Környezetgazdálkodás

A VPAKG2021 szántó tematikus előíráscsoportok 3 éves kötelezettségvállalásai között van néhány előírás, melyek kifejezetten talajaink védelmét, állapotának javítását szolgálják. Többek között azon elvárás, hogy a 3 év alatt legalább egyszer zöld-, vagy istállótrágyázzunk, illetve a jó gazda gondosságával ezt még egyszeri teljesítésre is bevállalhattuk.

Hogyan lehet úgy zöldtrágyázni az AKG programban, hogy az az előnyünkre váljon a három év alatt? A Talajreform által megosztott tanácsokkal egyetértve az alábbiakra figyeljünk zöldtrágyázásnál:

Zöldtrágyázással egyik cél, hogy folyamatosan takarjuk a talajainkat – bár az elvárás a minimum 60 nap. Jól tervezzük meg a vetésforgót, s hasznunkra válik hosszútávon a befektetett energia. A zöldtrágyázást egy őszi növény betakarítása és egy tavaszi kapásnövény vetése közé célszerű beilleszteni. A búza-takarónövény-kukorica vagy a búza-takarónövény-napraforgó jó megoldás lehet, de a Talajreform szerint a repce-takarónövény-kukorica is kifejezetten javasolt (a repce gyökere „ellustítja” a mikorrhiza gomba fajokat a talajokban, így látványos lilulással indulhat a kukoricánk). Ezen tervvel a tápanyagra igényesebb tavaszi kapások előtt feltáródnak a talajban lévő tápanyagok és extra nitrogént köthető meg a levegőből.

Persze az is előfordulhat, hogy kapás után kell zöldtrágyázni/takarónövényezni. Ilyen esetben áttelelő fajok választása lehet segítségünkre, ha tavasszal precízen kezeljük. A szakértők véleménye szerint kukorica-kukorica között a szöszös bükköny, kukorica-napraforgó között a lóbab (tavaszi gyomirtás miatt), mint nitrogénmegkötő növények lehetnek megfelelőek. A Talajreform kalkulációi e növényeket a mai nitrogén műtrágyaárak mellett nem szabad kihagyni, mert egy mázsa pétisó árából megvan a vetőmag és a vetés is.

Sok gazdálkodó tart attól, hogy a takarónövény kivesz minden vizet a talajból és utána nem marad nedvesség, vagy ha túl sok csapadék lenne, úgy a takart talaj nehezebben fog kiszáradni. Igen elgondolkodtató felvetések ezek. Igen az őszi takarónövény eleinte vesz ki vizet a talajból, de az ősz folyamán a légköri nedvesség kicsapódik a levelek felületére, ami a talajra csorog, így még eső híján is lehet „vizet csapdázni”. A télre otthagyott elfagyó takarónövény tavasszal már nem szív vizet a talajból, hanem sokkal inkább speciális mikroklímát teremt a talajfelszín árnyékolásával. A rövid idő alatt lezúduló csapadék sem roncsolja, robbantja szét a talajszemcséket, hisz a takarás tompítja az ütések erejét. Mindemellett a takarónövények korhadó gyökerei és a gilisztajáratok kombinációja a talajszerkezetet egy szivacshoz hasonlóvá tudja alakítani, ha az minimális talajműveléssel párosul.

A tavaszi lassabb párolgás is igaz, de épp emiatt nem kell sietni a vetéssel, és egy jól sikerült takarónövény után nem kell porba vetni, csökken az aszályérzékenység.

A zöldtrágyavetéshez sem kell forgatni a talajt. Sőt, a Talajreform szakértői azt javasolják, hogy inkább a nyári tarlót lazítsuk meg egy egyenes késes lazítóval (szárnyak és tüskék nélkül), majd ebbe vessük a kiválasztott, jó takarónövényt, amit célszerű meghagyni tavaszig (közben a fagy elintézi a 90%-át). Ezt követően egy sekély művelés, és amennyiben indokolt egy posztemergens gyomirtás válhat indokolttá. A talaj is jobban érzi majd magát e kis gondoskodástól.

Az is előfordulhat, hogy a takarónövény bevonzza téli takarmányként a vadakat. A takarónövény őszi mulcsozása vagy sekély bedolgozása segíthet abban, hogy kevesebb hívatlan vendég legyen a területeden. Persze, ha többen takarónövényeznek úgy nagyobb területen oszlik el ugyanakkora vadállomány, így kisebb lesz az egységnyi területre jutó vadkár.

A rovarok, különösen a talajlakók nem jelentenek nagyobb problémát a takart talajokon, mint a fedetlen földeken. Ügyelni kell arra, hogy a keverék növényvédelmi szempontból is illeszkedjen a vetésforgóba: ha sokan repcéznek a környéken, akkor a keresztesvirágúak arányát jelentősen csökkenteni kell. A szakértők szerint, ha pl. félünk a kukoricabogártól, akkor ne alkalmazzunk ősszel hamar felvirágzó növényeket, amelyek táplálékul szolgálnak az imágóknak.

Az AKG esetében a zöldtrágyázásnál nem elvárt a keverék alkalmazása, azonban célszerű 4-6 fajból álló keverék alkalmazása. Miért is?

• több szolgáltatást biztosít a keverék, pl. talajlazítás, nitrogénkötés, tápanyag-feltárás, beporzók táplálása stb.;
• ha valamelyik komponens be is sül, a többi a helyére tud lépni;
• minden gyökérzóna szintet és talaj feletti szintet kitöltsünk;
• tavaszra megfelelő minőségű magágyunk lesz, tele tápanyaggal és szerves anyaggal.

A Talajreform is ajánlja, hogy szükséges az egyéni megfigyelés, azaz tudnunk kell mely fajok a megfelelőek a régióban és saját talajunkon. Célszerű magunk kikísérletezni azokat a keverékeket, amelyekkel garantáltan jó eredmények érhetőek el, az eredmény 2-3 év alatt elérhető.

Szintén nagyon fontos – s az AKG-ban alternatíva a zöltrágyázás mellett -, hogy amikor csak tudunk, szerves trágyákat használjunk. Az AKG-ban ez csak istállótrágyát jelenthet. Műtrágyázáskor a kiadott szervetlen anyagokat le kell bontania a talajéletnek először, hogy a növény számára elérhetőek legyenek. A szerves trágya összetett formában tartalmazza a tápanyagokat, melyeket kapásból be tudják építeni a mikrobák és a növények is, így a talajélet és a növények egyszerre, erősebben tudnak indulni. A Talajreform szakértői szerint is lehet, hogy kevesebbnek tűnik beltartalomra az istállótrágya vagy a granulált szerves trágya, mint egyéb műtrágya, de jobban tud hasznosulni, és kevésbé mosódik ki, azaz a gazdálkodót is kevesebb kár éri a kimosódás által elveszített hatóanyagok által. A szervestrágyázással hosszútávon építhetjük talajainkat. Természetesen a humuszréteg visszaépülése évszázados léptékben mérendő folyamat, viszont a szervesanyag növekedése, a talaj jobb vízháztartás, és a természetes tápanyagkörforgás előnyei első évtől érezhetőek lesznek az átállást követően.

VPAKG-ban ne feledjük a munkálatokat 15 napon belül bejelenteni.

Forrás: http://www.talajreform.hu

NAK/Sztahura Erzsébet