Erdőgazdálkodás

A Tanács és az Európai Parlament tárgyalói ideiglenes politikai megállapodásra jutottak a tartós szén-dioxideltávolítás, a karbongazdálkodás és a termékekben történő szén-dioxid-tárolás első uniós szintű tanúsítási keretrendszerét létrehozó rendeletről. Az önkéntes keretrendszer célja megkönnyíteni és felgyorsítani a magas színvonalú szén-dioxid-eltávolítást és a talajművelésből származó kibocsátás csökkentését célzó tevékenységek elterjedését az EU-ban.

Hatálybalépésétől fogva a rendelet az első lépést jelenti majd egy átfogó szén-dioxid-eltávolítási keretrendszer uniós jogszabályokba foglalása felé, egyúttal hozzá fog járulni az európai klímarendeletben meghatározott, 2050-re teljesítendő ambiciózus uniós klímasemlegességi célkitűzéshez. Az elért megállapodást még mindkét intézménynek hivatalosan is jóvá kell hagynia.

A megállapodás főbb elemei

A rendelet hatálya

A rendeletben a szén-dioxid-eltávolítás fogalommeghatározásaként az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) szerinti nyitott definíció áll majd, amely csak a légköri vagy biogén szén eltávolítását fedi le. A rendelet hatálya alá az alábbi széndioxid-eltávolítási és kibocsátáscsökkentési tevékenységek tartoznak majd, a hozzájuk tartozó, négy típusba sorolt egységekkel:

• tartós szén-dioxid-eltávolítás (a légköri vagy biogén szén több évszázadig tartó tárolása),
• legalább 35 éven át tartó ideiglenes szén-dioxid-tárolás tartós termékekben (például faalapú építőipari termékekben), amely a nyomonkövetési időszak során a helyszínen mindvégig figyelemmel kísérhető
• ideiglenes szén-dioxid-tárolás a karbongazdálkodás (pl. az erdők és a talaj helyreállítása, a vizes élőhelyek kezelése, a tengerifű-mezők) révén
• a talajművelésből származó kibocsátás csökkentése (a karbongazdálkodás révén), amely magában foglalja a talajgazdálkodásból származó szén-dioxid- és dinitrogén-oxid-csökkentést és az olyan tevékenységeket, amelyeknek összességében csökkenteniük kell a talajművelésből származó szén-dioxid-kibocsátást, illetve fokoznia kell a biológiai anyagokba történő szén-dioxid-eltávolítást (ilyen tevékenység például a vizes élőhelyek kezelése, a talajművelés mellőzésének és a takarónövényzet alkalmazásának gyakorlatai, a műtrágyahasználat csökkentésével kombinált talajgazdálkodási gyakorlatok stb.)

A fentiek értelmében a rendelet hatálya – a Bizottság javaslatát kibővítve – a talajművelésből származó kibocsátásra is kiterjed majd. A karbongazdálkodási, valamint a talajművelésből származó kibocsátás csökkentését célzó tevékenységek révén megvalósuló ideiglenes szén-dioxid-tárolásnak a tanúsításhoz legalább öt éven át kell tartania, és nem vezethet a vidéki közösségeket negatívan érintő, spekulatív célú földszerzéshez.

A Bizottságnak 2026-ig jelentést kell készítenie azon tevékenységek tanúsításának megvalósíthatóságáról, amelyek a talajművelésből származótól (szén-dioxid és dinitrogén-oxid) eltérő kibocsátások csökkenését eredményezik. A jelentés egy olyan kísérleti tanúsítási módszeren alapul majd, amelyet az emésztőrendszeri fermentációból és a trágyakezelésből származó mezőgazdasági kibocsátást csökkentő tevékenységekre dolgoztak ki.

A rendelet hatálya nem terjed ki azokra a tevékenységekre, amelyek nem járnak szén-dioxid-eltávolítással vagy a talajművelésből származó kibocsátások csökkentésével, így például az erdőirtás elkerülésére vagy a megújulóenergia-projektekre sem.

Az új szabályok az Unióban megvalósuló tevékenységekre lesznek alkalmazandók. A rendelet felülvizsgálata során azonban a Bizottságnak mérlegelnie kell annak lehetőségét, hogy a szén-dioxid geológiai tárolása a szomszédos harmadik országokban is megengedett legyen, feltéve, hogy ezek az országok igazodnak az uniós környezetvédelmi és biztonsági előírásokhoz.

Tanúsítási kritériumok és eljárás

Az ideiglenes megállapodás megtartja a Bizottság javaslatában szereplő követelményt, miszerint a szén-dioxid-eltávolítási tevékenységeknek a tanúsításukhoz négy átfogó kritériumnak kell megfelelniük: számszerűsítés, addicionalitás, hosszú távú tárolás és fenntarthatóság.

E kritériumok alapján a Bizottság egy szakértői csoport segítségével célzott tanúsítási módszereket fog kidolgozni a szén-dioxideltávolítási tevékenységek különböző típusaira azzal a céllal, hogy biztosítsa a szén-dioxid-eltávolítási kritériumok helyes, harmonizált és költséghatékony végrehajtását.

A társjogalkotók abban állapodtak meg, hogy a tanúsítási eljárás legfontosabb elemeit és a tanúsítás önkéntes jellegét megtartják, ugyanakkor tovább pontosították a tanúsítási eljárás menetének ismertetését.

A karbongazdálkodás fenntarthatósága tekintetében a társjogalkotók a fenntarthatósági célkitűzések értelmezésére vonatkozó útmutatással egészítették ki a szöveget, valamint azt is belefoglalták, hogy a karbongazdálkodási tevékenységeknek minden esetben legalább olyan járulékos előnnyel kell járniuk, amely a biológiai sokféleség vonatkozásában keletkezik (ilyen előny a talajegészség, illetve a talajromlás elkerülése).

A karbongazdálkodási tevékenységek vonatkozásában az ideiglenes megállapodás biztosítja a tagállamok számára annak lehetőségét, hogy a mezőgazdasági termelőknek tanácsadást nyújtsanak a kérelmezési eljárással kapcsolatosan, továbbá szinergiákat tesz lehetővé a közös agrárpolitika szerinti mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer (MePaR) és a szóban forgó keretrendszer szerinti tanúsítási eljárás során keletkező információk között.

Nettó szén-dioxid-eltávolítási haszon

A szén-dioxid-eltávolítást és a talajművelésből származó kibocsátás csökkentését célzó, tanúsított tevékenységek megfelelő egységeket fognak generálni (egy egység egyenlő a szén-dioxid-eltávolítást és a talajművelésből származó kibocsátás csökkentését célzó tevékenységek egyikével generált tanúsított nettó haszon egy metrikus tonna szén-dioxid-egyenértékével).

A társjogalkotók ezenfelül abban is megállapodtak, hogy a tanúsított egységek kizárólag az EU éghajlat-politikai céljaira és a nemzetileg meghatározott hozzájárulására (NDC) használhatók fel, és nem járulhatnak hozzá harmadik országok NDC-jéhez vagy nemzetközi megfelelési rendszerekhez. A fenti szabályokat – a kapcsolódó korrekciókkal együtt – 2026-ban fogják felülvizsgálni.

Nyomon követés és felelősség

A rendelet egyértelmű nyomonkövetési kötelezettségeket és felelősségi szabályokat állapít meg az üzemeltetők számára. A tárgyaló felek megállapodtak abban, hogy különbséget tesznek a tevékenységi időszak és a nyomonkövetési időszak között (ez utóbbi mindig lefedi legalább a tevékenységi időszakot), és egyértelművé tették, hogy az üzemeltetők felelősséggel fognak tartozni a visszavezetés (azaz a szén-dioxid levegőbe való visszabocsátása) minden olyan előfordulásának kezeléséért, amely valamely, a nyomonkövetési időszak során végzett szén-dioxid-eltávolítási tevékenységből származik.

A megállapodás értelmében a Bizottság felszólítást kap, hogy a tanúsítási módszerek kidolgozása során gondoskodjon egyértelmű felelősségi mechanizmusokról. E felelősségi mechanizmusoknak kezelniük kell a visszavezetés eseteit, a hiányos vagy megszakított nyomon követés következményeit, valamint az üzemeltetők általi meg nem felelést a nyomonkövetési időszak során. Idetartozhat például a szén-dioxid-eltávolítási egységek kollektív tartaléka vagy elszámolása, valamint az előzetes biztosítási mechanizmusok.

Uniós nyilvántartás

A társjogalkotók a most elfogadott szövegben szorgalmazzák, hogy a Bizottság a rendelet hatálybalépése után négy évvel hozzon létre az Unió egészére kiterjedő, közös és átlátható elektronikus nyilvántartást annak érdekében, hogy nyilvánosan hozzáférhetővé és elérhetővé váljanak a tanúsítással és az egységekkel kapcsolatos információk, köztük a megfelelőségi tanúsítványok és a tanúsítási ellenőrzések összefoglalói. Addig is a keretrendszer szerinti tanúsítás tekintetében rendelkezni kell automatizált és interoperábilis rendszereket használó nyilvános nyilvántartások létrehozásáról. A társjogalkotók szabályokat vezettek be az uniós nyilvántartás finanszírozására vonatkozóan is, amely a nyilvántartás használatával arányos éves állandó felhasználói díjakból történik majd.

Következő lépések

Az ideiglenes megállapodás most jóváhagyás céljából a tagállamok Tanács (Coreper) keretében ülésező képviselői és a Parlament Környezetvédelmi Bizottsága elé kerül. Jóváhagyás esetén – a jogász-nyelvészi ellenőrzést követően – mindkét intézménynek hivatalosan is el kell fogadnia a szöveget, hogy az kihirdetésre kerülhessen az EU Hivatalos Lapjában, és hatályba léphessen.

Háttér

Noha az éghajlat-politika terén az EU legfontosabb célja az, hogy gyors ütemben csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, ahhoz, hogy 2050-re sikerüljön megvalósítani a klímasemlegességet, ellensúlyoznia kell a nehezen csökkenthető fennmaradó kibocsátásokat is azzal, hogy még több szén-dioxidot távolít el a légkörből. A szén-dioxid-eltávolítási rendszereknek az uniós éghajlat-politikába való további integrálása felé tett első lépésként az Európai Bizottság 2022. november 30-án rendeletjavaslatot terjesztett elő a magas színvonalú szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására szolgáló önkéntes uniós keretrendszer létrehozásáról.

A javaslat arra hivatott, hogy ösztönözze a szén-dioxid-eltávolítási technológiák és a fenntartható karbongazdálkodási megoldások fejlesztését. Emellett arra irányul, hogy új bevételi lehetőségeket teremtsen a szén-dioxid-eltávolítási technológiákat alkalmazó vagy tartós szén-dioxid-tároló termékeket fejlesztő iparágak, valamint az innovatív karbongazdálkodási gyakorlatokat folytató gazdálkodók számára. E célból egyértelmű és megbízható uniós szintű szabályokat határoz meg a szén-dioxid-eltávolítás számszerűsítésére, nyomon követésére és tanúsítására.

A Tanács a Coreper szintjén 2023. november 17-én fogadta el a tárgyalási megbízását, míg az Európai Parlament 2023. november 21-én állapodott meg az álláspontjáról.

NAK Erdészet

forrás: Press office - General Secretariat of the Council, 2024. február 20.