A fenntartható és versenyképes európai állattenyésztési ágazat megteremtésén dolgozó Animal Task Force elnevezésű szervezet az EU Metán Stratégiájára, az üvegházhatású gázok kibocsátására, valamint az állattenyésztési ágazatból származó mezőgazdasági metánkibocsátásra vonatkozó legfrissebb kutatási eredményekre alapozva szakpolitikai tájékoztatót adott ki. A kiadvány kitér a természetes és az antropogén, valamint a biogén és a fosszilis metánforrások közötti különbségekre, kiemeli továbbá, hogy különböző üvegházhatású-gázok különböző hatást fejtenek ki az éghajlatra. Kihangsúlyozza, hogy a metánkibocsátás problémája csak és kizárólag globális szintű fellépéssel, igazságos, ágazatokon átívelő és az állattenyésztési ágazat pozitív környezeti szerepét is figyelembe vevő szakpolitikai keretrendszer kialakításával lehetséges.
Mint ismeretes a fenntartható és versenyképes európai állattenyésztési ágazatnak a tudásátadáson és az innováción keresztül történő megteremtését célul kitűző európai partnerségi szervezet, az Animal Task Force (ATF) a tavalyi évben, az Európai Állattudományi Szövetséggel (EAAP) közösen konferencia sorozatot szervezett nemzetközi szakmai szervezetek, kutatóintézetek, gazdálkodók, ipari szereplők, civil szervezetek és politikai döntéshozók bevonásával. A rendezvénysorozat kiemelt szerepet töltött be az érintett felek közötti párbeszéd megteremtésében, továbbá lehetővé tette az állattenyésztéshez köthető ÜHG-kibocsátásokra vonatkozó legfrissebb kutatási eredmények számbavételét, valamint a kibocsátás-csökkentési lehetőségek felvázolását.
Az ATF által most kiadott szakpolitikai tájékoztató – mely az említett szakmai szimpóziumokon elhangzottakra, valamint az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) értékelő jelentéseire és az EU Metán Stratégiájára támaszkodik – hiánypótló, hiszen számos olyan kérdést érint, amiről a mezőgazdaság kibocsátása – ezen belül is kiemelten az állattenyésztéshez köthető emisszió – kapcsán ritkán beszélnek.
A természetes és az antropogén metánforrások
A teljes metánkibocsátás mintegy 41%-a természetes forrásokból, mint például a vizes élőhelyekről, a biomassza elégetéséből és egyéb forrásokból (vadon élő kérődző állatok, termeszek, óceánok, permafroszt) származik, a fennmaradó 59% pedig antropogén, azaz az emberi tevékenységből eredő forrásokból ered. Ezek közül a mezőgazdasági kibocsátás több mint 40%-ot tesz ki, és a mezőgazdaságon kívüli, úgynevezett diffúz kibocsátások is jelentős mennyiségű metánt termelnek. Az EU a globális antropogén metánkibocsátás mindössze 5%-áért felelős!
A teljes metán kibocsátás 2019-ben az összes ÜHG-kibocsátás 18,4%-át tette ki, mértéke a 1990-ben mért 6.7 milliárd tonnáról 8.3 milliárd tonnára emelkedett 2019-re. Az előrejelzések szerint a teljes antropogén eredetű metánkibocsátás mértéke várhatóan közel 9%-kal emelkedik majd 2020. és 2030. között, különösen az olaj- és gázkibocsátás fog nőni, mely a becslések szerint 11%-kal lesz magasabb a jelenlegi értéknél. Ezzel szemben az EU-ban a metánkibocsátás az unió összes üvegházhatást okozó gázkibocsátásának mindössze 11%-át tette ki 2019-ben, és annak mértéke 39%-kal csökkent 1990 óta.
Az EU az egyetlen olyan régió a világon, ahol a metánkibocsátás 2017-ben alacsonyabb volt, mint a 2000-2006-os időszakban.
Az EU Metán Stratégiája szerint az unió energiaágazata felére, míg a hulladékgazdálkodása harmadára, a mezőgazdasága pedig valamivel több, mint ötödére csökkentette a metánkibocsátását az 1990-es szintekhez képest.
Miért fontos a szén-dioxid és a metán közötti különbségtétel?
Tény, hogy az üvegházhatású gázok közül a CO2 után a metán az, amely legnagyobb mértékben járul hozzá a felmelegedéshez, azonban a metánkibocsátás a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás mindössze 14%-át teszik ki és a globális hőmérséklet-emelkedés mintegy 30%-áért felelős. A metán légköri koncentrációja a felmelegedés fokozódásával párhuzamosan növekszik, de üvegházhatásának az értékelése jóval bonyolultabb, mint a CO2 esetében.
Mindezek tehát érdekes adatok, de önmagukban nem igazán árulják el, hogy ezek mit jelentenek a környezeti hatások szempontjából. Ezért van az, hogy az állattenyésztés visszaszorítását, az állatállományok nagymértékű csökkentését gyakran az éghajlati problémáink egyszerű megoldásaként tartják számon.
Hangsúlyozandó azonban, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott adatok nem veszik figyelembe, hogy a kérődző állatok speciális emésztési folyamataik által képesek CO2-t eltávolítani a légkörből, emésztőrendszerük, továbbá a szerves trágyázás, valamint a gyepterületek karbantartása és a legeltetéses állattartáshoz kapcsolódó egyéb agroökológiai szolgáltatások révén hatékonyan járulnak hozzá a talaj szén-dioxid-megkötő képességének fokozásához. A számok önmagukban azt sem mondják el, hogy a metánkibocsátás különbözik a CO2-kibocsátástól. De mára már számos tudós felhívta a figyelmet a két ÜHG közötti különbségekre, nevezetesen a metán rövid élettartamára.
Kiemelten fontos tény tehát, hogy bár a metán erős üvegházhatású gáz, de rövid élettartamú, felezési ideje 10 év!
A mezőgazdasági eredetű metán ─ különösen az állattenyésztéshez köthető szerves eredetű gázkibocsátás ─ tehát az ÜHG-ok természetes körfogásának részét képezi, rövid élettartamú ”áramló” klíma gázként a légkörben megközelítőleg 12 év alatt szén-dioxiddá és vízzé bomlanak, amelyek a fotoszintézis útján a biomassza (takarmány) és a talaj szénkészletébe beépülnek, ezáltal a mezőgazdaság természetes szénkörforgásának, azaz a biogén szénciklusnak a részét képezi.
A mezőgazdasági eredetű metán tehát az üvegházhatású gázok természetes körforgásának része, ezért sokkal kisebb szerepe van bolygónk felmelegedésében!
Éppen ezért minden tényt figyelembe kell venni, amikor a különböző ÜHG-ok éghajlatra gyakorolt hatását vizsgálják. A tudósok felfedezték, hogy a metán légköri felmelegedéshez való hozzájárulásának értékelésére az úgynevezett globális felmelegedési potenciál (GWP100), mint mérőszám nem megfelelő, így a szakértők alternatív mérőszám, a globális felmelegedési potenciált (Global Warming Potential - GWP*) alkalmazását javasolják ezen gáz esetében, mivel ez a mérőszám jobban figyelembe veszi a metán rövid élettartamának a hőmérséklet-változásra gyakorolt hatását. A metánhoz képest a CO2 élettartama nagyon hosszú, és több ezer évbe telne, amíg ezen ÜHG kibocsátási szintje természetes úton visszatérne az iparosodás előtti szintre. Éppen ezért a CO2 környezetre gyakorolt negatív hatása csak akkor fog megszűnni, ha a CO2-kibocsátás nettó nullára csökken.
Az ok amiért a metánkibocsátás mégis a politikai döntéshozók érdeklődésének fókuszába került az az, hogy a kibocsátás mérséklésével a metán mennyisége a légkörben csökkenthető, ami jelentős éghajlatváltozási előnyökkel jár, különösen rövid távon.
Az ÜHG-kibocsátására vonatkozó Uniós szakpolitikai célkitűzés
A Párizsi Megállapodás célja, hogy a megállapodást aláíró felek együttműködésével a globális éves átlaghőmérséklet emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2°C-nál alacsonyabb szinten tartsa, és hogy a kormányok egyúttal erőfeszítéseket tegyenek, hogy a hőmérsékletemelkedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5°C-ra mértékre korlátozódjon. Mindezt pedig az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodás képességének növelésével, a klímaváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésével és az alacsony szintű üvegházhatású gáz-kibocsátás támogatásával, az élelmiszer-termelés veszélyeztetése nélkül kell megtenni! Az úgynevezett "Globális metán-kötelezettségvállalás" célja, hogy 2030-ig a globális metán-kibocsátás legalább 30%-kal csökkenjen a 2020-as szintekhez képest.
Az IPCC hatodik értékelési jelentése öt olyan indikatív forgatókönyvet mutat be a Párizsi Megállapodás teljesítésére az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozóan, amelyek eltérő hőmérsékleti kimenetelűek. Az öt forgatókönyv az alábbi:
- SSP*1-1.9 valószínű, hogy a hőmérséklet emelkedése 1,0 és 1,9°C között marad.
- SSP1-2.6 valószínű, hogy a hőmérséklet emelkedése 1,0 és 2,6°C között marad.
- SSP2- 4.5 valószínű, hogy a hőmérséklet emelkedése 2,0 és 4,5°C között marad.
- SSP3-7.0 valószínű, hogy a hőmérséklet emelkedése 3,0 és 7,0°C között marad.
- SSP5-8.5 valószínű, hogy a hőmérséklet emelkedése 5,0 és 8,5°C között marad.
(*SSP = Közös társadalmi-gazdasági útvonalak)
Mint ismeretes az Európai Klímarendelet uniós jogi kötelezettséggé alakítja a klímasemlegesség 2050-re való elérésével kapcsolatos, az Európai Zöld Megállapodásban rögzített politikai törekvéseket. E rendelet elfogadásával az EU tagállamai kötelezettséget vállaltak arra is, hogy közbenső célként az 1990-es szinthez képest 2030-ig legalább 55%-kal csökkentik az EU nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Látható, hogy miközben csak és kizárólag a két legszigorúbb – az SSP1-1.9 és az SSP1-2.6 – IPCC forgatókönyv esetében van lehetőség arra, hogy a hőmérséklet-emelkedést a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5°C-os célon belül tartsuk, addig az EU klímasemlegességének megteremtésére irányuló tervében a CO2, a metán és a dinitrogén-oxid teljes kibocsátásának 2050-re nettó nullára történő csökkentése szerepel. Tehát a legnehezebb IPCC-forgatókönyvben rögzítetteknél – SSP1-1.9 forgatókönyv, amelyben csak a CO2 nettó nulla – is nagyobb kihívást jelent az Európai Klímarendeletben 2050-re kitűzött klímasemlegesség elérése.
A mezőgazdaság a globális metánkibocsátás mintegy 44%-áért felelős jelenleg és egyelőre nem léteznek olyan technológiák, amelyekkel a mezőgazdasági kibocsátást nullára lehetne csökkenteni!
Mi a különbség a biogén és a fosszilis metán között?
A metánt két típusra osztják a felmelegedési potenciáljának értékelése céljából: biogén metánra és fosszilis tüzelőanyagokból származó metánra. A biogén metán a növényevő haszonállatok anyagcsereterméke, mely a légköri szén-dioxidot fotoszintézissel megkötő növények elfogyasztását követően az emésztés során keletkezik és az előgyomorból történő felbüfögéssel, illetve a bélgázok távozásával, valamint szervestrágya formájában kerül a környezetbe. Tehát a biogén metán valójában a légkörben már jelen lévő CO2-ból származik.
A fosszilis tüzelőanyagok kitermeléséből, szállításából, elosztásából és felhasználásából származó metán pedig olyan forrásból származik, amely évmilliók óta mélyen a földben van, azonban amikor energiaelőállítás céljából elégetik, az növeli a légkör CO2-koncentrációját.
Ezt a különbséget a tudósok a kétféle metánhoz rendelt globális felmelegedési potenciálokban ismerik el: a fosszilis és a nem fosszilis metán GWP100 értéke ennek megfelelően különböző, a fosszilis metán GWP100 értéke 29,8, a nem fosszilis metán GWP100 értéke pedig 27.
Bár a metán-kibocsátás csökkentéséből származó "hűtő hatás” által az elkövetkező évtizedekben valóban időt lehetne nyerni a CO2-kibocsátás mérséklése általi pozitív klímahatások elérésééig, azonban a klímapolitikai intézkedéseknek először az olyan forrásokból származó metán-kibocsátás csökkentésére kellene irányulnia, amelyek esetében a kibocsátás-csökkentés szükségszerű és nélkülözhetetlen (pl. fosszilis energia és hulladékgazdálkodás).
Miért nem szükséges az enterális metánkibocsátást nullára csökkenteni a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez?
Amint azt az ATF által most kiadott dokumentum is kiemeli, az IPCC 6. értékelő jelentése egyértelműen rögzíti, hogy az ember által okozott globális felmelegedés korlátozásához a CO2-kibocsátást nettó nullára kell csökkenteni. Ezzel szemben a jelentés nem szólít fel a metán- vagy a dinitrogén-oxid-kibocsátás nettó nullára történő csökkentésére.
Ahogy korábban már említettük a metán-kibocsátás a metán rövid élettartama miatt különbözik a CO2-kibocsátástól. Tehát, ha a nettó metánkibocsátás hosszú időn keresztül stabil, akkor a metán légköri koncentrációja, és ezáltal a felmelegítő hatása is stabil. Szigorúan véve ahhoz, hogy a metán koncentrációja teljesen stabil maradjon évtizedenként 3%-os csökkenésre lenne szükség.
Ez azt jelenti, hogy a CO2, a metán és a dinitrogén-oxid tekintetében külön célértékekre van szükség! Míg CO2-kibocsátás esetében egyértelműen a nettó nulla kibocsátás lehető leghamarabb történő elérésének kell lennie a kitűzött célnak, addig azonban a metán-kibocsátásnak nem kell elérnie a nettó nullát a további felmelegedés megállításához. Egyértelmű tehát, hogy a különböző üvegházhatású gázokat különbözőképpen kell kezelni!
Ezt a véleményt osztja Dr. Michelle Cain, a FAO metánnal foglalkozó technikai tanácsadó csoport társelnöke is. Cain véleménye: „A metánkibocsátásnak nem kell elérnie a nettó nullát (GWP100 szerint) ahhoz, hogy megállíthassuk a további felmelegedést, az nem előfeltétele a Párizsi Megállapodás céljainak elérésének. Abban az esetben, ha a globális metánkibocsátás évtizedenként 3%-kal csökken, a metán hozzájárulása a globális felmelegedéshez nagyjából állandó marad. A 2020-as szinthez képest a 2030-ig történő 30%-os csökkentés, és az azt követő lassabb kibocsátás mérséklés körülbelül 0,1°C -kal csökkentené a hőmérsékletet 2050-ra.”
Valóban megéri az állattenyésztési ágazatokat a klímaváltozással járó negatív hatások mérséklésére irányuló, túlzottan ambiciózus elvárások ”oltárán feláldozni” és a már bevezetett és a jövőben bevezetendő intézkedések áldozatává tenni? Nem lenne hatékonyabb és észszerűbb a CO2 és a metán közötti különbséget a csökkentési célok meghatározásakor figyelembe kell venni és ezen ÜHG-okra külön célértéket meghatározni?!
Melyik metánforrást kellene leginkább csökkenteni?
Megkérdőjelezhetetlen, hogy minden ágazatnak a lehető legnagyobb mértékben csökkentenie kell a kibocsátását, de a lehetséges és a kívánatos csökkentési mértékek ágazatonként változnak.
A tudósok kiemelik, hogy az energiaágazatból származó metán csökkentését prioritásként kell kezelni, összhangban az energiaellátási-rendszer fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentésére irányuló tervekkel. Az EU Metán Stratégiája megállapította, hogy a kibocsátásokat a leggyorsabban és a legkisebb költséggel az energiaágazatban lehet csökkenteni. Az olaj- és gázkitermelésből, a hulladékgazdálkodásból és a szénbányászatból származó metánkibocsátás csökkentésére világszerte rendelkezésre állnak és használatban vannak költséghatékony technológiák és gyakorlatok jelenleg is.
Szükség van továbbá a hulladékból származó metán csökkentésére is, a hulladéklerakókba kerülő biológiailag lebomló hulladék mennyiségének minimalizálása ugyanis segíthet elkerülni az ebből a forrásból származó metánképződést.
Természetesen a mezőgazdaságból származó metánt is a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell, de úgy, hogy az ne veszélyeztesse az élelmiszertermelést! Szem előtt kell tartani, hogy az állattenyésztésből származó metánkibocsátás egy része elkerülhetetlen, mivel az a kérődzők speciális emésztéséből adódik, mely által ezen haszonállatok a humán fogyasztásra nem alkalmas biomasszarészeket nagy tápértékű élelmiszerekké alakítják át. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a mezőgazdasági metán-kibocsátás csökkentése különösen összetett feladat, mivel az főként természetes, biológiai folyamatokhoz kapcsolódik. Jelenleg nem léteznek olyan technológiák, amelyekkel például az enterális kibocsátást nullára lehetne csökkenteni, de az EU Metán Stratégiája a mezőgazdasági eredetű kibocsátások csökkentésére meghatároz néhány stratégiát, melyek az alábbiak:
- fenntarthatóbb és környezetkímélőbb takarmányozási- és a tenyésztési technológiák alkalmazása,
- magas színvonalú állomány-menedzsment – állatjólét, állat-egészségügy javítása,
- környezetkímélő trágyakezelési módok alkalmazása - különösen a trágyatárolás és -kijuttatás,
- energiaforrásként felhasználható biogáz előállítás,
- szén-dioxid-kibocsátást csökkentő gazdálkodási módok alkalmazása – Carbon Farming, azaz a Szénmegkötő gazdálkodás.
A „Szénmegkötő gazdálkodás” címmel kiadott mezőgazdasági kézikönyvünket itt, a „10 legfontosabb dolog, amit a szénmegkötő gazdálkodásról tudni érdemes” címmel megjelentett videónkat pedig itt érhetik el.
Ha részletesebben megvizsgáljuk az állattenyésztésből származó metánkibocsátás csökkentésére irányuló gyakorlatokat, akkor elmondható, hogy mind rövid távon – például a termelés, a takarmányozás és a trágyakezelés hatékonyságának növelése, a biomassza hatékonyabb felhasználása, a hulladékanyagok és a melléktermékek felhasználása és újrahasznosítása –, mind pedig hosszú távon – például az állatgenetika és az állategészségügy javítása – rendelkezésre állnak olyan lehetőségek, amelyek jelentős metán-kibocsátás mérséklést eredményezhetnek anélkül, hogy a termelést és az állatállomány-létszámokat csökkenteni kellene.
Az állattenyésztési ágazat hozzájárul a talajok szén-dioxid-megkötő képességének fokozásához, valamint a műtrágya felhasználás mérsékléséhez a szervestrágyázás alkalmazása révén. Mindezek, valamint az általa biztosított egyéb különböző ökoszisztéma-szolgáltatások által az ágazat jelentősen hozzájárulhat a nettó ÜHG-kibocsátások csökkenéséhez, továbbá az az élelmiszer-ellátás, az élelmezés-biztonság fenntartásának kulcsfontosságú elemének tekinthető. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk tehát azt a tényt, hogy az állattenyésztés nemcsak élelmiszert és táplálékot biztosít, és nem csak fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, hanem számos egyéb terméket – például bőr, szőrme, gyapjú és biometánból előállított energia – is előállít.
Összefoglalóan elmondható, hogy a metán-kibocsátás csökkentése nagyon fontos az antropogén környezeti hatások mérséklése szempontjából, azonban a metán-kibocsátás mértékét 2050-re nem kell nettó nullára csökkenteni ahhoz, hogy a Párizsi Megállapodásban foglaltak teljesíthetőek legyenek. Ezzel ellentétben a CO2-kibocsátás nettó nullára történő csökkentését, mint célkitűzést továbbra is fenn kell tartani, valamint a metánra, a dinitrogén-oxidra és a CO2-ra külön célértékeket szükséges megállapítani. Ezzel egyidejűleg a metán-kibocsátásra – különösen a mezőgazdasági metán-kibocsátásra – vonatkozó csökkentési célértékeket felül kell vizsgálni és a metán felmelegedési potenciáljának értékelését tudományos alapokon, ezen gáz rövid élettartamának figyelembevételével kell elvégezni. A metán-kibocsátás csökkentési lehetőségek kidolgozásának és alkalmazásának érdekében ezt a kutatási területet kiemelt prioritással kell kezelni az EU kutatási és innovációs tevékenységeinek körében, az innovatív kibocsátáscsökkentő intézkedések bevezetésének előmozdítása érdekében pedig újra aktiválni kell a metán-kibocsátással foglalkozó szakértői csoportot.
Források:
Valeria Forlin – Európai Bizottság - ForlinV., 2022. EAAP meeting
Animal Task Force – Agricultural methane - Assessing its significance and seeking solutions
ELV - Different GHG’s have different impacts on climate
NAK / Borovka Zsuzsa
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön