Immár valamennyi érintett szakterület előtt lehetőség nyílt arra, hogy kidolgozza saját módszereit, tevékenységeit, amelyek segítségével a megelőzés kerülhet a napi gyakorlat fókuszába.
Az éghajlatváltozás egyik hatása, hogy az aszály és a vízhiány – valamint következményeik – évente több milliárd forint kárt okoznak Magyarországon, jóval többet, mint más hidrológiai szélsőségek (pl.: ár-, belvíz). a jelenség számszerűsítése és előrejelzése terén azonban évtizedek óta nem sikerült áttörést elérni, amely abból is ered, hogy nem írható le csupán meteorológiai adatokkal, mivel a helyzet pontos jellemzésére nem választható ki egyetlen paraméter.
A vizek kártételei elleni védekezés szabályairól szóló kormányrendelet értelmében a vízügyi igazgatóságok feladata a vízhiányos helyzet megállapítása, és annak elkerülése érdekében a szükséges intézkedések megtétele. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság megkezdte egy új típusú vízügyi állomáshálózat kiépítését annak érdekében, hogy a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság számára a talajnedvesség aktuális állapota meghatározható és a várható folyamatok előrejelezhetőek legyenek. Az aszály, vízhiány jellemzésére különböző indexeket alkalmaznak világszerte. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Szegedi Tudományegyetem szakemberei a hazai és a nemzetközi tapasztalatokat elemezve kidolgozták az aszály mértékét kifejező, a megelőzési tevékenységeket támogató, a hazai sajátosságokat figyelembe vevő, napi gyakorisággal számítható HDI aszályindexet (Hungarian Drought Index). A számítás a meteorológiai adatok mellett támaszkodik a termőtalajban több szinten mért talajnedvességre, és figyelembe veszi a szélsőséges időjárási körülményeket, a hőségnapok okozta intenzív párolgást. Abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre elegendő adat, lehetőség van egyszerűbb indexek kiszámítására.
Kidolgozásra került a HDI0 (meteorológiai index a talajnedvesség és szélsőséges adatok – a hőségnapok és a csapadékmentes napok – hiányában), valamint a HDIS (stresszindex, a talajnedvesség adatok hiányában). Az új, napi időléptékű aszályindex számítása folyamatos információt biztosít az aszály, vízhiány aktuális mértékéről. Felhasználva a meteorológiai előrejelzéseket, az elkövetkező 6–10 napra az aszály és vízhiány alakulására vonatkozóan prognózis készíthető, amely változó valószínűségekkel mutatja be a várható tendenciákat, segítve ezzel a döntéshozók és a termelők felkészülését a preventív intézkedésekre.
Az üzembe helyezett (47 db) és a tervezett (~100 db) mérőállomások – amelyek az országos mérőhálózat gerincét jelentik – a meteorológiai alapparamétereken túl a talajt, illetve a növényzetet ért hatásokat mérik (csapadék, léghőmérséklet, relatív légnedvesség és levélfelület-nedvesség, talajnedvesség és talajhőmérséklet). Az állami hálózat adatai lehetővé teszik az aszály és vízhiány mértékének országos léptékben történő meghatározását, amelynek területspecifikus kiterjesztését segíti, hogy az OVF és a KITE Zrt együtt működési megállapodást kötött, így kialakul az a kétszintű rendszer, amely az OVF vízgazdálkodási állami apafeladatait és a KITE precíziós mezőgazdasági tevékenységének megteremtését támogatja.
A számított értékek az öntözési vízmennyiség pontos meghatározását teszik lehetővé, így a fenntartható vízhasználat érvényesíthető a napi gyakorlatban. Az intézkedések hatékony végrehajtása érdekében, a vízügyi infrastruktúrára alapozva, kijelölésre kerültek a vízhiánykezelő körzetek, amelyek a megfelelő jogszabályi változásokat követően jelentik a területi beavatkozások kereteit. Az együttműködés segíti a preventív intézkedések tervezését, a termőhelyi adottságokhoz igazodó mezőgazdasági tevékenység, a precíziós öntözés kialakítását, amely hozzájárul a termésbiztonság növeléséhez.
Összefoglalva, a vízügyi ágazat egy többcélú rendszert hozott létre, amelyet megbízhatóan üzemeltet, tevékenysége nem csak a napi karbantartást foglalja magában, hanem az üzemszerű használatot és annak fejlesztését is. Az adatok rendelkezésre állnak, mindenki számára elérhetőek, így valamennyi érintett szakterület előtt lehetőség nyílik kidolgozni saját módszereit, tevékenységeit, amelyek segítségével a megelőzés kerülhet a napi gyakorlat fókuszába.
(NAKlap, 2018. szeptemberi szám)