Terepbejárások, szakmai tanácskozások: augusztus 6. Jakabszállás, szeptember 15. Ásotthalom, október 1. Derekegyháza. Ezzel párhuzamosan ágazatközi aszályvédelmi és vízügyi tárgyú kihelyezett ülések, valamint erdőtervi egyeztetések. Ha azt gondoljuk, ennyi elég volt a Dél-Alföldi térségben kialakult erdővédelmi katasztrófahelyzet kezelésére vonatkozó javaslatok kidolgozására, akkor tévedünk. Sokkal bonyolultabb és érzékenyebb feladattal állunk szemben, amelynek elengedhetetlen „belépő” fázisa a megismerés.
Nem sajnáltuk tehát az időt, a nyáron életre hívott Erdészeti Klímaadaptációs Fórum és az érintett munkacsoportja a Dél-Alföldi Erdészeti Zrt. közreműködésével 2025. október 15-én még egy terepi bejárással egybekötött szakmai tanácskozást szervezett Ásotthalomra, amelyre elsősorban a Fórum munkájában résztvevő ökológus, erdővédelmi, természetvédelmi, valamint klímaügyi szakértőket és döntéshozókat hívtunk meg.
(Fotó: Csóka György SOE ERTI)
A bevezetőben szándékosan nem csak egyszerűen erdővédelmi problémaként utaltunk az erdészeti ágazat soron következő kihívására. A problémákat ugyanis a meglévő tudásunkat és tapasztalatainkat segítségül hívva a kor szakmai eljárásai és jogi keretei között jellemzően meg tudjuk oldani. A térség erdeiben tapasztalt jelenségek kezelését illetően azonban egyelőre még tanácstalanok vagyunk vagy korlátokba ütközünk.
A kihívás alapos megismerése és a szükséges válaszok keresése azért is fontos, mert a prognózisok alapján a változás erősödő ütemben minden hazai erdőt érint, melynek egyik következményeként egyre több erdei termőhely sodródik arra a határra, amelyet elsőként a Dél-Alföldi területek léptek át.
A megváltozott környezeti viszonyokkal a Dél-Alföldi térségben nem a mi generációnk szembesül először. A térségben kialakult homokos pusztaság már a huszadik századot megelőzően komoly kihívásokat jelentett a térségben élőknek. Egyebek mellett jelentős volt a szélerózió, amit a tájhasználat (pl. intenzív legeltetés) sok esetben futóhomok kialakulásával is erősített. Ezek egyéb negatív hatásaik mellett komoly egészségügyi kockázatokat is eredményeztek a lakosság körében. A problémát elődjeink a huszadik század során több ütemben végrehajtott, nagyterületű homokfásítással igyekeztek orvosolni.
A most reflektorfénybe került erdők nagy része ekkor létesült, mesterséges úton, a szélsőséges termőhelyen is megélő, jellemzően fenyő fafajokkal. A telepítésük és fenntartásuk eddig sem volt könnyű feladat, egyfelől komoly szakmai kihívásokkal és költségekkel, másfelől sok esetben csak bizonytalan és szerény gazdasági haszonnal járt.
A XX. század végén pedig bekopogtatott a klímaváltozás. Határtermőhelyekről lévén szó, nem csak egyszerűen bekopogtatott, hanem berontott, és alapjaiban változtatja meg a környezeti és gazdálkodási feltételeket. Tényszerűen, az Ásotthalmi Erdészet kezelésében lévő állami erdőterületen kb. 750 hektáron – nem válogatva a fafajok között – gyakorlatilag kiszáradt az idős- vagy középkorú faállomány, és úgy tűnik, akár már jövőre hasonló sors várhat további 1250 hektárnyi erdőre. Ha ehhez hozzávesszük a többi erdészetet, valamint a magánerdőket, akkor a kár tízezer hektáros nagyságrendű.
A gazdasági károk egyelőre felbecsülhetetlenek. A folyamat megelőzésére vagy legalább fékezésére szolgáló erdőfenntartási módszerek terén egyelőre hiányoznak a tapasztalatok. A károsodott faállományok megújítására eddig alkalmazott erdőfelújítási technológiák sorra eredménytelennek bizonyulnak. Az erdőterületeken kényszerűségből alkalmazott intenzív talajművelés is jellemzően már csak néhány évig biztosítja az elültetett facsemeték életben maradását. A faállomány kiszáradása miatt még az egyes fafajok esetében eddig eredményesen alkalmazott sarjaztatás is ellehetetlenülhet.
Első éves feketefenyő mesterséges erdősítés (Fotó: Csóka György SOE ERTI)
Ezek alapján megalapozottan merülhet fel az a kérdés is, hogy képesek vagyunk-e, akarunk-e ezeken a területeken továbbra is zárt erdőt fenntartani és erdőgazdálkodást folytatni, vagy egyes területeken ehelyett a megváltozó termőhelyi viszonyokhoz jobban illeszkedő, a környezetvédelmi funkciókat talán ugyancsak ellátó növénytársulásokat – nyílt vagy fás pusztát esetleg kisebb erdőfoltokkal – alakítunk ki?
Erdőből spontán módon kialakult ligeterdős puszta (Fotó: Csóka György SOE-ERTI)
Zárt erdő fenntartására sok területen jelenleg egyetlen, talán hosszabb távon is eredményes megoldás mutatkozik. Az idős faállományok védelmében spontán elszaporodott nyugati ostorfa fenntartása. A fafaj sűrűn felverődött egyedei ugyanis a klímaváltozásra látszólag fittyet hányva vidáman zöldellenek (jelenleg éppen sárgállanak) a kiszáradt vagy száradófélben lévő fenyves és szürkenyaras faállományok alatt.
(Fotó: Csóka György SOE ERTI)
Az idegenhonos fafaj erdészeti hasznosítására a múlt század közepén – éppen a határtermőhelyek fásításában – volt kisebb próbálkozás, de végül letett róla a szakma. Településfásításként viszont sok helyen alkalmazzák, illetve az országhatár túloldalán jelentős a fafaj erdei térfoglalása is. A térség erdeiben tapasztalt spontán megjelenés elsősorban ezekből az irányokból történik, és a fák termését szívesen fogyasztó madaraknak köszönhető.
A faanyag hasznosíthatóságára, értékesíthetőségére nézve üzemi méretekben nincs tapasztalatunk. A változó környezeti viszonyok közepette viszont a fafaj nagy előnye lehet, hogy – ahogy már említettük – magról nagyon könnyen újul, különösen fiatal és középkorban pedig a sarjaztatására is lehetőség mutatkozik.
A fafaj széles körű alkalmazása viszont, éppen az említett előnyeiből fakadóan, komoly kockázatokkal is jár. A madarak terjesztése révén a spontán felverődés a szomszéd erdőkben, mezőgazdasági területeken, sőt a lakott területeken is, a területi előfordulás növekedésével egyre nagyobb ütemben várható. Néhány évtized után akár az ország egész területén megjelenhet, különösen mert ez a folyamat más irányokból is zajlik. A fafaj intenzív terjedésének és jelentős vitalitásának hatásait pedig ebből a szemszögből eddig még senki nem mérte fel.
Közös gondolkodni való tehát van bőven. Tömören, címszavakban összefoglalva: a károk pontos felmérése, a megelőzés lehetőségeinek keresése, az erdőfenntartás és erdőgazdálkodás további lehetőségeinek – beleértve az alkalmazható fafajokat és technológiákat – vizsgálata, nem kizárva azok esetleges elengedését is. Mindez pedig annak ismeretében, hogy a környezeti feltételek további folyamatos romlásával kell számolnunk.
Deli Daniella, az Energiaügyi Minisztérium klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára a rendezvényhez üzenetben csatlakozva hangsúlyozta: a klímapolitikai szempontok – kiemelten az üvegházhatású gázok megkötése és a természeti környezetet érintő klímaadaptációs törekvések – reális érvényesítése terén számítanak az erdészeti ágazat aktív, térségformáló tevékenységére, amely tevékenységek szabályozási és finanszírozási előfeltételeinek a megteremtéséhez szoros együttműködés mellett felajánlják a közreműködésüket.
Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár a rendezvény zárszavában jelezte, hogy a megkezdett széleskörű közös gondolkodás eredményeként reményt lát egyfelől a kialakult helyzet megnyugtató hosszú távú rendezésére, másfelől addig is az érintett erdőgazdálkodók helyzetének javítását célzó azonnali átmeneti intézkedésekre.
Viszontlátásra Ásotthalom! Még sokszor jövünk…
NAK / Erdészet