Mezőgazdasági termelés

Rövid cikkünkben arra vállalkozunk, hogy áttekintsük a témát, és választ adjunk a kérdésre.

Hogy is van ez most?

A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben (EPR) mondhatnánk túlzott leegyszerűsítéssel, hogy az áru, annak csomagolása, és az értékesítés megtörténte számít, ám ez bizonyos esetekben nem fedné a valós helyzetet. A csomagolási kormányrendelet (442/2012 (XII.29.) Korm. rendelet) ettől jóval árnyaltabb, és több értelmezést ad, amikor a csomagolást definiálja. Csomagolás ugyanis „valamennyi olyan, bármilyen tulajdonságú anyagból készült termék, amelyet áru tartására, megóvására, átadására, átvételére, szállítására, valamint bemutatására használnak, beleértve minden árut a nyersanyagoktól kezdve a feldolgozott árucikkekig, továbbá az ugyanilyen célra használt egyutas árucikkek.”

Csomagolásból létezik fogyasztói (elsődleges), gyűjtő (másodlagos), szállítói (harmadlagos). Amennyiben azonosítottuk, hogy a csomagolás meghatározásában nevezett célok valamelyikét kiszolgálja az adott cserép, úgy már felmerülhet a gyanú és vizsgálni érdemes, hogy előáll-e valamilyen kötelezettség annál a gazdálkodónál, aki belehelyezi a növényt az edényzetbe: ő lesz-e az EPR kormányrendelet (80/2023 (III.14.) Korm. rendelet) szerinti gyártó (azaz a csomagolás, a körforgásos termék gyártója)?

Díjfizetési kötelezettség a körforgásos termék gyártó általi első forgalomba hozatalával keletkezik. A forgalomba hozatal kérdésével párhuzamosan meg kell vizsgálni, hogy mik a forgalomba hozatal esetei, és hová történik az értékesítés, hol keletkezhet majd hulladék a csomagolásból. Amennyiben külföldre történik az értékesítés, a csomagolás nem itthon válik hulladékká, nyilvánvalóan nem hazánkban kell a kapcsolódó hulladékkezelési feladatokat ellátni, így a fizetési kötelezettség sem áll be. Ha klasszikusan vesszük azt a példát, hogy a növény értékesítésre kerül a kertészetből közvetlenül, akkor a döntési folyamatban azt kell megnézni, hogy az edényzet alkalmas-e a növény huzamosabb tárolására. A csomagolási kormányrendelet példái közt jelenleg azok a virágcserepek minősülnek csomagolásnak, „amelyek csak a növény árusítására és szállítására szolgálnak, huzamos tartására nem alkalmasak”.

(Zárójelben megjegyzendő, de fontos, hogy itt is érdemes időzni az értelmezéssel: mivel a példa kiemeli az árusítást és szállítást, így jogosan következtethetünk arra, hogy a termelés során használt műanyag cserepek eleve nem merítik ki ebben a konkrét esetben a csomagolás definíciót, azonban ez így nem szerepel szóról szóra a jogszabályban. Egy kertészetben ráadásul a cserepeket többször is felhasználhatják a növények átültetésekor, azaz jóideig nem feltétlen keletkezik mindezekből hulladék sem.)

És a szabály szerint mi a hulladék? „Bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles”. Tehát a termelési folyamatban egy más alkalommal is felhasználható virágcserépről nem kell úgy döntenie a tulajdonosnak, hogy meg akar tőle válni. Itt lehet lényeges megjegyezni és ismételten megerősíteni, hogy EPR díj fizetési kötelezettség a körforgásos termék első forgalomba hozatalához kapcsolódik, a körforgásos termék hulladékára nem fizetünk EPR díjat!

Ezzel szemben a huzamos tartásra alkalmas virágcserepek nem minősülnek csomagolásnak. Ezek a megfogalmazások nem csak itthon okoztak a gazdálkodóknak félreértéseket és nehézségeket, hanem más tagországokban is, ezért elindult ehhez kapcsolódóan több egyeztetési folyamat is.

Mi várható a jövőben?

Mindenképp igény mutatkozott több tagország részéről is arra, hogy a helyzetet megnyugtató és egyértelmű módon rendezze a folyamatosan alakuló jogszabályi környezet. 2025. január 22-én megjelent az EU PPWR rendelete, és a kihirdetést követő huszadik napon lépett hatályba. Alkalmazni a legtöbb passzust 2026. augusztus 12-től kell.

Az I. mellékletben itt már láthatóak a tárgyalások eredményei:

A csomagolásnak minősülő cikkek közt szerepel, hogy „virág- és növénycserepek, beleértve a palántázótálcákat is, amelyeket csak árusítást és szállítást szolgáló használatra szánnak”. Nem minősülnek csomagolásnak: „virág- és növénycserepek, beleértve a palántázótálcákat is, amelyeket a különböző termesztési szakaszokban a vállalkozások közötti kapcsolatokban használnak vagy a növénnyel együtt történő értékesítésre szánnak”

Rossz hír a jó hírben, hogy az I. számú melléklet tájékoztató jellegű lista, így a tagországok dönthetnek annak alkalmazásáról.

Hogyan jutottunk idáig?

Az uniós szabályok között hangsúlyosan le kell szögezni, hogy a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv (PPWD) -mint látjuk- a kilencvenes évek óta létezett, több alkalommal változott, módosult. Legnagyobb figyelmet talán a 2018. évi változások kapták, a módosító Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/852 irányelvet május 30-án írták alá, hatályba július 4-én lépett, az átültetés dátuma 2020. július 5-re datálható. 2024. december 31-től kellett a tagállamoknak biztosítani, hogy kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket hozzanak létre minden csomagolásra vonatkozóan (7. cikk). Miután a műanyag cserepek többféle alapanyagból is készülhetnek, és nem feltétlen minden esetben történik rövid értékesítési láncon a végfogyasztó felé történő eladás, így kérdéseket vetett fel ezek kategorizálása. Több szakami szervezet is tárgyalta a kérdést, mire az EU Csomagolási Rendeletéről (PPWR) szóló európai háromoldalú egyeztetési folyamat tárgyalópartnerei 2024. március 4-én végül megegyezésre jutottak- számolt be a ZVG (Német Kertészeti Szövetség). Ennek eredménye többek között az I. melléklet változása.

Összegezve a fentieket tehát látható, hogy itthon mindenképp mérvadó a fizetési kötelezettség kérdésének szempontjából, hogy keletkezik-e az értelmező rendelkezések szerinti csomagolás, ki az a gazdasági szereplő, aki a csomagolás gyártója, és megtörténik-e a forgalomba hozatal, valamint, hogy valóban fennáll-e, hogy a műanyag cserepet a növény árusítására és szállítására használják-e. Szeretnénk hozni egy rövid példát az esetleges jövőbeli változás szemléltetéséhez: jelenleg itthon, ha belföldi kertészeti szereplők egymás közt értékesítik a csomagolt palántákat vagy növényeket (ahol is a csomagolást nem arra szánták, hogy a növényt huzamosabb ideig, vagy egész élettartama alatt abban tartsák), akkor nagy valószínűséggel megvalósul az első belföldi forgalomba hozatal, így az a körforgásos termékre nézve fizetési kötelezettséget von maga után. Amennyiben a PPWR fent említett módosítása hatályossá válik és itthon döntés születne róla, hogy alkalmazzuk a mellékletben foglaltakat, akkor annyival lenne könnyebb bizonyos kertészeti szereplők dolga, hogy többszereplős ügyletben a forgalomba hozatal megvalósulása időben, folyamatban később, későbbi szereplőnél következne be, annál a gazdasági szereplőnél, aki először értékesít olyan partner felé, aki már kívül esik a termelési folyamatokon (pl nagykereskedő).

NAK/Pető Krisztina