Mezőgazdasági termelés

Az európai mezőgazdasági termelők legjelentősebb érdekvédelmi szervezete, a Copa-Cogeca az állattenyésztésben és az élelmiszer-láncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló, „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoportja az állattenyésztési ágazat és az állati-termékelőállítás védelmében újabb gondolatébresztő kampányanyagot adott ki „Tenyésztett hús” címmel.

Az állattenyésztésben és az élelmiszer-láncában tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport legfőbb küldetése, hogy az európai állattenyésztési ágazatot és az állati-termékelőállítást érintő vitákban kiegyensúlyozottságot teremtsen, továbbá, hogy tudományos tényekre alapozottan tájékoztassa a közvéleményt. A szervezet elkötelezett amellett, hogy felhívja a figyelmet az állattenyésztés és az ahhoz kötődő állati termék-ellőállítás társadalmi-, gazdasági- kulturális jelentőségére és értékeire, valamint, hogy új perspektívákat kínáljon fel a folyamatban lévő vitákban. Küldetése továbbá, hogy rávilágítson arra, hogy ez a tradíciókban gazdag ágazat alapvető és megkerülhetetlen szerepet játszik az európai lakosság élelmezés-biztonságának fenntartásában, az egészséges és megfizethető élelmiszerekhez való hozzáférésének biztosításában.

A „laboratóriumban előállított hús”, a „tenyésztett hús”, vagy az „in vitro hús” mind olyan kifejezések, amelyek közel egy évtizeddel ezelőtt, 2013-ban kezdtek népszerűvé válni, miután az Utrechti Egyetemen Mark Post ─ holland farmakológus, a Maastrichti Egyetem érfiziológiai professzora és az Eindhoveni Műszaki Egyetem szövettechnikai érképzés professzora ─ legyártotta és megkóstolta a világ első őssejtekből készült hamburgerét.

A „tenyésztett hús”, mint új agrár-élelmiszeripari technológia iránti média érdeklődés az idő múlásával sem csökken. A hagyományos hús alternatívájaként aposztrofált labor termék óriási beruházásokra sarkallt több ismert tech-óriást, amelyek e termékek gyors piaci elterjedésére számítottak a hagyományos állattenyésztés rovására. A média a kezdetek óta az „in vitro húst” az egyik legígéretesebb alternatív „húsforrásként” mutatja be, mint amely mind az állatok jólétével, mind pedig az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos problémák megoldásának forrása lehet, a környezet megóvása mellett. A tudományos publikációkat alapul véve azonban egyértelműen kijelenthető, hogy a tudóstársadalom sokkal szkeptikusabb a „labor hús”-sal és annak esetleges piaci térnyerésével kapcsolatban, mint a média.

A szűnni nem akaró „média őrület” mértékét jól mutatja, hogy csak 2020-ben több mint 12 000 sajtócikk jelent meg ebben a témakörben, ugyanebben az időszakban azonban arányosan jóval kevesebb, mindössze körülbelül 300 tudományos cikk foglalkozott a kérdéssel. A közelmúltban, az „in vitro hús” bibliográfiáról közzétett elemzés adatai alapján egyértelműen kijelenthető, hogy ilyen mértékű leszakadás a tudományos publikációk rovására igen ritkán figyelhető meg.

A „labor hús”, mint új agrár-élelmiszeripari technológia újdonságtartalma, a globális élelmezés-biztonság miatti aggodalmak, valamint a vegetáriánus és vegán szervezetek előretörése következtében a sajtó nagyon aktív, a témában megjelent sajtócikkek száma évről-évre folyamatosan növekszik, különösen 2017 óta. A sajtóérdeklődés főként az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban kimagasló, amely országok a leginkább érintettek e technológia fejlesztésében, ezzel egyidejűleg Kínáról elmondható, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a termék-fejlesztési trendek alakulását és monitoringozza a „műhús” lehetséges jövőbeli alkalmazáshatósági lehetőségeit.

1. ábra: A „tenyésztett hús”-hoz kapcsolódó tudományos és sajtócikk megjelenések arányának alakulása

Forrás: European Livestock Voice – "Cultured meat": A media story with little regard for academic debate?

A tudományos cikkek kezdetben elsősorban a „mesterséges hús” előállíthatóságának technikai feltételeire összpontosítottak, az újabb tanulmányok azonban már leginkább az előállított termék beltartalmi paramétereire, egészséges táplálkozásban betöltött szerepére, a fogyasztók általi elfogadottságára, a környezeti lábnyomára és a fenntarthatóságra fókuszálnak. A nemzetközi tudományos közösség egyértelműbben sokkal tartózkodóbbnak tűnik, mint a média. A tudós társadalom a „műhús” előállításának még jelenleg is fennálló, jelentős technikai korlátai mellett sok bizonytalanságot lát a termék táplálkozás-élettani és környezeti előnyeivel kapcsolatban is. 

Egyértelműen megfigyelhető tehát, hogy a "tenyésztett hús" körüli médiafelhajtás paradox módon „elnyomta” a technológia valódi hatásairól, környezeti lábnyomáról folyó tudományos vita egy részét. Egy nemrégiben megjelent tanulmány azonban átfogó áttekintést nyújt a „labor hús” előállítása körüli tényleges, tudományosan megalapozott ismeretekről, egyúttal betekintést nyújt a témában folyó tudományos viták aktuális állásába.

2. ábra: A „tenyésztett” és a hagyományos hús előállítási módjának összehasonlítása

Forrás: European Livestock Voice – "Cultured meat": A media story with little regard for academic debate?

A gyártási folyamattal kapcsolatos korlátok

Egyértelműen kijelenthető, hogy a "tenyésztett hús" termelési folyamatának jelentős korlátai vannak még jelenleg is. Az „in vitro hús” előállításához ugyanis élő őssejtekre van szükség, ezért az ehhez szükséges izomdarabokat élő állatokból biopsziájával nyerik ki. Az „in vitro hús” tehát nem más, mint állatból származó izomsejtek csoportja, amelyet Petri csészékben tenyésztenek egy olyan, tápanyagokban gazdag táptalajon, amely lehetővé teszi a sejtek felszaporítását.

A kinyert őssejtek felszaporításához jellemzően használt táptalaj a magzati szarvasmarha szérum, amelyet a vemhes tehenek levágása után a magzatból nyernek ki. Ezen gyakorlat által felvetett etikai kérdések miatt mára már sok vállalat elkötelezte magát amellett, hogy a magzati szarvasmarha-szérumot mesterséges szérummal helyettesíti. Az említett tanulmány szerzői szerint azonban ezen szintetikus szérumok koncentrációjának beállítása tekintetében még komoly nehézségék állnak fent, ugyanis a szérum sűrűséget minden esetben a tenyésztett sejttípusnak és annak fejlődési stádiumának megfelelően kell beállítani.

Tekintettel arra, hogy az őssejt mintákat viszonylag nagy gyakorisággal, rendszeresen újra és újra ki kell nyerni az állatokból, ezért az új technológia etikai és állatjóléti kérdéseket is felvet, illetőleg további kérdéseket vet fel az a tény is, hogy a jelenleg alkalmazott szintetikus szérumok egyikét sem mutatták még be és vitatták meg azok alkalmazhatóságának feltételeit tudományos körökben.

Fentieken túl a kinyert sejtek felszaporításához, azaz a "tenyésztett hús" előállításához hormonokra, növekedést serkentő vegyületekre van szüksége, így a termék előállításban érdekelt cégek Európában komoly problémával szembesülnek, hiszen a hormonok alkalmazása hosszú idő óta tiltott az Unióban. Ez részben megmagyarázza azt is, hogy jelenleg miért Szingapúr az egyetlen állam, amely engedélyezte e technológia kereskedelmi forgalomba hozatalát.

A „tenyésztett hús" előállítói mindezek ellenére a terméket biztonságosabbnak tartják, mint a hagyományos húst, mivel azt teljesen ellenőrzött laboratóriumi környezetben, az esetleges beszennyeződés kockázata nélkül állítják elő, ezért steril terméknek nevezik, amely mentes minden egészségügyi kockázattól. Hangsúlyozandó azonban, hogy a laboratóriumban előállított „hús" sem lehet teljes mértékben mentes a szennyeződésektől. Valójában a tény az, hogy még a mai legfejlett technológiák és szigorú higiéniás standardok alkalmazása mellett is komoly gondot okoz a felszaporítandó sejtek esetleges patogén baktériumok, vírusok vagy gombák általi szennyeződésének megakadályozása. Ennek következtében tehát antibiotikumok és fungicidek alkalmazására is szükség lehet a táptalajokban.

A tudományos szakemberek álláspontja szerint a "tenyésztett hús” előállításának veszély- és kockázat elemzésével kapcsolatos mélyreható kutatások hiánya az, amely ma a legnagyobb akadálynak tekinthető a termék biztonságos piacra juttatása tekintetében.

Az „egészségességgel” és ízzel kapcsolatos korlátok

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján az sem világos, hogy a „tenyésztett hús” tápanyag, makro- és mikroelem tartalma mennyire közelít a hagyományos húséhoz. Valószínűsíthető, hogy a laboratóriumban „tenyésztett húsból” hiányoznak vagy abban csak korlátozott mennyiségben vannak jelen egyes olyan alapvető tápanyagok, amelyeket nehéz mesterségesen reprodukálni, ilyen például a vas, a cink és a B12-vitamin. Minden olyan összetevő, mint például az egyes nyom- vagy mikroelemek laboratóriumi körülmények között történő, mesterséges hozzáadása valószínűleg rontja az előállított termék táplálkozás-élettani értékét, tekintettel arra, hogy ezen elemek nem az eredeti, természetes szerkezeti formában fordulnak elő a „tenyésztett húsban”, és potenciálisan kevésbé szívódnak fel.

Valójában az alkalmazott táptalajok mesterséges kémiai összetevői vagy a „tenyésztett hús” bioanyagai gátló hatást gyakorolhatnak egyes mikro-anyagok, például a vas előnyös egészségügyi hatásainak kifejtésére. Egy másik kulcsfontosságú tényező, hogy az "in vitro húsból" hiányzik a mioglobin és a valódi hús kellemes aromáját és ízét adó vegyületek egyaránt. Ez az oka annak, hogy számos kiegészítő összetevőt, például zsemlemorzsát, céklalevet, sáfrányt és tojásport is hozzáadnak a „labor hús”-hoz, hogy utánozzák a valódi hús érzékszervi minőségét, ízét és vörös színét.

Bár számos kutatás és fejlesztés folyik jelenleg is, azonban a „tenyésztett hús” gyártói még mindig nagyon messze vannak attól, hogy rekonstruálni tudják a piacon lévő hagyományos húsok és húskészítmények beltartalmi értékét, textúráját, ízletességét, valamint grillezési, sütési vagy főzési tulajdonságaiknak sokféleségét. Ez az oka annak, hogy a már bemutatott „tenyésztett hús” termékek még mindig csak darált hús másolatok, mint például a "hamburger" pogácsák vagy a "nuggets"-ek.

A fenntarthatósággal kapcsolatos igényekből fakadó korlátok

Ellentétben azzal, amit a „labor hús” előállítást támogató „szószólók” mondanak, a „tenyésztett hús” fenntartható módon történő előállíthatóságára vonatkozó állítások megkérdőjelezik. A metán-kibocsátás csökkentését a „tenyésztett hús” egyik legfontosabb lehetséges előnyeként említik. A tudósok szerint a tenyésztett és a hagyományos húsok környezeti hatásainak összehasonlítására vonatkozó, jelenleg rendelkezésre álló vizsgálatok nem teljesek, és azok néha elfogultak. Egyrészt azért, mert még mindig igen kevés „in vitro húst” gyártó létesítmény létezik, amelyek átfogó vizsgálatából származó adatokra, információkra alapozva tanulmányokat lehetne készíteni, másodszor pedig azért, mert az állattenyésztésből származó kibocsátások nehezen összehasonlíthatók a „labor hús” üzemek kibocsátásával.

Egy közelmúltban készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy rövid távon a globális felmelegedés mértéke alacsonyabb lehetne a „tenyésztett hús” előállítás esetén, mint a szarvasmarha tartás esetében, de hosszú távon a „labor hús” előállítás károsabb hatást fejtene ki, mivel az állattenyésztési szektor által kibocsátott metán kevesebb időt tölt a légkörben, mint az in vitro húsüzemek által kibocsátott CO₂. Azon bioreaktorok üzemeltetése, amelyekben a „mű hús” előállításhoz szükséges sejtek szaporodnak, valójában nagyon energiaigényes folyamat és magas CO₂-kibocsátással jár.

A vízfogyasztással kapcsolatosan elmondható, hogy a hagyományos hús és a „tenyésztett hús” 1 kg-jának előállításához felhasznált víz mennyisége nagyon hasonló, mivel ma már tisztázódott, hogy 1 kg marhahús előállításához átlagosan 550 liter, 1 kg sertéshús előállításához 459 liter, még 1 kg baromfihús előállításához pedig 313 liter édesvízre van szükség. A laboratóriumban előállított „hús" kilogrammonként körülbelül 367-521 litert fogyaszt, így a vízlábnyom gyakorlatilag azonos a hagyományos és a „tenyésztett hús” esetében.

Ami a földhasználatot illeti itt is elmondható, hogy az „in vitro hús” előállítása nem igényel kevesebb földterületet, mint a hagyományos hús előállítása. Az állattenyésztés ezen túlmenően kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi fogyasztásra nem alkalmas növényi eredetű biomassza hasznosításában, azok felhasználásával a magas tápértékű takarmányforrásokat kiváló minőségű, humán fogyasztásra alkalmas termékekké alakítják át, és az ágazat által előállított szerves trágya pedig jelentősen hozzájárul a talaj széntartalmának és termékenységének fenntartásához. Az állattartásból származó trágya különböző szerves anyagok, nitrogén és foszfor forrása, természetes tápanyag-utánpótlóként működik, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be a műtrágya-felhasználás csökkentésében.

Ha az állattartást a „mesterséges hús” előállítása váltaná fel, akkor bizonyos ökoszisztéma-szolgáltatások megszűnnének, és a haszonállatok által hasznosított, de emberi fogyasztásra nem alkalmas melléktermékek, valamint a humán gyógyászatban, a divat-, a gyógyszer- és kozmetikai iparban, valamint a bioenergia-előállításban hasznosításra kerülő további melléktermékek hasznosítatlanul felhalmozódnának, ezáltal jelentős környezeti terhelést jelentenének.

Nem is beszélve arról, hogy az állattenyésztés családok ezreinek nyújt megélhetést és különösen a fejlődő országokban túlélésük zálogát jelenti. Meg kell jegyezni továbbá azt is, hogy ezen ágazat adja az EU mezőgazdasági kibocsátásának 45%-át. Továbbá mint minden technológia, a „tenyésztett hús” is szellemi tulajdonjogok tárgyát fogja képezni, szemben egy olyan nyitott rendszerrel, mint az európai családi gazdálkodási modell.

A marketing helyett tényeken alapuló vitára volna szükség

Az „in vitro hús” olyan téma, amely joggal érdekli az embereket, és ezen a területen számos innováció látott napvilágot az elmúlt időszakban. A termékfejlesztést és a marketing tevékenységeket azonban racionális alapon és tisztességes módon kellene végezni.

Összefoglalóan elmondható, hogy az összegyűjtött és a fentiekben bemutatott tények ismeretében az „in vitro hús” semmiképp sem tekinthető a hormonalkalmazást harminc éve tiltó, az antibiotikum-felhasználást szigorúan korlátozó állatitermék-előállítás „természetes” alternatívájának. A mesterségesen előállított termékeket nem is lenne szabad húsnak nevezni, mivel a hagyományos hússal sem összetételben, sem élettani hatásban nem egyenértékű az. Fontos sejttípus (például idegek, zsírsejtek stb.) nem képezik részét ennek a találmánynak, amely valójában tehát nem más, mint csak egy sejttenyészet.

Másrészt hangsúlyozandó, hogy még mindig hiányoznak a témával kapcsolatos átfogó tanulmányok minden szinten – a humánegészségügy, a környezetvédelem és a műszaki szinteken egyaránt.

Végezetül elmondható, hogy ezeknek az alternatíváknak a nagy élelmiszer-ipari csoportok, start-up cégek vagy civil szervezetek általi népszerűsítését nem az állattenyésztéssel és az állati-termék-előállítással szembeni marketing tevékenységekkel, hanem az általuk népszerűsített termékek valódi előnyeinek hangsúlyozásával kellene megvalósítani!

Források:

European Livestock Voice – "CULTURED MEAT": A MEDIA STORY WITH LITTLE REGARD FOR ACADEMIC DEBATE?

European Livestock Voice – THE IMPORTANCE OF LIVESTOCK

NAK/ Borovka Zsuzsa