Alig hajtott ki a szőlő, de már írnom kell a szőlő lisztharmatáról. Korainak tűnik, mert sokan csak fürtfertőző gombának tartják, csak a nyár közepén figyelnek fel a tüneteire, a kirepedt „sérves” bogyókra.
Fotó: „Sérves” bogyó – Zsigó György
„A szőlőn a lisztharmattal mindig számolnunk kell és a saját fertőzésünkért mi vagyunk a felelősek.” Egy konferencián hallottam ezeket a súlyos kijelentéseket. Sajnos igazak! Az utóbbi évek időjárása ugyanis valamilyen mértékben mindig megfelelő a terjedéséhez. A kevés esővel, hajnali párával társuló magas hőmérséklet már minden évben jellemző az időjárásunkra és ez ideális környezet a lisztharmat fejlődéséhez. (Pl. a kánikulai napot követő csillagfényes éjszaka után általában számíthatunk a harmatra, a fertőzésre.)
A tüneteit jól ismerjük. A zöld növényi részeken, a felületüket behálózó gombafonalakból és a rajtuk képződő spórákból (konídiumokból) álló fehéres-szürke bevonat képződik a virágzaton, a fiatal fürtökön, a hajtásokon és a leveleken is. Tehát mindig a növény felszínén marad a gomba, csak szívókacsokkal kapaszkodik a levél bőrszövetébe. A gombaháló szorításában torzulnak a levelek, kirepednek a duzzadni akaró szőlőszemek, ideális táptalajt biztosítva pl. a szürkepenésznek, a darazsaknak, a muslincáknak. Fotókért kattintsanak ide.
Fotó: A fehéres-szürkés lisztes bevonaton már megjelentek a fekete konídiumok – Zsigó György
Két áttelelési formája van. A gombafonalai a rügypikkelyek alatt is megbújhatnak, innen lisztharmatosan, „zászlós hajtással” fakad a szőlő. Manapság azonban főleg azokkal az apró göbökkel (ivaros áttelelő képletekkel) telel, át melyek a nyár végén alakulnak ki a leveleken. Az őszi esőkkel lemosódnak a kordonkarra és a támberendezésre, tavasszal innen pattannak ki az első fertőzést beindító ivaros spórák. Ezek az ivaros spórák nehezek, nem szállnak messzire a széllel, nem a szomszédból jönnek, tényleg a mi növényünkön nevelődtek. A súlyuk miatt, éppen, hogy csak eljutnak a kordonkarokhoz és a talajhoz legközelebbi kis levélkékhez.
Most ezeken találjuk meg az első tüneteket. A sárguló áttetsző foltocska, megjelenése után rövidesen torzulni kezd a levél, a fonákon pedig megjelennek a gomba jellegzetes apró fehér-szürke telepei, melyek ontják a nyári spórák (konídiumok) milliárdjait. Ekkor már egyértelmű a fertőzés, nagyon nehéz lesz blokkolni a továbbterjedését. A cél az, hogy ne történjen meg a fertőzés, a berepülő gombaspóra már gombaölőszerrel lepermetezett növénnyel találkozzon. Ezt hívják megelőző (preventív) védelemnek. Az ültetvényekben úgy biztosítják ezt a folyamatos védettséget, hogy szinte mindegyik permetlébe adagolnak lisztharmat ellen pl. ként. Ez az „alaplé”, amit persze még kombinálhatnak más szerekkel is.
Fotó: Fehér lisztharmat-bevonat a bogyókon – Zsigó György
Jelenleg a kontakt kénes gombaölőké a főszerep. A kén jelentőségét jól mutatja, hogy a világon a legnagyobb mennyiségben eladott növényvédő szer ma is. Bármelyiket választhatják, virágzásig ismételhetünk velük. Ha nem kezdik el a védekezést most, akkor a virágzásig felszaporodhat és már a virágzásban „leszüretelheti” a termést. A felületen élő gombákat, rovarokat kiszárítják a narancsolaj tartalmú készítmények, ezekkel is próbálkozhatnak.
Fürtmegnyúlásnál majd indíthatják a felszívódó (szisztemikus) blokkot, azaz 2-4 alkalommal, egymást követően permetezhetnek a felszívódó szerekkel. Ilyen hatóanyag pl. a penkonazol, a piraklostrobin, a metiram, a difenokonazol, a metrafenon, és a ciflufenamid, stb.
Az a kertész, aki biztosra akar menni, a kén mellett, kombinációban már korábban is bevetheti a felsorolt felszívódó gombaölőket. Így járhat el az, aki ritkán jut ki a kertjébe és az esők után nem tud rögtön a kontakt kénnel ismételni vagy olyan érzékeny fajtákat telepített (pl. Kékfrankos, Potugieser, Leányka, Rizlingszilváni, Kadarka, Olaszrizling, Chardonnay stb.) melyeknél biztosan számíthat a gombára, illetve, ha a közvetlen szomszédjában fertőzött növények vannak. A kertész helyismeretét és tapasztalatát semmi sem pótolhatja!
A gomba további terjedése a helyi időjárás függvénye és ez szabja meg a permetezések gyakoriságát is. Ebben csak a szőlősgazda tud dönteni. A felszívódó blokk után újra elő lehet venni a kéntartalmú szereket. A fejlettebb bogyókat már nem tudja megtámadni a lisztharmat, de mindvégig követni kell a gombát, mert a szakkönyvek szerint már 5%-os fürtfertőzésnél is egérízű lesz a bor.
Zsigó György, NMNK
