Erdőgazdálkodás

Négy erdőgazdálkodó és az Erdészeti Tudományos Intézet 2018-ban konzorcium alapításával innovációs projektet indított a hazai nemesnyár termesztéstechnológiájának fejlesztése céljából. A projekt idei zárásához kapcsolódóan az Erdészeti Tudományos Intézet és az Ártéri Erdőbirtokossági Társulat 2023. augusztus 15-én a projekt eredményeinek bemutatása céljából közös szakmai bemutatót tartott az Ebt. Tiszasülyi erdeiben.

A nyárfa gyors növekedésének és könnyű megmunkálhatóságának köszönhetően világszerte népszerű mind a gazdálkodók között, mind a faipar számára. A nyárfa sikertörténete abban rejlik, hogy sokféle termőhelyen a legkülönbözőbb célra telepíthető eredményesen, így többek között:

• meghatározó eleme az agrárerdészeti rendszereknek,
• „zöld falként” élhetőbb környezetet teremtve városi milliókat véd a klimatikus szélsőségektől,
• energetikai ültetvényként széndioxidot megkötve növeli a környezeti fenntarthatóságot, csökkentve a függőségünket a fosszilis energiahordozóktól, és egyben olcsó, saját magunk számára is megtermelhető tüzelőanyagot biztosít, valamint
• széleskörűen feldolgozható alapanyag bázist teremtve hozzájárul a gazdálkodás jövedelmezőségének növeléséhez és az iparfejlesztéshez.

Magyarország a nemesnyárgazdálkodás területén a világ élvonalához tartozik. A 120 ezer hektárnyi nemesnyár erdeinkkel és ültetvényeinkkel Franciaországot követően másodikak vagyunk Európában, megelőzve Olaszországot és Spanyolországot is, köszönhetően a nyártermesztés számára kiváló ökológiai adottságainknak, a hazai nemesítésű fajták sikerének, szakembereink széleskörű szakmai összefogásának és nem utolsó sorban a jelen lévő magas színvonalú feldolgozóiparnak.

A hazai erdőgazdálkodás évi 7 millió m3 fakitermeléséből több mint 1 milliót tesz ki a nemesnyárasokból származó faanyag, amely az akác és fenyő után a harmadik legnagyobb tétel. Az ipari alapanyagként szolgáló minőségi rönk aránya pedig 400 ezer m3-rel a nemesnyárasok esetében a legmagasabb.

A hazai faipar igénye azonban ennél jóval magasabb, amely ma már az iparfejlesztési elképzelések akadályává vált. A faipari adatai alapján évi 600 ezer m3 minőségi nyár rönk feldolgozása a jelenlegi műszaki feltételekkel is azonnal megoldható lenne. Az előállított késztermékekre növekvő piaci kereslet mutatkozik, amely további fejlesztési célokat eredményezhetne. Ennek azonban jelenleg akadálya a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag hiánya.

A következő időszakban ráadásul a fenti piaci viszonyokkal ellentétes irányú, jelentős csökkenés várható a nyárgazdálkodásból származó alapanyag tekintetében. Jelentős termelés visszaesés várható ugyanis a nemesnyárasok természetvédelmi célt szolgáló, jellemzően hazai nyárral történő folyamatos átalakítása és a gyenge adottságú területek más fafajra való átalakítása következtében.

Csökkenő területarány mellett is van azonban lehetőség a minőségi rönk arányának növelésére, amennyiben új felújítási módszereket és termesztési eljárásokat dolgozunk ki és vezetünk be az üzemi gyakorlatba.

A konzorciumban négy, nemesnyárgazdálkodásban nagy erdőgazdálkodói és szakirányítási tapasztalatokkal rendelkező erdőgazdálkodó vett részt:

• Abádszalóki Magán Erdészeti Kft.
• Gledícia Kft.
• Ártéri Ebt.
• Szelei úti Erdőgazdák Erdőgazdasági Szövetkezete.

A projektet a résztvevők önerőből, valamint az Innovációs operatív csoportok létrehozása és az innovatív projekt megvalósításához szükséges beruházás támogatása című felhívás keretében elnyert támogatásból finanszírozták.

A projektről bővebb írásban az Erdészeti Tudományos Intézet szakértői számolnak majd be, várhatóan az írott és internetes médiában is. Röviden összefoglalva a projekt hangsúlyosan a nemesnyár fajtaválasztással, szaporítóanyagválasztással, valamint erdőfelújítási és erdőnevelési technológia választással kapcsolatos tapasztalatokról és innovációkról szólt.

A bemutatón láthattunk idei véghasználat után megkezdett vágástakarítást és tuskófúrást, elsőkivitelt, többéves erdőfelújítást, idősebb nemesnyarasokat, valamint védett természeti területen szürkenyár erdőfelújításokat. A terepi megközelíthetőség miatt nem kizárólag a projekt keretében megvalósított erdőfelújításokat néztük meg, inkább egy általános áttekintést kaptunk az ártéri nemesnyár gazdálkodásról, azok kihívásairól, és a kihívásokra adott innovatív gazdálkodói válaszokról.

Fotó: Ágoston Gyula

A bemutatóra utazva egy kicsit tartottam tőle, hogy mit is látunk majd egy régóta közfeladatokat is ellátó erdőgazdálkodó – aki nem utolsó sorban éppen a főnököm is – gazdaságában, amiről ráadásul egy tájékoztató cikket is illik majd írnom. Azt kell mondjam, hogy az első bemutatóterületek után megnyugodtam. Az ártéri nemesnyárgazdálkodásban az erdőbirtokossági társulat szakszerű és gondos, példaértékű szakmai munkát végez. Ahogy egy magángazdaságban kell, ha a tulajdonosok és azok örökösei, valamint az alkalmazottak még hosszú időn keresztül a gazdálkodás eredményéből szeretnének megélni.

Fotó: Ágoston Gyula

A nap második felében a diskurzus óhatatlanul egy másik irányba is elkalandozott. A társulat gazdálkodási területének közel fele védett természeti területen, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság fennhatósága alatt helyezkedik el. Az itt tenyésző erdőket annak idején a szűk gátak közé szorított Tisza árterületén telepítették zömében nemesnyarasként. Azért, mert ezeken a mesterségesen kialakított, rendkívül szélsőséges vízjárással érintett területeken elsősorban az erdőgazdálkodás, azon belül is a nemesnyártermesztés biztosított viszonylag kockázatmentes termőföldhasználati lehetőséget, amelynek ráadásul árvízvédelmi kockázata is minimális volt.

A rendszerváltást követően az erdők magántulajdonba kerülésével párhuzamosan megerősödő hazai hivatalos természetvédelem azonban ezekben a vizes élőhelyeknek titulált területekben más potenciálokat látott. A természetvédelmi törvény kőbaltás egyszerűséggel cizellált (azaz cizellálatlan) szabályozását kihasználva a nemzeti park igazgatóságok és a természetvédelmi hatóságok védett természeti területeken egyre ritkábban engedték/engedik az idegenhonos fafajokból álló erdők idegenhonos fafajokkal történő megújítását. Intenzíven nem terjedő, azaz a környező területeket nem veszélyeztető idegenhonos fafajokkal sem.

Alternatívaként általában egy őshonos fafaj jöhetett szóba, a szürkenyár. Míg azonban a nemesnyárgazdálkodás egy, az erdősítéstől a faanyagfelhasználásig kiforrott és gazdasági értelemben is fenntartható tevékenység, addig a szürkenyárgazdálkodást ilyen értelemben értékelni is nehéz még, így önálló szakmai kategóriaként egyelőre valójában említeni is felelőtlenség. A hivatalos természetvédelem ennek ellenére jelenleg megteheti, hogy az erdőtulajdonost és az erdőgazdálkodót ilyen váltásra kényszeríti.

Fotó: Ágoston Gyula

Míg egyes nemzeti park igazgatóságok adnak az erdőgazdálkodóknak némi átállási időt, így a nemesnyárasok teljes körű átalakítását csak két vagy három ütemben várják el, addig a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területén ezen a téren is zéró tolerancia van érvényben.

Ha rövidlátóan nézzük, akkor a váltás nem feltétlenül tragikus, hiszen, ha a véghasznált nemesnyáras területét szürkenyár fafajjal nagyobb nehézségek nélkül fel lehet újítani (ártereken ennek azért lehetnek jelentős akadályai), akkor a véghasználat és az erdőfelújítás együttesen akár jó gazdasági eredménnyel is zárulhat. Ahogy azonban fent már említettem, az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó ezekből az erdőkből a jövőben is meg szeretne élni, ami viszont a váltással erősen kérdésessé válik.

Egy ökonómus nagyon röviden azt mondaná, hogy ez egy szimpla vagyonvesztés. Hasonló értékelést ad az ingatlanpiac is. A természetvédelem azonban ebben a tekintetben nem értékeli az intézkedéseit, mert akkor nyilvánvalóan az intézkedés megalapozottsága is hangsúlyosabban merülne fel, illetve tovább lehetne (kellene) fűzni a gondolatot, hogy aki rendel, annak bizony fizetnie is illene.

A nap végén ismét visszazökkentünk az eredeti témához. A házigazda nevében Luzsi József ebt. elnök, a konzorcium szellemi gazdája nevében pedig Dr. Borovics Attila főigazgató sikeresnek minősítették és jelképesen zárták projektet. A jelenlévők egyetértésével továbbá megállapították, hogy a sok esetben évtizedek alatt beérő kutatási eredmények közzététele mellett a hétköznapi erdőgazdálkodói tapasztalatok és innovációk széles körű megismerhetőségének a lehetőségét is hasznos lenne megteremteni.

Fotó: Ágoston Gyula

A tájékoztatás a bemutatón látottak és hallottak, valamint a projektdokumentumokban foglaltak felhasználásával készült.

NAK / Szalai Károly