Környezetgazdálkodás

Korábbi cikkünkben is rögzítettük, hogy az energia- és műtrágyaárak emelkedése bizony utat enged azon technológiáknak, melyek által talajaink alapfunkciói mielőbb regenerálódhatnak.

Mik is ezek az alapfunkciók: tápanyag– és vízraktározás, mellyel biztosított a talaj termékenysége, s ezzel a gazdálkodó hosszútávú és legfontosabb segítője a maga élettel teli összetétele által. Tudjuk, ezen javallatok egy része nem azonnali segítség – bár lesz olyan is a sorozatban - hanem hosszútávú befektetés, de megéri. Fontos a nap- illetve a szélenergia elterjedése mellett a talajaink kapacitásának javítása, fenntartása.

Mint írtuk a legfontosabb a talaj tárolókapacitásának felépítése okán a szervesanyagbevitel és a szerkezetesség helyreállítása. A szervesanyag tömegének 20 szoros mennyiségében tárolja a nedvességet (kis szivacs). Első körben a folyamatos növényi gyökér, szervesanyag (pl. szármaradvány) jelenlétének fontosságát említettük a talajlakók táplálásának elősegítése érdekében, melyek a szerkezetesség és a humusztartalom kialakításáért is felelősek. Átgondolandó ez különösen a szélsőséges talajviszonyok esetében – pl. homok, agyag – ahol a leginkább alapvetés a gyökerek működésének megléte, tehát azokat lehetőleg ne számoljuk fel állandó bolygatással. Már most láthatóak a száraz homokterületek súlyos deflációs kártételei.

Jelen cikkünkben is maradunk még a talajtakaró növények jótékony hatásai mellett – bár ismert az alkalmazásuk körüli számos kétely, s ellenérv. Tehát hogyan segíthetnek a zöldtrágya/takarónövények a tápanyaggazdálkodás során? Hogyan lehet biológiai úton nitrogént biztosítani a következő főnövényünknek?

Amennyiben a takarónövényünk dominánsan pillangósnövényt tartalmaz, úgy jó lenne ismernünk, hogy mennyi nitrogént állíthatunk elő általa? A pillangósvirágú növények (borsó, lóbab, herefélék, bükkönyfélék, baltacim, lednek, szója, tehénborsó, sziki kender, sisakbab stb.) által előállított nitrogén mennyisége egyenes arányban van a pillangós takarónövény zöldtömegével. A zöldtömeg mennyisége pedig számos tényezőtől függ: talajnedvesség, hőmérséklet, tápanyagok mennyisége, talajtömörödöttség stb. Ezért nehéz előre megmondani, hogy pillangós takarónövényünk mennyi nitrogént fog megkötni, azonban a múltbeli tapasztalataink alapján az alábbiak mérvadóak, ismerteti a Talajreform csapata.

Kép: Lóbab (forrás: Sztahura Erzsébet)

A nyári (melegigényes) egyéves pillangósvirágúak több nitrogént képesek megkötni növekedési naponként, mint a téli (hidegigényes) egyéves pillangósok, hiszen több a napfény és a számukra kedvező hőmérséklet is tovább áll rendelkezésre. Ugyanakkor a téli pillangósoknak több aktív növekedési napjuk van ősszel, télen és tavasszal. Minél több az aktív növekedési nap, annál nagyobb biomasszát képes előállítani a növény, és minél nagyobb a biomassza, annál több a nitrogén. Általában a pillangósok zöldtömege 3% nitrogént tartalmaz, tehát 1 tonna pillangós biomassza 30-40 kg nitrogént tartalmaz.

Egy nyári pillangós esetén a Talajreform szerint reális lehet havonta kb. 1-2 tonna biomassza előállítása, ha van elég nedvesség. Természetesen így számolva a minél korábban vetett és a fagyokig meghagyott nyári egyéves pillangós képes a legtöbb nitrogén megkötésére. A téli pillangósok, ha ősszel vetjük őket, akkor tavasszal nőnek a legintenzívebben, és ekkor állítják elő a legtöbb nitrogént is (például az őszi borsó, a szöszös bükköny vagy a bíborhere). Minél tovább meghagyjuk őket a tavaszi vetésű főnövényünk előtt, annál több nitrogént állítanak elő – egy április végén vagy május elején megsemmisített pillangós takarónövényben magasabb lesz a nitrogén mennyisége, mint egy március végén beforgatott, aláforgatott állománnyal – ismertetik a Talajreform szakértői.

Fontos azonban tudni azt, hogy a tavasszal megsemmisített pillangósok biomasszájában lévő nitrogén teljesen elérhetetlen a következő kultúra számára addig, amíg a maradványokat a mikrobák el nem kezdik lebontani. Mindig a mikrobák esznek először. A mikrobák aktivitása a melegebb hőmérséklet beköszöntével növekszik, valamint optimális mennyiségű talajnedvességet és oxigént követel (jó szerkezetes talajban jobban dolgoznak). A lekötött vagy felszabaduló nitrogén mennyisége attól is függ, hogy milyen a növénymaradványok szén-nitrogén (C:N) aránya. A magas C:N arányú (azaz alacsony fehérjetartalmú) maradványok, mint például a kalászosok szalmája, lassan fognak elbomlani, és a lebontásuk közben a mikrobáknak nitrogénre van szükségük, amit máshonnan vonnak el, kevesebb nitrogént hagyva a növényeknek (un. pentozánhatás). Ezért nem javasolt csak magas C:N arányú takarónövényeket (pl. szudánifű, rozs) használni egy nitrogénigényes főnövény (pl. kukorica) előtt. Általában a pillangósoknál a maradványokban található nitrogén fele (50%-a) lesz elérhető a következő növény számára. A másik fele részben a talaj szerves anyagának része lesz. Ami biztos, hogy egy jól sikerült pillangós takarónövény után is szükségünk lehet az első években külső nitrogénforrásokra. Ám ha már évek óta alkalmazunk takarónövényeket, akkor nem csupán az aktuális év pillangósai szolgáltatnak nitrogént, hanem az 1-2-3 évvel ezelőtti pillangósokból feltáródó hatóanyag is elérhető lesz a fő kultúránk számára. Ha ezeket összeadjuk, akkor jó eséllyel közel kerülünk ahhoz, hogy ki tudjuk elégíteni egy magasabb termésátlagú kukorica étvágyát.

A kukorica nitrogénigényének takarónövényekkel történő fedezéséhez fontos, hogy a kukorica vetésidejét is átgondoljuk, hiszen minél tovább lehet „lábon” a pillangósunk, annál több nitrogén áll majd a kukorica rendelkezésére. A zöldtrágyanövények fontosabb mutatói (Cselőtei és mtsai, 1967):

Amennyiben pillangós nem találhatók zöldtrágya/takarónövények keverékében úgy a nitrogénpótlás a fentiekben leírt értékek maximum fele.

Kép: Zöldtrágyanövények (Forrás: Sztahura Erzsébet)

Fentiek alapján fontos, hogy a zöldtrágya/takarónövények a megfelelő helyeken technológiánk részévé váljanak, hiszen az évek múlásával – ahogy a keverékek többi előnye – a nitrogénkötés is egyre több előnyt biztosít a Talajreform, s véleményem szerint is. Láthatjuk, hogy lehetséges csökkenteni a nitrogénműtrágyától való függésünket, azonban ehhez a vetésidőt és a vetésforgót is át kell gondolni. Bár a nitrogénmegkötés fontos, a takarónövény-keverékünk összeállításánál ne feledkezzünk meg a nem pillangósokról sem, mert egy változatos mixnek rövid- és hosszútávon is több pozitív hatását élvezhetjük, mint egy pillangós monokultúrának.

Folytatjuk az egyéb a talaj kondícióját elősegítő praktikák, technológiák bemutatásával, melyek közvetetten, illetve közvetlenül a direkt kiadandó hatóanyagok igényét csökkentik sajátos hatásmechanizmusaik által (pl. inhibítorok, huminsav, baktériumtrágyák stb.)

Korábbi cikkünk a témában:

Hogyan csökkentsük hosszútávon inputanyag szükségleteinket?

Zöldtrágyanövényekkel kapcsolatos NAK kiadvány itt érhető el.

NAK/ Sztahura Erzsébet