„Klímavédelmi szempontrendszer integrálása a mezőgazdasági szaktanácsadásba” címmel új, három részes kiadványsorozatot jelentetett meg a Kamara, melynek II. kötete a környezet- és klímavédelem, valamint az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás kihívásainak kérdéseit vizsgálja meg a növénytermesztési ágazatban.
Az éghajlatváltozás következtében tapasztalható jelenségek értelmezése a tudományos világ talán egyik legvitatottabb területe. Az utóbbi években mért eredményekből világosan kirajzolódik, hogy az antropogén eredetű tevékenységek (a népességnövekedés, az iparosodás, az intenzív, ipari méretű termesztési technológiák következtében fellépő magas károsanyag- kibocsátás) nagyban hatnak a légkörre, ezáltal a légkörben lejátszódó folyamatokra.
Elmondható, hogy az éghajlatváltozáshoz kapcsolódóan egyrészt a klimatikus rendszer megváltozását eredményező környezetkárosító (elsősorban ÜHG-gázok kibocsátása) antropogén hatások mérséklése, másrészt a folyamatban lévő változásokhoz – a szélsőséges, extrém időjárási jelenségekhez – való alkalmazkodás egyaránt szükséges. Az éghajlatváltozásból eredő szélsőséges időjárási jelenségek formájában megjelenő kedvezőtlen hatások problémáját csak a különböző szakterületek, ágazatok összefogásával és együttműködésével lehet eredményesen kezelni.
A klimatikus viszonyok megváltozása – a hőmérséklet és csapadék átalakulásán keresztül – jelentősen hat a mezőgazdasági outputokra és az adaptációs stratégiákra is, amelyek a gazdálkodás strukturális változását kényszeríthetik ki. Az érintett tényezők közül a fenológiai fázisok változása adja a legérzékenyebb válaszokat a klímaváltozásra. A tavaszi átlaghőmérséklet emelkedése a vetési és fejlődési fenológiai fázisokat korábbi időpontra állíthatja be, míg az őszi és téli emelkedés ronthatja a téli nyugalmi állapot feltételeit, annak késését előidézve. A felmelegedés folytatódása és az őszi-téli hőmérséklet változása – a fenológiai szakaszok késleltesése miatt – a jövőben nagyobb hangsúlyt kap. Az alkalmazkodási trendek körvonalazódnak, a gazdálkodók folyamatosan tesznek lépéseket a negatív hatások kivédése érdekében a vetésidő pontosabb ütemezése, a precíziós gazdálkodás, az eredményesebb fajták megválasztása révén. Ugyanakkor a gazdaságok eltérő input-ellátottságuk, klimatikus tényezőik és talajadottságaik miatt régiónként eltérő adaptációs eljárásokat alkalmazhatnak. A jó mezőgazdasági gyakorlatok és a gazdálkodói döntéseket befolyásoló tényezők értékelése kulcsfontosságú feladat.
Fontos vizsgálnunk, hogy a környezeti hatások megváltozása milyen mértékben befolyásolja a gabona, az olaj és a fehérjenövények termesztőinek hatékonyságát Magyarországon, az európai mezőgazdaság egyik nettó exportőr országában. Emiatt a növénytermesztésben üzemszintű megoldásokra van szükség, hogy az állandóan változó éghajlati tényezőkhöz a gazdák megfelelő adaptációs képeségekkel rendelkezzenek, melyek elengedhetetlenek a profit képes, hatékony gazdálkodáshoz. Az üzemszintű alkalmazkodás olyan technikai beavatkozásokra fókuszál, melyek az adott gazdaság termelési szokásait, rutinjait, esetlegesen annak struktúráját, stratégiáját változtatja meg a hatékonyság érdekében. A mezőgazdasági gyakorlatok módosításai olyan technikai intézkedések, melyek a változó környezeti tényezőkhöz igazodva teszik eredményessé a gazdálkodást.
(NAK/Balázs V.)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön