Mezőgazdasági termelés

A COPA-COGECA titkársága elemzést készített, amely értékeli az EU-Ukrajna közötti kereskedelemi egyezmény végrehajtását. Az Európai Parlament február 11-én fogadta el az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodás végrehajtásáról szóló jelentést (Az Európai Parlament 2021. február 11-i állásfoglalása az EU–Ukrajna társulási megállapodás végrehajtásáról, 2019/2202(INI)). A 2017. szeptember 1-jén megkezdett társulási megállapodás alapját a szabadkereskedelmi térség kialakítása jelenti, illetve a gazdasági kapcsolatok megerősítésén túl elősegíti a politikai kapcsolatok elmélyítését és az EU és Ukrajna között.

Ennek aktualitását az adja, hogy Ukrajna kérte az EU-Ukrajna társulási megállapodás szerinti kereskedelmi liberalizáció hatályának felülvizsgálatát. A cél a kereskedelemre kivetett vámok kereskedelmi liberalizációja hatályának kiszélesítése. A megállapodás 29. cikke tartalmaz egy beépített felülvizsgálati záradékot, amely alapján bármelyik fél kérheti öt évvel a hatálybalépése után (azaz 2021-ben), hogy kezdjenek konzultációkat „a kereskedelemre kivetett vámok kereskedelmi liberalizációja hatályának felgyorsítása és kiszélesítése” mérlegeléséről. E felülvizsgálat hatóköre a vámokra fog összpontosítani, kivéve a származási szabályokat. Ukrajna az elmúlt hónapokban kifejezte kívánságát e felülvizsgálati záradék aktiválására.

A tárgyalások várhatóan 2022-ben kezdődnek. A Bizottság jelenleg gyűjti a különböző érdekelt felek visszajelzéseit és javaslatot fog tenni a Tanácsnak.

A Copa és a Cogeca ellenez bármilyen további engedményeket Ukrajna számára a mezőgazdasági termékekre vonatkozó engedmények kiegészítéseként. Számos ágazatot azonosított ebben a kihívásokkal teli helyzetben:

• Kihívások: Gabonafélék, baromfi, marhahús, feldolgozott paradicsom, méz, cukor, etanol, alma, feldolgozott alma.
• Potenciális érdek: Tejtermékek, gyümölcsök és zöldségek, bor, olívaolaj és olajbogyó, zsírok és melléktermékek (sertéshús).

A búza vámkontingensének konkrét emelése például fokozná a versenyt az uniós piacon, ahelyett, hogy a két termelési piac kiegészítésére számítanánk, vagy az elmúlt 3 évben az EU a világ vezető kukoricaimportőrévé vált, az importált mennyiségek felváltották az európai termelés növekedését, nyomást gyakorolva az uniós kukorica belföldi áraira, és átütő hatással voltak az árpára. Ukrajna jelenleg a behozott mennyiség közel 2/3-át adja. Ilyen feltételek mellett Ukrajnának nincs szüksége sem új kvótákra, sem a jelenlegi autonóm intézkedések megújítására, amelyek tovább fokoznák ezt a trendet.

A COPA-COGECA álláspontja szerint a kereskedelmi megállapodások keretében bevezetett vámliberalizációk nem vezethetnek káros feltételekhez az európai gazdálkodók és szövetkezetek számára, amelyek környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból valóban kulcsfontosságú szerepet töltenek be a vidéki területeken, és az esetek többségében a termelői régiókban az egyetlen foglalkoztatási forrást jelentik.

Ukrajna már a mezőgazdasági termékek negyedik legnagyobb beszállítója lett az EU számára. Ez azt mutatja, hogy Ukrajnának nincs szüksége további exportengedményekre az EU felé. Végső soron az Ukrajnának nyújtandó további exportengedményeket úgy fogják tekinteni, mint privilegizált státusz nyújtását egy olyan harmadik országnak, amelynek alacsonyabbak a termelési költségei, és amely nem alkalmazza ugyanazokat a termelési előírásokat, mint az európai gazdálkodók. Ez nagyobb nyomást gyakorolna az uniós piaci egyensúlyra. Ezen kívül ukrán oldalról számos kötelezettségvállalást nem hajtottak végre maradéktalanul (pl. állatjólét).

Az Ukrajna és az EU közötti megállapodás mezőgazdasági oldalról „aszimmetrikus” Ukrajna javára: az ukrán exportőrök szinte azonnal hozzáfértek az EU piacaihoz, Ukrajna azonban csak fokozatosan nyitja meg határait.

A jelenlegi piaci helyzetben amikor mező- és élelmiszergazdaságunkat a COVID mellett az inputanyagok áremelkedése is sújtja - nem beszélve a már eddig megkötött szabadkereskedelmi egyezmények hatásairól -, nem megengedhető, hogy egy olyan újabb exportőr jelenjen meg egyre növekvő árumennyiséggel az unió piacán, amely nem tarja be azokat az előírásokat, amelyeket gazdálkodóinknak be kell tartania, azaz nem egyenlő versenyfeltételek melletti versenyre kényszeríti hazai gazdálkodóinkat.

Magyarország szempontjából az állattenyésztésen belül a legnagyobb gondot a baromfiágazat számára rejti a tervezett megállapodás. Számos esetben voltunk tanúi az elmúlt években annak, hogy az ukrán fél milyen könyörtelenül használja ki a kedvezményes kvótákat, illetve milyen „kreatív” ötletei vannak ezzel párhuzamosan. Utóbbira példa, hogy ukrán exportőrök egy, a szabadkereskedelmi megállapodásban maradt kiskapu kihasználásával nagy mennyiségű csirkemellet exportáltak az Unióba vámmentesen. A 2016-os EU-Ukrajna megállapodás értelmében az ukrán csirkemellfilé kizárólag szigorú mennyiségi korlátok közt léphet vámmentesen az uniós piacra. A megállapodás azonban magában foglal két további vámsort, mely alá a „nem hagyományos vágású” csirkehús tartozik. Ez korábban elenyésző mennyiségben jutott be az uniós piacra, ezért a szabadkereskedelmi tárgyalások során nem állapítottak meg rá vámtételt és mennyiségi korlátozást. Az ukrán üzletemberek által alkalmazott innovatív vágási módszer „batman-csirkeként” híresült el az uniós zsargonban: a mellrészen a szárnyaknál meghagyott csontdarabka miatt a megállapodás értelmében a hús már nem csirkemellfilének számított, hanem a „nem hagyományos vágási mód” besorolás alá került. Ennek köszönhetően az így vágott baromfihús korlátozás nélkül juthatott az uniós piacra, ahol aztán egyszerűen lecsippentették a felesleges csontdarabot, és már mellfiléként értékesítették.

Szintén problematikus, hogy az ukrán baromfi- és tojásimportra messze nem vonatkoznak azok a szigorú jogi feltételek, ami az EU-ban termeltre igen. Néhány példa: régi ketreces tartási technológia, nem szabályozott antibiotikum használat, állatjóléti jogi háttér hiánya.

A megállapodás Magyarország szempontjából

Kihívások:

• érzékeny ágazatokban (búza, kukorica, baromfihús, tojás) növekvő exportnyomás közvetlen szomszédos országból,
• nem azonos szabályozási környezet.

Érdekek:

• tisztességes, egyenlő versenyfeltételek mellett megvédeni az elmúlt években történt ágazatfejlesztési eredményeket (miért fejlesztünk EU forrásokból, ha az eredményeke ellen dolgozó kereskedelempolitikai megállapodásokat kötünk, a COVID is megmutatta, hogy az élelmiszertermelés stratégiai ágazat)
• a magyar gabona és húsexport megtartása az előbbiek tükrében,
• a vidék gazdaság és népességmegtartásának segítése (a nagy több tízezer hektáros ukrán birtokokkal nem tudnak versenyezni kis. és közepes gazdálkodóink).

Az egész európai gazdálkodó közösség fizeti az Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatos diplomáciai válság magas költségeit. A közvetlen költség már most is több mint 10 milliárd eurót tesz ki, és a több árucikk árának jelentős csökkenésével összefüggő tovagyűrűző hatások tovább rontják a helyzetet. Az orosz tilalom után az uniós termelők számára bevezetett valamennyi kompenzációs intézkedés már nem érvényes. Emellett az EU mezőgazdasági ágazata jelenleg a COVID-19 és más kereskedelmi egyezmények hatásával néz szembe (Pl. MERCOSUR).

A vámkontingensek (TRQ) esetleges emelése közvetlen hatással lenne az EU mezőgazdasági árupiacaira. A zöld megállapodás és a kapcsolódó stratégiák keretében az uniós gazdálkodóknak további fenntarthatósági beruházásokat kell végrehajtaniuk, míg ez az ukrán félre nem vonatkozik. Kulcsfontosságú a különböző uniós politikák – köztük a kereskedelem – közötti összhang biztosítása, különben mezőgazdaságunk, gazdálkodóink lesznek a kárvallottjai ezeknek a megállapodásoknak.

Földpiac megnyitása Ukrajnában

Az ukrán agrárgazdaságba történő beruházások növekedésének egyik kulcsfeltétele a földpiac megnyitása. A közelmúltban elfogadott ukrajnai földpiacról szóló törvény értelmében a földpiaci indulást követő két és fél éven belül az egyetlen személy tulajdonában lévő összevont terület 100 hektárra korlátozódik. 2024-től gazdasági társaságok esetén 10 ezer hektárra emelik. Külföldi állampolgárok csak mezőgazdasági földterületre lesznek jogosultak országos népszavazáson hozott vonatkozó döntés alapján. Az említett törvény nem írja elő egy ilyen népszavazás időpontját, így nehéz megjósolni, hogy a külföldiek jogosultak lesznek-e mezőgazdasági földtulajdonra Ukrajnában. Mégis, a puszta tény, hogy a földpiac végre megnyílik az évekig tartó moratórium után fontos lépés az ukrajnai mezőgazdasági üzletág további fejlesztése felé.

Ukrajna jelenleg történelmi gazdaságszerkezeti átalakuláson megy keresztül többek között az agráriumban is, amely már rövid és középtávon is jelentős hatással van és lesz a világ mezőgazdasági termelésére és piacaira. Ennek alapja a mezőgazdasági földreform.

Ukrajnát évszázadok óta „Európa kenyérkosárjaként” ismerték. Ez a cím teljesen pontos, tekintve, hogy Ukrajna rendelkezik a világ legjobb termőtalajainak - „csernozjom” vagy „fekete talajának” - körülbelül egynegyedével.

Az ukrán mezőgazdasági szektor kiaknázatlan lehetőségei megdöbbentők. Az ország mintegy 42 millió hektár mezőgazdasági területtel büszkélkedhet. Jelenleg évente ~32 millió hektárt művelnek meg, ami Olaszországnál nagyobb területet jelent. Tekintettel az ország termőföldjeinek nagyságára és termékenységére, valamint arra, hogy a folyamatban lévő modernizáció révén hatalmas lehetőségek vannak a termésnövelésre és a nagyobb hatékonyságra, nem túlzás kijelenteni, hogy Ukrajna képes táplálni a világot.

Ukrajna évente 90-100 millió tonna gabonát termel ráadásul Ukrajna már most is a 3. legnagyobb gabonaexportőr a világon (az éves export 50-60 millió tonna). Az ukrán export szerkezetében az agráriumnak kiemelkedő szerepe van; 2019 végén az ország devizabevételének közel 40%-át az agrobiznisz hozta, amit továbbra is kiemelten kezel az ukrán kormány.

A társulási megállapodás aláírása óta 37%-kal nőtt a mezőgazdasági termékek exportja Ukrajnából az EU-ba (a 2013-as 4,5 milliárdról 2018-ra 6,1 milliárdra, 2019 decemberére pedig 6,6 milliárdra), így a 3-4. helyen áll a legnagyobb mezőgazdasági termékek beszállítói között az EU-ba.

Látható tehát, hogy egy folyamatosan növekvő agrártermelési potenciállal (még ha egyelőre hatékonyságban el is marad, de méreteiből adódóan már most is jelentős, a földprivatizációval pedig felgyorsuló befektetések mellett egyre modernizálódó exportorientált agráriumról beszélhetünk) és árumennyiséggel jelentkező piaci szereplő veszélyezteti a hazai és az uniós piacot. A hazai exportőröket és piacainkat így belföldön és a potenciális exportpiacainkon is fenyegetik ezek a létrejött, létrejövő kapacitások, ehhez hozzá kell vennünk, hogy például a MERCOSUR megállapodás révén az állattenyésztési ágazatainkra más irányból is jelentős piaci nyomás, esetenként dömpingveszély hat.

Joggal merül fel a kérdés, hogy a hazai és európai kis és közepes, de ebben a keretrendszerben sok esetben a nagy gazdaságaink is olyan helyzetbe, piaci szorításba kerülnek, hogy egy félreértelmezett, vélt előnyért újra a gazdák érdekeit - a vidék népességmegtartó alapját - veszik semmibe, ami számunkra elfogadhatatlan, a Bizottság részéről pedig az agrárium stratégiai szerepét figyelembe véve - amit a COVID járvány is bizonyított - gazdaságpolitikailag, gazdaságstratégiailag érthetetlen lépés.

(NAK/Dr. Laczkó András)