Magyarországon igen csekély számú parazitavizsgálati eredmény áll rendelkezésre, átfogó, tematikus vizsgálat pedig talán az 1980-as évektől nem is készült. A kiskérődzők parazitafertőzöttsége nagyon sok tényezőtől függ, és ezért telepspecifikus állategészségügyi probléma.
A Debreceni Egyetem AKIT Karcagi Kutatóintézete 2014 óta vizsgálja a juhok belső parazitafertőzöttségét, annak éves változását, a parazitafertőző ágensek túlélőképességét, valamint a kritikus periódusokat. Vizsgálataik azt igazolják, hogy a vizsgált területen a meghatározó endoparazitás megbetegedések a gócos tüdőférgesség, gyomor és bélférgesség, valamint a kokcidiózis. A legkomolyabb fertőzési veszélyt jelentő májmétely (Fasciola hepatica) és a gyomor és bélférgességet okozó fonálférgek közzé tartozó Haemoncus contrortus fajok azonban nem voltak jelen a vizsgált területen 2014 óta.
A vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a fertőzések intenzitása, annak súlyossága összefüggésben áll a legeltetéssel és az időjárási viszonyokkal. Az ősszel ürített bélsárból ugyanis tavasszal, az időjárás kedvezővé válásával akár 2-3 hónapig is folyamatosan kelnek ki a fertőző parazitalárvák. Egy fertőzött területen tehát előfordulhat, hogy már a legelőre való kihajtást megelőzően is hemzsegnek a lárvák. Ehhez a megfelelő hőmérséklet, az árnyékos és kedvező nedves környezetet biztosító friss legelő biztosít optimális életfeltételt a parazitáknak.
Gyomor bélféreg pete, Fotó:Tóth Mariann
A tavaszi, friss legelőre kihajtott állatok fertőzését követően a gyepek bélsár általi visszafertőzése gyorsan megtörténik, amely gyorsíthatja a juhok egyre súlyosabb fertőzését, különös tekintettel a fiatal, első alkalommal legelő állatok esetében. A száraz, forró nyár és az alacsony fűmagasság nem kedvez a parazitáknak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a külső vizsgálat ‒ vérfogyottsági teszt, kondíció romlás, hasmenés, stb. ‒ önmagában nem igazolhatja a belső parazitafertőzés tényét és annak súlyosságát, valamint fajösszetételét. Gyanú esetében szükséges az ellátó állatorvos segítségével parazitapete-számlálást elvégeztetni bármely NÉBIH laboratóriumban.
Hangsúlyozandó, hogy az alá nem támasztott betegség elleni védekezés indokolatlan költségnövelő tényező, továbbá rezisztens parazitatörzsek kialakulását és felszaporodását segíti. A pontos diagnózis birtokában, egy bizonyítottan fennálló fertőzés esetében az állatorvos a fertőzés súlyosságának, gyakoriságának és a fajösszetételnek megfelelően hozhat megalapozott döntést a kezelés szükségességéről és a hatékony szerhasználatról.
Tiszteljük a juhászok közötti, generációkról-generációkra átadott tapasztalatot és alapozzunk a hagyományos tudásra, azonban javasolt időről-időre felülvizsgálni a tenyésztésben valamint állategészségügyi kezelésekben alkalmazott módszereinket! Szükség esetén bíráljuk felül a régi, „megelőzést” célzó állategészségügyi kezelési módszereket, továbbá alkalmazzunk olyan prevencióra alkalmas agrotechnikai eljárásokat, mint a legelőváltás, felülvetés, talajművelés vagy a kaszálás!
(NAK/ Borovka Zsuzsannaa, Monori István)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön