Pixabay)