Erdőgazdálkodás

Valószínűnek tartjuk, hogy a címben megfogalmazott kérdést számos erdőgazdálkodó, legyen az kicsi vagy nagy, feltette magában az elmúlt 1-2 évben.

Már megint az USA, akárcsak a 2008-as világválság idején? Vagy megbújnak a háttérben mások, más okok is? Mekkora szerepe van Kína megállíthatatlan nyersanyagéhségének, a változó klímának, a növekvő üzemanyagáraknak és a szintén növekvő környezeti elvárásoknak?

Ha az ablakon kitekintve nem is látszik, de a naptár és a hőmérő tanúsága szerint is vége a nyárnak. A vegetációs időszak végével közeledik a fakitermelések főszezonja. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján komoly aggodalmakkal, és ennek okán kellő figyelemmel készülnek rá mind az erdőgazdálkodók, mind a fafeldolgozók, de a faanyag nagy- és kiskereskedők is.

Ha visszatekintünk a közelmúltra, akkor az erdőgazdálkodók oldaláról nézve azt tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi években romló piaci trend uralkodott, egyre inkább kínálati piaccal, csökkenő árakkal az értékes választékok és a tűzifa esetében egyaránt.

A kedvezőtlen folyamatot a súlyosbodó járványhelyzet sajátos módon befolyásolta. Első körben, 2020. év közepére, az egyébként is gyengélkedő fapiac gyakorlatilag összeomlott. A vírus ellen egyre hatékonyabb vakcinák és az oltakozás beindulása aztán az év végére, 2021. év elejére a fapiacot is talpra állították, igaz ez kezdetben még csak a korábbi bizonytalan lábakat jelentette.

2021. tavaszán azután jött egy globális építőipari konjunktúra, amelynek következtében az építőipari faanyag iránti igény, és ezzel összefüggésben ezen fatermékek ára rendkívüli mértékben megnőtt. Nyár végére a kínálat nagyrészt felzárkózott a kereslethez, így az árak növekedése megállt, s megkezdődött egy lassú visszarendeződés. Ugyanakkor, ha más szektorokban bekövetkezett korábbi piaci ár meglódulásokat vesszük analógiaként, akkor jó eséllyel arra voksolhatunk, hogy az árak nem süllyednek vissza az eredeti szintre.

Az utóbbi folyamat elsősorban a másodlagos fapiacon, azaz a fafeldolgozók és a felhasználók szintjén ment végbe, azt az erdőgazdálkodók az erdei választékok esetében sajnos csak lényegesen kisebb mértékben érzékelték. Különösen igaz ez a hazai, elsősorban lombos faanyagot termelő erdőgazdálkodók esetében. A lombos faanyagnak ugyanis csak egy kisebb hányada kerül építőipari felhasználásra.

Régóta hordozott keresztje ez a magyar erdőgazdálkodásnak, s faiparnak.  Amíg az elegyetlen fenyveseknél sok szempontból, szebb, változatosabb képet mutatnak az erdeink több mint 90%-át alkotó lombos fafajok, addig fűrészipari felhasználásuk messze elmarad azokétól. Mindez annak ellenére, hogy sokunk számára ismerős egy-egy régi ház átépítésekor előkerülő évszázados méretes tölgyfa gerenda által keltett áhítat.

Nem lenne-e lehetséges a tölgyeseinkben, bükköseinkben, vagy akár akácosainkban növekvő méretes rönköket jobban hasznosítani, vagy a gyengébb választékok esetében a hasznosítást lehetővé tevő új technológiát meghonosítani?

További nehézség a fapiacon a magán erdőgazdálkodás elaprózottsága és szervezetlensége. Míg ugyanis a nagyobb méretű és hosszabb múltra visszatekintő erdőgazdálkodók jellemzően kiegyensúlyozott fakitermelést folytatnak, és kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkeznek a fapiacon, addig a kisebb magánerdőgazdálkodók ad-hoc jelleggel termelnek, illetve az értékesítés tekintetében minimális kapcsolatokkal rendelkeznek. Milyen módon – logisztikával, szerveződéssel, stb. – tudnának jobb piaci pozíciót elérni, s ezzel azt, hogy az erdőkből kitermelt faanyagot magasabb áron értékesítsék? Hogyan lehetne összekapcsolni az elsődleges faipar alapanyagigényét a magánerdőgazdálkodás fakínálatával?

Kérdés, illetve ok az aggodalomra tehát akad bőven. Ráadásul az említett rövid távú hatások elfedik a hosszabb távúakat, így azok vizsgálatára kisebb figyelem marad (vajon mi lesz a tűzifával?). Pedig az erdőgazdálkodók számára az jelentene megnyugvást, ha a hazai fakitermelésekből származó faanyagot a korábbi gyakorlat szerint hosszabb távon is teljeskörűen értékesítési tudnák.

A folyamatosan bővülő természet- és környezetvédelmi elvárások és korlátozások – nézzük csak az EU új erdészeti stratégiáját –  miatt meglehetősen bizonytalan ugyanakkor az is, hogy az éves fakitermelési lehetőségek és a termelt faválasztékok hosszabb távon hogyan alakulnak, pedig ezt a fafeldolgozási kapacitások növeléséhez és fejlesztéséhez ugyancsak tisztán kellene látni.

Az utóbbi kérdések – ha cél a fapiaci zavarok megelőzése, illetve gyors elhárítására törekvés – ágazatirányítási, valamint központi elemzési és kutatási feladatokat, intézkedéseket is felvethetnek.

Ezekre a kérdésekre is keressük a választ a szakterületek meghívott képviselőivel, szakértőivel közösen a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által szervezett 2021. szeptember 16-i online fórumon. A fórum alatti kerekasztalbeszélgetésbe kérdéssel, hozzászólással az előzetesen az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre küldött levélben, a fórum alatt pedig az online alkalmazás üzenetküldő felületén lehet becsatlakozni. A rendezvényre itt lehet regisztrálni. A részvételt a szervezők az erdészeti szakirányítók és szaktanácsadók részére kreditpontos továbbképzésként igazolják.

(NAK/Kovácsevics Pál)