A csomagolóanyagok tekintetében minél nagyobb százalékban történő újrahasznosítás mellett a bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok kérdésköre is egyre inkább előtérbe kerül.
Az EU ezzel kapcsolatban 2022. január 18. – március 15. között nyilvános konzultációt indított, de jelenleg nincs olyan uniós jogszabály, amely a bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagokra átfogóan vonatkozna.
A bioalapú műanyagoknak (1. ábra) két csoportját különböztetjük meg a biológiailag nem lebomló (pl. PE) és biológiailag lebomló (pl. PLA, PHA, keményítő keverékek).
- ábra: A bioalapú, biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok csoportosítása
A biológiailag lebomló és komposztálható műanyagok (1. ábra) is szintén két csoportra oszthatóak, a bioalapú (pl. PLA, PHA, keményítő keverékek) és a fosszilis alapú (pl. PBAT, PCL) műanyagok.
A bioalapú műanyagok azok, amelyek építőelemei részben vagy egészben növényi alapú alapanyagokból származnak. Ezeket gyakran bioműanyagoknak is nevezik.
Manapság szinte minden hagyományos műanyaghoz és alkalmazási területhez létezik egy alternatív megoldás bioműanyag formájában. Ezek a bioműanyagok ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a hagyományos műanyagok, azzal az előnnyel, hogy karbonlábnyomuk kisebb mértékű.
Fontos szempont viszont, hogy a bio alaptól függetlenül a termék nem feltétlenül komposztálható, mivel nem bomlik le. Ezeket a biológiailag nem lebomló, bioalapú műanyagokat gyűjthetjük szelektíven és visszakerülnek a körforgásba, így újabb műanyag termékek készülhetnek belőle.
A biológiailag lebomló műanyagok azok, amelyek az élővilág organizmusainak hatására a természetben is megtalálható elemekre, anyagokra lebomlanak, például a mikrobák képesek vízzé, szén-dioxiddá és biomasszává alakítani. Biológiailag lebomló műanyagok általában megújuló nyersanyagokból, mikroorganizmusokból, petrolkémiai termékekből, vagy mindhárom kombinációjából készülnek.
A biológiailag lebomló és komposztálható műanyagtermékek bizonyos esetekben és bizonyos alkalmazások esetében hozzájárulhatnak a környezet műanyagokkal való szennyezésének csökkentéséhez. Ezek azonban önmagukban korántsem nyújtanak általános megoldást azokra a kihívásokra, amelyekkel Európának napjainkban szembe kell néznie a műanyagokkal kapcsolatban.
Az iparilag komposztálható műanyagtermékeket úgy tervezik, hogy azok ipari komposztáló üzemekben meghatározott, ellenőrzött körülmények között biológiailag lebomoljanak. Nem feltétlenül komposztálhatóak otthoni komposztálókban, ahol jellemzően alacsonyabb a hőmérséklet és a nedvesség és a mikroorganizmusok jelenléte erősen eltérő lehet.
Az oxidatív biológiai úton lebomló műanyagok technológiája egy olyan adalékanyagot használ, amely megfelelő nedvesség, oxigén és hő hatására képes csak bomlani. A bomlást követően valószínűsíthető, hogy a bomlástermék nagyon pici darabokra esik szét és ezt már a mikroorganizmusok képesek lebontani biodegradáció útján. Az még kérdéses, hogy pontosan mi marad a bontás után (fémek, sók, CO2 stb.).
A mikrobiológiai úton lebomló műanyagok technológiája arra épül, hogy a hagyományos műanyagok nem vonzzák a lebomlást elősegítő mikrobákat, azonban ez a polimer adalékanyag a komposztálás biológiai környezetében magához vonzza a mikrobákat, és ezzel elősegíti a mikrobiális kolonizációt, azaz a műanyag mikrobiológiai lebomlásának folyamatát.
Mindezek ismeretében az élelmiszerek esetén kiemelten fontos a csomagolóanyagokkal kapcsolatosan a fenntarthatósági kritériumok mellett az élelmiszerbiztonság kérdése is, amely még jobban megnehezíti a körforgás minél jobb megvalósíthatóságát.
NAK/ dr. Fogarassy Eszter Karolina
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön