Természetes mindenki számára, hogy a talajon zajlik az élet, de vajon ismert-e mindenki számára az, hogy ez nincs másképpen az egészséges talajban sem.
Ezen ismeretek fontosak a gazdaságos növénytermesztés érdekében is, de fontos beszélni róla azért is, hogy a társadalom valamennyi szereplője számára ismertté váljon termőtalajaink fontossága, védelme.
A talaj egy olyan komplex élő része a Föld felső rétegének, amely tulajdonságai miatt alkalmassá teszi a növények nevelésére, termesztésére. A talajok hosszú, több évezredes, évmilliós fejlődés eredményeképpen alakultak ki, és sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek. A vizsgálatok 200-1000 év közé teszik azt az időszakot, ami szükséges ahhoz, hogy egy 25 cm vastagságú termékeny talajréteg képződjön (FAO, 2009). Mindezek mellett tudni kell azt is, hogy a talajélőlények sorozata, egy teljes „földalatti” táplálékhálózat, a legkülönfélébb élőlények szövetsége szükséges ahhoz, hogy a talaj a legfontosabb funkcióját, a termékenységét betölthesse.
A termőföld ásványi anyagokból, vízből, levegőből, több milliárd mikroorganizmusból (szabad szemmel nem látható élőlények), gombákból, egyéb élőlényekből (gerincesek, rovarok, puhatestűek stb.) és szerves anyagokból áll.
A talajban lévő szerves anyagokat alapvetően két nagy csoportba sorolhatjuk a „nem valódi” humuszanyagok és a „valódi” humuszanyagok. A nem valódi humuszanyagok az elpusztult növényi és állati szervezetekből és ezek bomlástermékeiből állnak. A nem valódi humuszanyagok még csak részleges átalakuláson átment, de nem humifikálódott szerves maradványok, illetve vegyületek.
Mindenképpen szükséges a talajból szerves anyag tartalmának fenntartása megőrzése, hiszen az alábbiakból is kiolvashatjuk jelentőségüket. Nem véletlenül ösztönzi a gazdálkodókat az AKG a zöldtrágyázás, és a szerves trágya alkalmazására, a forgatás nélküli, vagy forgatás minimalizálására irányuló agrotechnikák minél szélesebb körű alkalmazására. Nincs ez másképpen az ökológiai másodvetések, nitrogénmegkötő növények alkalmazásának ösztönzése terén sem.
A talajba kerülő szerves anyag további sorsa a talajélőlények (edafon) munkájának egyik eredőjeként valódi humuszanyagokká alakul hosszú –hosszú időt követően. A szerves anyagok a talaj élő szervezetei segítségével, levegő jelenlétében lebomlanak, átalakulnak. A lebomló szerves anyagok fehérjéi szervetlen nitrogéntartalmú vegyületekké (ammónium, nitrit, nitrát, mely a növények számára már felvehető tápanyagforrás) és speciális szerves vegyületekké (humusz) alakulnak. A lebontás több lépcsőben történik, mikrobiológiai folyamatok eredményeként. A lebontó folyamatokban a talajlakó állati szervezeteknek jelentős szerepük van. Elvégzik a szerves maradványok mechanikai aprítását, előkészítve ezzel a további átalakulási folyamatokat. Láthatjuk tehát, a talajban az élőlények fontosságát. (Kutatások szerint egy gramm átlagos termőtalajban több 100 millió baktériumot, 16 millió sugárgombát, 100 ezer gombát, 50-100 ezer algát és 10 ezer protozoát (egysejtű állat) találhatunk) Számos a gyógyászatban alkalmazott antibiotikumot is a talajélőlényekből vontak ki pl. sztreptomicint és neomicint).
A talajélőlények, biokémiai folyamatok eredőjeként kialakuló valódi humuszanyagok bonyolult felépítésű, kolloid tulajdonságú polimerek, stabil, nagy molekulájú, szerves vegyületek. E különleges anyag egyedülálló funkcióit elsősorban kolloid-tulajdonságának köszönheti, vagyis hogy fajlagos felülete óriási (800-1000 m2/g). Ez az óriási felület hatalmas mennyiségű vizet, különböző ionokat, tápanyagot képes megkötni.
Nagy adszorpciós képességüknél fogva a humuszanyagok a talajok vízgazdálkodását is javítják, a humuszban gazdag talaj több vizet tud megkötni és a megkötött vízmennyiséget tovább tárolja, csökken az aszályérzékenység, mely különösen fontos az időnként kiszámíthatatlan időjárási körülmények közepette is. Továbbá a humusz, mint tápanyagforrás elsősorban nitrogén-forrásként jelentős, mivel a talajban lévő nitrogén mintegy 95%-a szerves kötésben van jelen.
A szerves anyagban gazdag talaj szerkezetessége is optimális, jó morzsás, szemcsés, leginkább egy jó kovászos kenyérre emlékeztet. Mindezen folyamatok eredője a talaj termékenysége, mely a gazdálkodó számára az egyik legfontosabb tényező. Az egészséges, jó szerkezetű, szerves anyagban – talajéletben – gazdag talaj biztosítja az egészséges, jó minőségű növényt, mely jobban ellenáll az időjárási stresszhelyzeteknek, kórokozók támadásainak is.
Láthatjuk tehát, hogy a talajt élő rendszernek kell tekintenünk.
Mit is tegyünk e rendszer védelme, segítése érdekében? Néhány hasznos tanácsot fogalmazunk meg az alábbiakban:
- Megfelelő talajművelés elvégzését kell szem előtt tartani, amely biztosítja és segíti
- a talajban meglévő vízkészlet takarékos felhasználását /talajok tavasztól őszig minden munkaművelettel egyidejű lezárása/; a lehullott csapadék megőrzését;
- megfelelő levegőzöttséget;
- a talaj kapillaritás optimális működését /amely csökkenti a belvizek és az aszály mértékét/; lazítás
- a morzsalékos talajszerkezet kialakulását. - A talaj PH megfelelő szinten tartására kell törekedni /5,5-7 PH/
- A talaj szerves anyag tartalmának növelését segíteni kell:
- szerves trágyázással /ahol erre lehetőség van/;
- zöldtrágyázással;
- a megtermelt szerves anyag területen történő hasznosítása.
A szármaradványok betakarítást követő mielőbbi talajba forgatása, azok egységesen apró méretűvé történő szecskázása és a bontásukat gyorsító tarlóbontó anyaggal való kezelése után.
A hasznos mikroszervezetek aktív tevékenysége révén válik a szár- és gyökérmaradványokból újrahasznosítható gazdasági termés.
Forrás: A TALAJTERMÉKENYSÉG MIKROBIOLÓGIAI ALAPJAI ÉS LEHETŐSÉGEI
NAK/Sztahura
