A napraforgó a búza és a kukorica után a legfontosabb szántóföldi kultúrák közzé sorolható, valamint a legnagyobb területen termesztett olajnövény hazánkban. A termelés hatékonysága a hibridek használatával jelentősen javult, ennek ellenére növényvédelmi szempontból az érzékeny kultúrák közé sorolható.
Elsősorban a kórokozó gombák jelentenek problémát, melyek jelentős termés- és minőségromlást okozhatnak, de akár a növény pusztulásához is vezethetnek. A legjelentősebb problémát a napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii) jelenti, mely fogékony fajta esetében 30-60 %-os kárt is okozhat. A rezisztens fajták és a vetőmagcsávázás jelentősen visszaszorította a kórokozó kártételét, de az új rasszok megjelenése, a termesztett hibridek ellenállásának csökkenése, a monokultúrás termesztés és az árvakelés fokozzák a fertőzés valószínűségét.
A növények minden fejlődési stádiumban fertőződhetnek. A kórokozó a magban telel át, így a fertőzött magból beteg növények erednek. Azonban fertőzött növényi maradványokon ivaros képlettel, vagyis oospórával is fennmaradhat a gomba. A megfertőzött csíranövény általában elpusztul, ami hiányos kelést eredményez. A már kikelt növény rövid ízközei miatt erőteljesen törpül. A károsított növényi részeken vastag gombabevonat (sporangiumtartó gyep) is kialakul. A virágzás többnyire elmarad, ha mégis virágzik a növény, akkor a magjai fertőzöttek. Ezeket összefoglalóan primer tünetnek nevezzük.
1.kép: Napraforgó peronoszpóra primer tünete (Forrás)
Az egészséges magból kelő növények a primer tünetet mutató növényi részeken kialakuló spórákkal fertőződnek meg. Vagyis csak elszórtan jelennek meg a tünetek a leveleken, erek által határolt foltok formájában. A foltok fonáki oldalán megjelenik a sporangiumtartó gyep. Ezeket szekunder tüneteknek nevezzük.
2.kép: Napraforgó peronoszpóra szekunder tünete (Forrás)
A kórokozóval szembeni védekezés során elengedhetetlen az integrált szemlélet. Az ellenálló hibrid, a vetésforgó és a gyomszabályozás is jelentősen csökkentik a fertőzési kockázatot. A csávázott vetőmag használata kiemelten fontos. Azonban csupán néhány hatóanyag (pl.: metalaxil-m oxatiapiprolin) engedélyezett. A fungicides állománykezelés nem jellemző peronoszpóra ellen. Erős szekunder tünetek esetében a szárat- és tányért fertőző kórokozók elleni védekezéskor javasolt olyan hatóanyagot választani, ami hatékony peronoszpóra ellen is.
A védekezés előtt ellenőrizzük a hatóság honlapján a készítmény engedélyokiratát. A munkafolyamatokba célszerű a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara szakembereinek bevonása is.
NAK / Fodor Attila