Mezőgazdasági termelés

Lehetséges, hogy itthon még kevesen hallottak a kórról, melynek eredetét már több, mint száz éve kutatják. Pedig világszerte jelen van és nem csak a lovakra veszélyes, a lóféléket (zebra, szamár, öszvér stb.) ugyanúgy utolérheti.

Egyértelmű oka annak, hogy mi okozza az Equine Grass Sickness-t (EGS), továbbra sem ismert. Ez egy nagyon összetett betegség, amely az emésztőrendszert érinti és a bél bénulását idézi elő, ami folyadék felhalmozódását okozza a gyomorban és a vékonybélben, elzáródások keletkeznek a vastagbélben és kiszáradást okoz. A x0x0 három fő okra vezethető vissza a betegség kialakulása:

• veszélyes méreganyagokat termelő baktérium (Clostridium botulinum)
• a legelőn található gomba, amely mérgező anyagot termel
• lehetséges genetikai kapcsolat

Úgy tűnik, hogy e tényezők egyike sem önmagában okozza az EGS-t, mivel számos egyéb körülménynek is fenn kell állnia a betegség előfordulásához. Ide tartozik az örökölt hajlam, az időjárási viszonyok (például hűvös, száraz időjárás rendszertelen fagyokkal), a talaj bolygatása, a talajhoz és a növényekhez kapcsolódó kórokozók és gombák jelenléte, az állat életkora, az immunrendszer ellenállóképessége, a táplálék minősége, a bélmikrobák állapota és a ló stresszszintje. Ez megmagyarázná, hogy egy adott területen legelésző ló miért halhat meg EGS-ben, miközben más társát nem érinti a betegség.

Az EGS-esetek az év bármely szakában előfordulhatnak, de április-június hónapokban sokkal gyakoribb, a csúcsidőszak általában májusra esik. A világ más országaihoz képest Nagy-Britanniában a legmagasabb az EGS-esetek száma. Az EGS bármely életkorban megjelenhet a lónál, de leggyakrabban fiatal felnőtt lovaknál fordul elő, 2-7 éves kor között.

Magyarországon a fűbetegséget először 2001. nyarának kezdetén figyelték meg hazánk egyik észak-magyarországi ménesében – olvashatjuk a Magyar Állatorvosok Lapjában. A fűbetegség egyelőre nem fordul elő kiterjedten Magyarországon, de a hazai és a környező országokban előforduló esetek felkészültséget kívánnak a magyar állatorvosoktól is, jegyezték meg a szerzők.

Veszélyt hordoz az is, hogy a tünetek kezdetben hasonlóak lehetnek a kólikázáshoz (kaparás, étvágytalanság, izzadás, has nézegetése). Ezek mellé társulhat túlzott nyálzás, bélhangok elmaradása, nagyon puffadt gyomor, aminek tartalma az orron keresztül kezd ürülni. Fontos jel lehet, ha lógnak a szemhéjak, nyelési nehézségeket mutat a ló, felhúzza a hasát („agárhas”).

Sajnos az EGS prognózisa rossz. A betegség akut, szubakut és súlyos krónikus formájával diagnosztizált lovakat állatjóléti szempontokat mérlegelve rendszerint elaltatják, hogy megelőzzék a további szenvedésüket. A fűbetegség heveny és félheveny formája a kiterjedt idegsejtvesztés miatt halálos kimenetelű. A krónikus esetek körülbelül 40-50%-a élheti túl, ha alkalmas intenzív ápolásra és állatorvosi kezelésre. az EGS-re gyógymód egyelőre nincs, a felépülést támogató lépéseket lehet tenni, amennyiben a ló hajlandó enni és inni, és nincsenek folyamatosan hasi fájdalmai. A kezelés hosszú, magas költségekkel jár, és nincs garancia a sikerre. A túlélő lovak viszont az esetek harmadában általában tünetmentessé válnak 6 hónappal a kezelés megkezdése után.

A The Moredun Foundation Equine Grass Sickness Fund a kockázatok csökkentésére az alábbi javaslatokat fogalmazta meg:

• ahol korábban EGS-esetek fordultak elő, azokon a területeken minimalizálni kell a legeltetést
• minél kevésbé érdemes bolygatni a legelőt/talajt (építési munkákkal, földmunkákkal, boronálással)
• kerülni kell a hirtelen étrendváltást
• vizsgálatokra alapozott féreghajtási programot érdemes követni, hogy elkerüljék a féreghajtószerek szükségtelen alkalmazását
• a lovak legeljenek együtt kérődzőkkel például juhokkal
• a trágya begyűjtése a területről kézi erővel történjen
• a friss fű mellé érdemes kiegészítő takarmányt adni (például szénát)

További megfigyelések alapján dokumentálták, hogy ahol sok a lóhere és boglárka az a terület kockázati tényező lehet. A szelénhiány is összefüggésbe hozható az EGS-sel, valamint a közelmúlt stresszhatásai (pl. új helyre költözés, hosszú utak) is a betegség kialakulásának irányába hathatnak.

Legfontosabb tehát az, hogy a gazdája ismerje lovát, lehetőség szerint naponta többször nézzen rá ő maga, vagy a gondozó és gyanús jelek esetén azonnal hívja fel az állatorvost.

NAK / Pető Krisztina