A madárinfluenza továbbra is komoly aggodalomra ad okot a baromfiágazatban világszerte. A betegség terjedése változatlanul az ágazat egyik legnagyobb működési kihívása, amit a szűkös szülői állomány és a magas keltetőtojásárak csak tovább súlyosbítanak, ami korlátozza a termelés bővítésének lehetőségét.
A madárinfluenza növekvő fenyegetésére válaszul egyre több ország fordul a vakcinázás mint megelőző intézkedés felé. Míg a tojástermelők általában jobban támogatják a vakcinázást, a baromfihústermelő ágazatok továbbra is óvatosabbak, különösen a víziszárnyastartók – közülük is a hízott terméket előállítók – elsősorban a kereskedelmi hatásokkal kapcsolatos aggodalmak és a korábbi vakcinázási erőfeszítések vegyes eredményei miatt. Franciaország például, amelyet a madárinfluenza erősen érintett, különösen a nagy kacsa- és szabadtéri baromfitermeléssel rendelkező régiókban, a vakcinázás bevezetése óta jelentős javulást tapasztalt a helyzetben. Hollandiában már a harmadik körös üzemi vakcina kísérletek zajlanak, amelyek során az optimális oltásszámot, illetve időpontot vizsgálják. Más ázsiai és latin-amerikai országok, ahol az exportfüggőség alacsony, és a gazdák kevés kártérítést kapnak a madárinfluenza kitörése miatt, szintén elkezdték a vakcinázási programok bevezetését és bizonyos sikerrel jártak.
A vakcinázás önmagában nem adhat teljeskörű megoldást a madárinfluenzára, a járványvédelmi intézkedések következetes betartása, valamint annak folyamatos szigorú ellenőrzése is elengedhetetlen.
2024. december 7. és 2025. március 7. között Európa 31 országából 743 magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) A(H5) vírus kimutatását jelentették háziasított (239) és vadon élő (504) madaraknál. A HPAI A(H5N1) vírus kimutatásai túlnyomórészt Közép-, Nyugat- és Délkelet-Európában voltak jellemzőek és főként ott fordultak elő. A vadon élő madaraknál észlelt HPAI A(H5) -vírus legtöbbször vízimadarakat, főként néma hattyúkat, ludakat és szürke gémeket érintett. A baromfi járványkitörések között korlátozott másodlagos terjedés figyelhető meg, és a szabadtartású állományok fertőzésnek való kitettsége továbbra is fontos kockázati tényező a vadon élő és a házi szárnyasok érintkezése esetén.
A HPAI A(H5N5) kitörések csak vadon élő madarakban fordultak elő, és egyre gyakrabban jelentették őket vízimadaraknál. 2024 tavasza óta először jelentették több esetben történő HPAI-vírus kimutatását házimacskákban és vadon élő húsevő állatokban Európában. Az Amerikai Egyesült Államokban (USA) a jelentések szerint 17 államban közel 1000-re emelkedett az érintett tejelő szarvasmarhatartó gazdaságok száma, és egy másik HPAI A(H5N1) vírusgenotípust (D1.1) is jelentettek ebben a fajban. 2024. december 12. és 2025. március 7. között 22 új madárinfluenza-vírusfertőzéses esetet jelentettek az USA-ból (12 A(H5) eset), Kambodzsából (két A(H5N1) eset), az Egyesült Királyságból (egy A(H5N1) eset) és Kínából (hat A(H9N2) eset és egy A(H10N3) eset). Az A(H5) humán esetek többsége (93%, n = 14/15) a madárinfluenza-vírus kimutatását vagy a betegség kezdetét megelőzően baromfival vagy tejelő szarvasmarhával való érintkezésről számolt be. Tekintettel a madárinfluenza-vírusok állatpopulációkban való széles körű elterjedtségére, a madárinfluenza-vírusokkal való emberi fertőzések továbbra is ritkák. A jelentési időszakban nem dokumentálták az emberről emberre történő átvitelre utaló jeleket. A jelenleg Európában keringő, 2.3.4.4.4b kládba tartozó A(H5) madárinfluenza-vírusokkal való fertőződés kockázata az Európai Unió/Európai Gazdasági Térség (EU/EGT) lakossága számára továbbra is alacsony. Az EFSA jelentése szerint a fertőzött állatokkal vagy fertőzött környezettel foglalkozásszerűen vagy más módon érintkező személyek esetében a fertőzés kockázata továbbra is alacsony vagy közepes.
Hazánkban közel egy évtizede folyamatosan küzdenek a termelők, állatorvosok, feldolgozók, szakmai szervezetek és hatóságok a madárinfluenza ellen. Számos fórum témája volt már szakmai rendezvényeken, megbeszéléseken, egyeztetéseken, képzéseken, továbbá rengeteg írásos beszámoló, levél, kérvény, illetve oktatási anyag/film született a témában. Az elmúlt években a kamara elnökei, víziszárnyas munkacsoportja, valamint a madárinfluenzával leginkább sújtott megyei kirendeltségek is több alkalommal foglalkoztak a témával; hívtak össze szakmai megbeszéléseket az érintett ágazati szereplők, hatóságok, szakmai szervezetek bevonásával és gyűjtötték össze, illetve nyújtották be megoldási javaslatait önállóan, illetve a Baromfi Termék Tanáccsal közösen.
A Magyarországon 2025. október elsején indult madárinfluenza járvány során, a mai napig 290 baromfitartó gazdaságban jelent meg a H5N1 vírus. A tavaly ősszel indult madárinfluenza járvány első megjelenését 2024.10.01-én Békés vármegyében, egy füzesgyarmati pecsenye kacsa állományban igazolták, ahol a H5N1vírus került kimutatásra.
2025. április 5-ig 290 kitörést jelentettek baromfitelepekről, amiből 69 elsődleges és 221 másodlagos kitörés volt. Valamennyi baromfifajunk (tyúk, pulyka, kacsa, liba) valamennyi hasznosítási iránya (tenyész, pecsenye, broiler, hízó, tömő, háztáji) érintett a járványban.
A jelenlegi járvány során 12 vármegyénkben (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád, Fejér, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Baranya, Komárom-Esztergom, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves, Pest, Somogy) fertőződtek baromfitelepek, amire a korábbiakban nem volt példa.
A hazai esetszám kiemelkedően magas európai viszonylatban, egyedszám tekintetében azonban elmarad a hasonlóan fajgazdag baromfitartó országokhoz képest. A jelenség elsősorban a fertőzésnek leginkább kitett fajok/hasznosítási irányok/technológiák itthon jellemző telepméretéből adódik.
A hazai és nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a magas patogenitású madárinfluenza vírusa a vadmadarakban egész évben jelen van és kimutatható. A betegség fellobbanása, a baromfiállományokba történő behurcolásának kockázata ugyanakkor a vándorló vadmadarak vonulásához köthetően jelentősen megnő. A madárinfluenza szempontjából kiemelt fontosságú vadon élő madarak őszi vonulásának csúcsa október közepén várható. Magyarország madárinfluenza szempontjából különösen veszélyeztett, mert a vándorló vadmadarak fő vonulási útvonalai közül néhány hazánkat is érinti. Az állattartó telepek járványvédelmének folyamatosan magas szinten tartása mellett a vadmadarak által történő befertőzés kockázata a baromfik zártan tartásával jelentősen csökkenthető.
Forrás: EFSA Journal
NAK / Tóth Andrea
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön