Kicsik, sárgásbarnák és zümmögnek, szállnak virágról virágra, néha még meg is szúrnak. Határozottan mellettük szól azonban, hogy finom mézet készítenek és nem csak ettől nélkülözhetetlenek.
Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával (NAK) közösen kampányt indít a termelők és a fogyasztók tájékoztatására. A cikksorozat első része felhívja a figyelmet a beporzásban kulcsszerepet játszó rovarok fontosságára.
A növényi szaporodás nélkülözhetetlen lépcsőfoka a beporzás/megporzás (idegen szóval pollináció), az a folyamat, amely során a virágpor eljut a nőivarú virágok bibéjére. Ez a folyamat megtörténhet szél, víz és állatok segítségével. Ebből a legnagyobb jelentőségű az állati és ezen belül is a rovarok által végzett megporzás.
A virágos növények 87 %-a, a gazdasági termesztett növényeink 85%-a rovar beporzású.
Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha egyik napról a másikra a beporzók eltűnésével elveszítenénk azon növényeinket, melyek terményt, zöldséget, gyümölcsöt teremnek, de lemondhatnánk a gyógy- és fűszernövényekről, sőt egyes fásszárúak hiányával a faanyagról, valamint a kakaóról és a kávéról is.
Az emberiség élelmének 30-35 százaléka az állati beporzás sikerességétől függ, a gazdasági haszonnövények beporzásának jelentős részét a házi méhek végzik el.
A méhek megporzó munkája nélkül 52 százalékkal csökkenne azoknak az élelmiszereknek a száma, amelyeket naponta fogyasztunk.
A gyümölcsök és a zöldségek eltűnésével vitamin- és tápanyagforrásoktól esnénk el.
Ez egyrészt azzal járna, hogy az egyoldalú étkezés miatt egy sor kellemetlen betegség törne ránk.
Másfelől súlyos élelmiszerhiány lépne fel.
A haszonállatok száma is megcsappanna, mivel az általuk fogyasztott növények beporzását, így fennmaradását is a méhek biztosítják.
A természetes táplálékláncok is felborulnának a méhek beporzása nélkül, így végül a teljes élővilág kerülne súlyos helyzetbe.
Amikor megporzókról beszélünk nem csak a házi méhekre kell gondolni, számos vadon élő fajnak is fontos szerepe van ebben a munkában ilyenek pl.: poszméhek, zengőlegyek.
Az éghajlati változások, a természetes élőhelyek számának csökkenése, a környezetszennyezés miatt számos élőlény komoly veszélybe került. A beporzók esetében sok kutató már beporzási válságról beszél.
A méhek 100 millió éve élnek a földön, mintegy 20 000 fajuk ismert, ezek jelentős része komoly veszélyben van.
A beporzó fajok védelme elengedhetetlen a jövőnk szempontjából.
Szerencsére tehetünk értük. Gazdálkodók számára a mezsgyék kímélése, méhlegelővé alakítása kínál lehetőséget, illetve az okszerű és szakszerű növényvédőszer használat nyújthat még segítséget. Városlakóként, kerttulajdonosként a gyepek szakaszos nyírása és méhlegelő keverék vetése adhat egy egyszerű lehetőséget, ezzel biztosítunk táplálkozási és rejtek helyet a rovaroknak. A méhlegelő semmiképpen sem egy gyomos terület és fontos, hogy olyan növénytársításokból álljon, amelyek folyamatosan biztosítják ezeket a funkciókat a beporzók számára. A közösségi parkokban az évelő ágyások létrehozása, a méhlegelő keverékek vetése is komoly segítséget tud jelenteni.
Hogyan lehet méhlegelőt létesíteni?
Ha rendelkezésünkre áll egy földterület, ez akár pár négyzetméter is lehet, akkor már létesíthetünk méhlegelőt! A magokat vetőmag forgalmazótól, vagy a barkácsáruházak, gazdaboltok polcairól is beszerezhetjük. Március végén április elején, vagy augusztus végén szeptember elején vethetünk. Lazítsuk meg a talajt, tisztítsuk meg a növényi maradványoktól, öntözzük meg a területet, szórjuk a felszínre a magokat egyenletesen, tömörítsük a talajt, hogy a magok a talajba nyomódjanak, majd locsoljuk meg újra.
Évente kétszer kell vágni, kaszálni, először az első magszórás után, majd az ősz beállta előtt, 8-10 cm magasan lehet elvágni a növényeket, a levágott szárakat a területen egyenletesen elterítve a tápanyag utánpótlásról is gondoskodunk. Az így kezelt terület akár három éven keresztül is méhlegelőt tud biztosítani.
A méhhotel létesítése is egy lehetőség, amit könnyen meg lehet valósítani.
A méhhotel egy mesterségesen létrehozott búvó és peterakó hely, amellyel támogathatjuk a beporzó rovarokat.
A legegyszerűbb, ha 30-40 cm hosszú nádszálakat 8-10 cm átmérőjű kötegbe fogunk, lyukacsos téglát, cserepet, különböző vastagságú ágakat rakunk össze, így biztosítva petézési, élelem raktározási, elbújási lehetőséget a rovarok számára. Lehet egy tűzifa rönk kerek végét különböző vastagságú fúrókkal 5-10 cm mélyen megfúrni, több helyen is. Ha ezeket kombináljuk akkor nagyon változatos rovar szállást tudunk létrehozni. A közelben egy kis földterületet locsolva biztosíthatunk ivóvizet, illetve sarat (ezzel tudják eldugítani a nyílásokat) a rovarok számára.
Esőtől védett helyre keleti, délnyugati irányba tájolva érdemes kihelyezni ezeket február elejétől.
Vigyázzunk rájuk, mindenki tehet egy keveset, hogy élhetőbb bolygót hagyjunk az unokáink számára!
Óvjuk, védjük a méheket!
Forrás: OMME
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön