Mezőgazdasági termelés

Sokszor az egészségesnek látszó lombozat mélyén több kórokozó kártétele is megfigyelhető, melyek az enyhe telet gond nélkül átvészelik.

Az aszály nem kedvezett a kórokozóknak sem, azonban a tavaszi párás, csapadékos időjárásban az áttelelő képletekből gyors fertőzési folyamat indulhat el. Ezért folyamatosan monitorozni kell az állományokat, mert a kórokozók súlyos veszteséget okozhatnak, ha nem tudunk megfelelő időben beavatkozni. Csak a fertőzés korai szakaszában történő védekezés lehet eredményes.

A rozsdagombák gyakran okoznak problémát a gabonaféléken. A fertőzés hatására a növény vízleadása fokozódik, ami korai levélszáradáshoz vezethet. Az asszimilációs felület csökken, ami kényszeréréshez is vezethet. Ennek következtében gyakoriak az aszott szemek, amik jelentősen csökkenthetik az ezermagtömeget. A búzán három faj is károsíthat, de az árpa, a rozs, a tritikálé és a zab is fertőződhet rozsdagombával.

A búza levél, - barna- vagy vörösrozsda (Puccinia recondita) okoz a leggyakrabban kárt, ami többnyire nem haladja meg a 30-40 %-ot. A gomba melegkedvelő faj, de jól tolerálja a hideget is. A fertőzésben elsősorban a délről érkező uredospórák játszanak jelentős szerepet. A kórokozó rozsdavörös uredotelepei már ősszel is kialakulhatnak a leveleken. Általában elszórtan helyezkednek el, de akár az egész levéllemezre is kiterjedhetnek (1. kép). Később, a kórfolyamat végén a fekete színű teleutotelepek is kialakulnak.

1. kép: Búza levél, - barna- vagy vörösrozsda (Forrás)

A gabonák fekete- vagy szárrozsdája (Puccinia graminis) valamennyi vad és termesztett fűféle (pl.: búza, árpa, rozs, zab) levelén és szárán okozhat tüneteket. Melegigényes, kedvező feltételek mellett gyors terjedésre képes. Általában ritkán okoz jelentős kárt, de erős fertőzés vagy fogékony fajta esetében akár teljes pusztulás következhet be. A fertőzésben a hazánkba délről, szél által terjesztett uredospórák fontos szerepet töltenek be. A szárakon és a levélen a spóratelepek kezdetben apró, barna foltokban (uredotelep) figyelhetők meg, amik hosszúkás, fekete csíkká (teleutotelep) növekednek (2. kép).

2. kép: Búza fekete- vagy szárrozsda (Forrás)

A sárgarozsda (Puccinia striiformis) az őszi búza mellett az árpát és a zabot is megfertőzheti. Ritkán jelenik meg, mivel a kontinentális éghajlat szélsőségeit nehezen tolerálja. Kártételére hűvös, csapadékos időjárás esetében számíthatunk. Járványos fellépése akár 70%-os termésveszteséget is előidézhet. A leveleken a tipikus tünetet a csíkokba rendeződő sárga színű uredotelepek okozzák (3. kép). Azonban alacsony hőmérséklet esetében foltszerű telepek figyelhetők csak meg.

3. kép: Búza sárgarozsda (Forrás)

Az árpa törperozsda (Puccinia hordei) kártétele szintén gyakori. A gomba a levél- vagy vörösrozsdához hasonlóan melegigényes, de a fertőzésért többnyire az áttelelő populációk felelősek. A fertőzött leveleken vörösesbarna uredotelepek figyelhetőek meg (4. kép). A zab koronás rozsda (Puccinia coronifera) is megjelenhet. A gomba melegkedvelő, általában virágzás után jelentkezik a kártétele. A fertőzött leveleken elszórtan vörösesbarna uredotelepeket figyelhetünk meg. A teleutotelepek a vegetáció végén, epidermisszel fedettek.

4. kép: Árpa törperozsda Forrás

A rozsdagombák ellenei védekezésben a vetésforgó, az árvakelések gyérítése és az optimális tápanyagutánpótlás fontos szerepet játszik. Emellett a fajták ellenállóságában is jelentős eltérések tapasztalhatók.

A legtöbb kalászosban engedélyezett fungicid (azoxistrobin, bixafen, difenokonazol, folpet, fenpropidin, fenpikoxamid, fluxapiroxad, krezoxim-metil, mefentriflukonazol, metkonazol, protiokonazol, proquinazid, spiroxamin, tebukonazol, trifloxistrobin) hatékony a rozsdák ellen is. A védekezés előtt érdemes ellenőrizni a hatóság honlapján a készítmény engedélyokiratát. A munkafolyamatokba célszerű a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereinek bevonása is.

NAK / Fodor Attila