Évente átlagosan 1,3 kg szilvát fogyasztanak a magyarok: a gyümölcs frissen, lekvárként, befőzve és pálinkaként is népszerű. A hazai szilvaültetvények több mint fele Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun és Pest megyében található. A minőségi magyar friss szilva és szilvapüré külföldön is keresett.
Hazánkban az utóbbi időszakban évente 45-70 ezer tonna szilva termett, ez az 1990-es 150 ezer tonnás mennyiség fele-harmada. A 2019. évi becsült termésmennyiség 60 ezer és 70 ezer tonna közé tehető, ami átlagosnak mondható, mindemellett a gyümölcs minősége idén nagyon jó. Jelenleg 6551 hektáron folyik üzemi szilvatermesztés, emellett a szilva kedvelt házikerti gyümölcs is. A legjelentősebb termelőkörzet Szabolcs-Szatmár-Bereg (1632 hektár), Bács-Kiskun (1452 hektár) és Pest (1056 hektár) megye. Nagyobb termőterületek találhatók még Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyében.
A jó minőségű magyar étkezési szilva keresett exportcikk, a kivitel 8-12 ezer tonna között mozog évente, a Magyarországra – jellemzően szezonon kívül – importált friss szilva mértéke elhanyagolható ehhez képest, 400-600 tonna. Az export főleg a német piacra irányul, de jelentős mennyiségeket vásárol Csehország és Ausztria is, valamint a skandináv országok. Hasonlóan pozitív a feldolgozott gyümölcs külkereskedelmi egyenlege is, cukrozott és cukrozatlan ipari szilvapüré formájában exportálunk. A világ éves szilvatermése 12 millió tonna, ennek az európai termelés körülbelül a 10-15 százalékát adja. Mindent összevetve, a szilva közel fele Kínában terem; érdekesség, hogy a második helyen Szerbia áll, 700 ezer tonnás termelésük nagy részéből slivovica, a szerb nemzeti gyümölcspárlat készül.
Piaci szereplők szerint sokkal nagyobb igény lenne a minőségi magyar árura külföldön is, mint amit a termelés jelenleg képes kielégíteni. A szilva méltatlanul a hazai gyümölcstermelés „mostohagyereke”, hiszen volumenét tekintve az alma és a meggy után dobogós helyen áll. A magyarországi szilvaültetvények nagy része azonban elöregedett, sok helyütt nincs öntözés, kevés az intenzív művelésű, korszerű állomány – a piaci követelményeknek megfelelő kiváló minőségű áru előállítására kevesek képesek. Az ültetvények korszerűsítését a magas beruházási igényen túlmenően a kevés rendelkezésre álló munkaerő is erősen korlátozza. Mindezek egyben magyarázzák azt is, hogy a termésmennyiség nagyobb része ipari feldolgozásra kerül. Az elkövetkezendő évek legfontosabb témái várhatóan az ültetvények korszerűsítése, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a munkaerő-kiváltás indukálta gépesítés lesznek.
A fajták közt hagyományosan a Cacanska lepotica és a Stanley az uralkodó; sokszor okoz zavart, amikor az egyszerre megérett gyümölcs hirtelen nagyobb mennyiségben jelenik meg a piacon. Pedig különböző fajták sokasága áll a termelők rendelkezésére, melyekkel kibővíthető, elnyújtható a szezon, számos különleges színű vagy alakú gyümölcsöt nevelő fajta is létezik, ezekkel a piac különleges igényű szegmensei is kiszolgálhatóak. A fejlődéshez elengedhetetlen az ültetvényszerkezet átalakítása, az ipari célú ültetvények esetében is szemléletváltásra, megfelelő öntözésre, tápanyag-utánpótlásra és szakszerű növényvédelemre lesz szükség ahhoz, hogy hosszú távon rentábilisak lehessenek. Fontos tudatosítani a termelőkben is, hogy az ipari fajta maradjon az ipar számára, a frissnek termelt kerüljön a friss piacra. Mindenféle árverseny okozta keveredés a minőség és nem utolsó sorban hosszú távon a gazdaság rovására megy.
(nak.hu)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön