A 2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről szóló 59. § (1) bek. kimondja, hogy a 2500 m2-nél nagyobb gyümölcsültetvény termőföldön vagy termőföldnek nem minősülő ingatlanon – a kísérleti gyümölcsültetvény kivételével – a telepítési hatósághoz történt bejelentést, továbbá a telepítésre kerülő ültetvény telepítési hatóság általi nyilvántartásba vételét követően telepíthető. Az (1) bekezdés szerinti telepítéshez a Nemzeti Fajtajegyzékben, vagy az Európai Unió valamely tagállamának fajtajegyzékében szereplő gyümölcsfajta minősített ültetési anyaga telepíthető.
FAJTA jelentősége – egységes minőségi árualap (Fotó: Komma László /NAK)
Üzemi ültetvény – termelőeszköz (Fotó: Komma László /NAK)
A Tftv. 59§-a teljesen egyértelműen fogalmaz, abból levezethető, hogy magoncokkal és magoncalanyokkal nem hozható létre árutermő gyümölcsültetvény. Amennyiben a szaporítóanyag nem oltvány, akkor is nemes fajtaként beazonosítható ültetési anyagnak kell lennie és olyan nemes fajtának, amely szerepel a hazai Nemzeti vagy a közösségi fajtajegyzékben (de nem magoncalany fajtaként!). Emiatt kifejezetten fontos a szaporítóanyag igazolás, mert azon szerepel, hogy milyen fajtáról van szó és az is, hogy milyen minősítéssel rendelkezik.
A kiírásra került és több ütemben benyújtható ültetvénytelepítési pályázat gyorsan bevonzza az olyan telepíteni szándékozókat is, akik nem komoly ültetvényekben gondolkodnak. Csupán a támogatási pénz lebeg a szemük előtt, mondván csináljunk valami olcsó, alibi ültetvényt, amivel semmit nem kell csinálni. Természetesen az ilyen célú gyümölcsültetvényeket szakmailag nem lehet támogatni, és a törvény is ennek megfelelően rendelkezik.
Azonban sajnos ez nem mindenhol egyértelmű, ezért az egységes álláspont kialakítása elengedhetetlen. Miről is van szó? A telepíteni, pályázni szándékozók nem egységes szakismerettel rendelkeznek, de ez jellemző a közigazgatás azon szereplőire is - tisztelet a kivételnek - akik a pályázatok szakmai elbírálásában kell, hogy részt vegyenek. Valamennyi vármegyében egységes álláspontra van szükség az ültetvények szakmaiságának elbírálásakor.
A telepítőknek rossz hír, hogy olyan ültetvény nincs, amit nem kell művelni. A világ üzemi gyümölcstermesztése és így a hazai is, művelési rendszerekben működik. Ahogy az elnevezés is tökéletesen mutatja, művelni kell méghozzá rendszerben. Sajnos nem mindenki számára egyértelmű, hogy mit jelent a fogalom, hogy művelési rendszer. Ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy amit tudunk és látunk az ültetvényben.
Minél több elemet tartalmaz egy ültetvény, annál jobb színvonalú, annál gazdaságosabb és biztonságosabb az üzemeltetése. Az éghajlatra, a környezeti tényezőkre, a termőhelyre és az azt meghatározó mikroklímára most nem térünk ki, de ezek is rendkívül fontos tényezők egy adott gyümölcsfaj gazdaságos termesztéséhez.
Visszatérve a művelési rendszerhez és a cikk címében szereplő kijelentéshez, máris bizonyára érthető lesz az összefüggés. Telepítés kizárólag fajtákkal! A termesztés legfontosabb eleme a FAJTA csupa nagy betűvel, valamennyi gyümölcsfajnál, még a dió esetében is. Senki ne gondolkozzon magonc dióban azért, mert olcsón beszerezhető csemetekertekből, mert az nem alkalmas gyümölcsültetvény létesítésére. Magonc diót (Juglans regia) a faiskolák vásárolnak a dió fajták alanyaként, melyre oltással szaporítják le a kívánt fajtát. Az ültetvény ezáltál egyöntetű, ismert tulajdonságú gyümölcsöt, és a fajta genetikailag meghatározott tulajdonságait hordozza, és évekkel korábban termőre fordul. Ez a fajta értékének a jelentősége, ami a magonc növények esetében heterogén, vagyis minden egyed más és más tulajdonságú. Jellemzően gyümölcstermesztés szempontjából értéktelen. Már az alany használat esetében is kevesebb a magoncalany az előbb említett okok miatt. Egyre elterjedtebb a klón alanyok használata is, melyek egyöntetűek és ismert tulajdonsággal rendelkeznek, így egységes az ültetvény mely a művelés szempontjából nagyon fontos tényező.
A másik rendszeresen felmerülő kérdés/felvetés, hogy kevés növényt kelljen ültetni területegységre. Ezért is kedvenc a dió, mert 100, vagy 200 fa/ha már intenzívnek tekinthető. De ne áltassuk magunkat: a 200 fa/ha az alsó értéket jelenti, ennél jóval több fára van szükség a versenyképes termesztéshez. Ugyanez mondható el pl. a kajszi 400 fa/ha vagy az őszibarack 660 fa/ha intenzív minimumához is. Ez a minimum egészen biztosan kevés a gazdaságos, versenyképes üzemi ültetvényhez.
Tehát a konklúzió, hogy minden gyümölcsfaj esetében fajtákat ültessünk, a fajták között is szigorúan válogatva, hogy a telepíteni kívánt területre, mely fajták lehetnek alkalmasak. Igyekezzünk a gyümölcsfajnak megfelelő legjobb művelési rendszert választani (alany – nemes kombináció, koronaforma, térállás) és mindenképpen nagy tőszámban gondolkozzunk, mert a megfelelő hozamoknak, gazdaságosságnak ez az alapja. A körültekintő fajtaválasztással egyenértékű fontosságú az a feladat, ami majd a telepítés után következik: szakszerű művelés, küzdelem az éghajlati és környezeti tényezőkkel és a piacszervezés.
A jól átgondolt telepítés az alapja mindennek, ha ott rosszul döntünk, szinte biztos a kudarc - ezért igyekezzünk a legkorszerűbb művelési rendszert választani és konzultáljunk elismert, a témában jártas gyakorlati szakemberekkel már a pályázat benyújtását megelőzően is.
NAK / Komma László
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön