Mint azt a jelenlegi támogatás esetében láthatjuk, egyre nagyobb hangsúlyt kap talajaink takarásának fontossága, egyre inkább ez irányba tereli a gyakorlatokat a támogatások feltételeit meghatározó előírásrendszer.
Persze, bosszankodhatunk azon, hogy miért is várják el tőlünk, gazdálkodóktól ezeket a nem megszokott és nem általánosan alkalmazott technológiákat. Azonban érdemes átgondolni a miérteket, s talán érdemes kipróbálni is az újabb irányokat, hátha közép és hosszútávon mégis profitálhatunk belőle és megóvhatjuk legfontosabb termelőeszközünket a talajt, ezáltal bővítve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási lehetőségeinket. A talaj védelmének egyik kulcsa a talaj takarása, erre vonatkozó vállalás az agro-ökológiai programban is szerepel, de valahogy nem a kedvelt elemek között. Holott, ha jól csináljuk nagyon sok hasznot hozhat a talajélet fellendítése révén a tápanyag és vízgazdálkodás terén, melyek közül az utóbbi egyre fontosabbá válik.
Miért fontos tehát a talajtakarás?
A talaj őszi-téli takarása nem csupán véd az erózió ellen, de a takarónövények gyökerei segítenek a talajélet fenntartásában, a talajszerkezet javításában is. A növényi borítottság megvédi talajaink szerkezetét az intenzív csapadékok idején – olyan, mint nekünk az esőkabát -, a növényi fedettség megtöri a lefolyó víz elhordó erejét, s a lassabb lefolyással segíti a vizek talajba szivárgását, ami nagyon fontos a tavaszi vízellátás érdekében. A fedetlen talaj nyári hőmérséklete 50 fok fölé is emelkedik, ahol a talajélet is korlátos, tehát a talajnak is szüksége van „növényi szalmakalapra”, mely által a kipárolgás mértéke is csökken. A hajnali harmat idején is jó „vízcsapda” az élő növényzet. A talaj takarásával, fedésével tehát a nap és a szél nem szárítja, eső nem rombolja szerkezetét, valamint a takarónövényzet közvetve a megfelelő tápanyag- és vízgazdálkodásért is felelős.
A folyamatos élő növényborítás többféle módon segíti a talaj szerkezetének, termőképességének megőrzését, javítását. Most már segítenünk kell talajainkat a regenerálódásban, gyógyulásban. Miben segít a talajtakaró növényzet jelenléte? Egyrészt a talaj felszínén lévő maradványok által csökken a talajra nehezedő nyomás, továbbá a gyökérjáratok által a víz és a levegő mozoghat a talajban, a víz könnyebben eljut a mélyebb talajrétegekbe. Mindezeken túl egyre többet beszélünk arról is, hogy a talajban zajló élet nélkül talajaink szerkezetessége, termékenysége lecsökken, leromlik, tehát a „lábunk alatt rejtőzködő birodalmat” táplálnunk kell, mely feladatban a szármaradványokon túl a növényi gyökerek játszanak nagy szerepet és biztosítanak élőhelyet a talajlakó szervezeteknek (gombáknak, baktériumoknak, gilisztáknak).
A talajmegújító gazdálkodók alapelvként rögzítik, hogy „törekedni kell a talajaink takarására az év 365 napján, mert a növények a talajaink napelemeként működnek, amelyek a fotoszintézisből származó energia egy jó részét arra fordítják, hogy a talajéletet táplálják a gyökérváladékokkal.”
Fentieket figyelembe véve a talajtakaró növények szerepe tehát igen sokrétű: tápanyagként szolgálnak, gyomelnyomás, talajerózió csökkentése, biodiverzitás növelése, talajélet serkentése, azaz segítenek a talaj termékenységének és egészségének megőrzésében, javításában.
Ha már mindezt tudjuk és értjük, mindig felmerül a kérdés, hogy hogyan is kezdjem el, melyik a jó keverék a földemre? Erre nincs egyenrecept, hisz ahány talaj, annyi féle. Érdemes saját magunknak kipróbálni, hogy melyik illik a vetésforgónkba, hogy mely növények szeretik az adott talajt és körülményeket. Az azonban biztos, hogy a talaj bolygatásának minimalizálására kell törekednünk!
A választásnál azt is mérlegeljük, hogy mi a cél. A nitrogénkötés egyértelműen pillangós összetevőket igényel pl. szegletes lednek, lóbab stb. A talajlazításban a keresztesvirágúak, a meliorációs retek jeleskednek. Kutatások szerint a hasznos talajlakók, pl. a mikorrhizák a nitrogénkötők mellett a lent, a facéliát és a fűféléket kedvelik. Arra is figyeljünk, hogy a gyomelnyomáshoz gyorsan csírázó és növő fajok kellenek. A gyakorlatok szerint pl. zab, a len és a facélia a sekélyebb rétegek talajszerkezetét teszi omlósabbá, porózusabbá, míg a keresztesvirágúak, a retek és a mustár mélyebbre hatol a gyökérzetével.
A kutatók szerint tavaszi vetésű növény esetén javasolt a takarónövény állományt 2-3 héttel a vetés előtt megsemmisíteni, hogy beinduljon a lebomlás és elinduljon a másodvetés által felvett tápanyagok feltáródása (ez jellemzően 10 hetet vesz igénybe, és a 4-6. héttől válik intenzívebbé).
Akár hisszük, akár nem az élő gyökér jelenléte a legjobb orvosság talajainknak. A talaj ezért takarni akarja magát, ha máshogy nem, hát a spontán zöldüléssel, amit sokszor gyomosságnak nevezünk. Természetesen az agresszív gyomokat nem szabad hagyni eluralkodni, azok ellen tennünk kell, körültekintő odafigyeléssel segítve a megfelelő vegetáció kialakulását, vagy vetéssel kialakítását.
NAK / Sztahura Erzsébet
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön