Sokszor az egészségesnek látszó lombozat mélyén több kórokozó kártétele is megfigyelhető, melyek az enyhe telet gond nélkül átvészelik. Az aszály nem kedvezett a kórokozóknak sem, azonban a tavaszi párás, csapadékos időjárásban az áttelelő képletekből gyors fertőzési folyamat indulhat el. Ezért folyamatosan monitorozni kell az állományokat, mert a kórokozók súlyos veszteséget okozhatnak, ha nem tudunk megfelelő időben beavatkozni. Csak a fertőzés korai szakaszában történő védekezés lehet eredményes.
A gabonafélék számos kórokozó gazdanövényei lehetnek, sok esetben egy-egy kórokozó több fajt is károsíthat. A lisztharmat (Blumeria graminis) mind búzán, mind árpán okozhat kár, ami fajtától függően 5-30 % közötti termésveszteséget jelenthet. A kártétel a rezisztens fajták és a termesztéstechnológia révén jelentősen visszaszorult. Fontos kiemelni, hogy a kórokozó gazdanövényre specializálódott, vagyis csak a búzát (B. graminis f. sp. tritici) vagy csak az árpát (B. graminis f. sp. hordei) képes megfertőzni. A tünetek a levélen és a száron alakulhatnak ki. Kezdetben gyér fehér, majd vastag szürkés, sárgás lisztes bevonat figyelhető meg a fertőzött növényi részeken, ami micéliumból és konídiumból épül fel (1. kép). A konídiumok a vegetáció során jelentős szerepet töltenek be a fertőzésben, mivel szél útján könnyen terjednek.
1. Kép: Búza lisztharmat korai tünet (Forrás)
Később a bevonatban apró, fekete színű pontok, úgynevezett kazmotéciumok is kialakulnak, amiben az aszkospórák képződnek (2. kép). Az aszkospórák az áttelelést és a tavaszi fertőzést biztosítják, de a gomba micéliummal is átvészelheti a telet az őszi vetésű táblákon vagy az árvakeléseken. A kazmotéciumok megjelenésével a gomba az ivaros szaporodásra fókuszálja erőforrásait, így már jelentős kártételre az adott vegetációban nem számíthatunk. Az árpa levelén bizonyos esetekben nem lisztes bevonat, hanem elhaló, barna foltok jelennek meg (3. kép). A fertőzött levelek elsárgulnak, ami az asszimilációs felület csökkenését jelenti. Jelentős kártétel akkor lép fel, ha a kórokozó a zászlós levelet is megfertőzi.
2. Kép: Búza lisztharmat idült tünet (Forrás)
Az ősszel vetett gabonákban nem okozott jelentős gondot a lisztharmat, bár fogékony fajták esetében jelentkezhet kártétel. Ez elsősorban az aszályos időszaknak köszönhető. Egyrészt a vetési időpontok kitolódtak, másrészt az időjárási körülmények nem voltak kedvezőek a kórokozónak, amik jelentősen redukálták a fertőzési időszak. Sokkal dominánsabb lehet a tavaszi kártétel, mely párás, meleg időjárás esetében jelentős lehet. A fertőzésben a napsütés szerepe is fontos, hiszen a konídiumok képzéséhez fény szükséges. A túl sok N utánpótlás is kedvez a kórokozónak, mivel a gomba a fiatal levelek preferálja. Ezért a tavaszi fejtrágyázásnál körültekintőnek kell lenni. A védekezést a kórokozó nyomáshoz kell igazítani, általánosságban 10–15%-os lombkártételnél már érdemes fungiciddel kezelni. A gombaölőszer kiválasztásánál figyelembe kel venni, hogy az állományban más kórokozók is jelen lehetnek. Számos hatóanyag (azoxistrobin, bixafen, bordói keverék, difenokonazol, folpet, fenpropidin, fenpikoxamid, fluxapiroxad, kén, krezoxim-metil, mefentriflukonazol, metrafenon, metkonazol, protiokonazol, proquinazid, spiroxamin, tebukonazol, trifloxistrobin) áll rendelkezésünkre, azonban védekezés előtt érdemes ellenőrizzük a hatóság honlapján a készítmény engedélyokiratát. A munkafolyamatokba célszerű a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereinek bevonása is.
3. Kép: Árpalisztharmat elhaló levélfolt tünete (Forrás)
NAK/Fodor Attila
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön