Országos hírek

A lovakkal való ősrégi interakcióink értékes leckéket adhatnak az életünket javító robotok építéséről – vélik a kutatók.

Az emberek és a lovak közel 10 000 éve szoros munkakapcsolatban éltek – ez a partnerség megváltoztatta az élelmiszertermelést, az emberek szállítását, sőt a háborúk megvívását és megnyerését is. Manapság a lovakra inkább társállatként, kikapcsolódásként vagy versenytársként gondolunk, de az elvitathatatlan, hogy patásaink sok mindenre megtanítanak minket. Ki gondolta volna, hogy a mai modern időkben is vannak, akik újra felfedezik ezeket a kapcsolódási pontokat és új tudományokban hasznosítják? A kutatók bemutatták az ember-ló interakció korai szakaszának első vizsgálatát az ember-robot interakció lencséjén keresztül, így összekapcsolva ezt a két területet. Az információkat a Floridai Egyetemen végzett terepmunka alkalmával gyűjtötték.

Az újdelhi származású Eakta Jain professzor és Christina Gardner-McCune kutatók megjegyezték, hogy a robotikusok régóta keresik az olyan, állatokra jellemző viselkedési prototípusokat, amelyek ismerősek az emberek számára, és hatékonyak az emberek és nem emberek közötti kommunikációban.

"Nincsenek alapvető vezérelvek a robotok és az emberek közötti hatékony munkakapcsolat kialakításához" - mondta Jain, a floridai Egyetem Herbert Wertheim Műszaki Főiskolájának számítástechnikai, információtudományi és mérnöki karának docense.

„Miközben azon dolgozunk, hogy javítsuk az emberek interakcióját az autonóm járművekkel és a mesterséges intelligencia más formáival, eszembe jutott, hogy ezt már megtettük lovakkal. Ez a kapcsolat évezredek óta létezik, de soha nem használták fel arra, hogy betekintést nyújtson az ember-robot interakcióba.”

A megfigyeléshez az ötletet az adta, hogy a robotok is egyre inkább beépülnek a mindennapjainkba, az otthonainkba és munkahelyeinkre, ahogyan tették ezt azelőtt a lovak is. Az egyetem Közlekedési Intézetének tagjaként Jain vezeti azt az emberi tényező alcsoportot, amely azt vizsgálja, hogy az emberek hogyan kommunikáljanak az autonóm járművekkel (AV-k), melyek megfigyelik és tartják a többi járműtől a megfelelő távolságot, de közben figyelik a sofőrök reakcióit is: mennyire fáradt, mennyire figyelmes. A lovak azonban már régóta rendelkeznek ezekkel a képességekkel, így az emberek és az AV-k közötti természetes interakció problémáját e régi szövetség mintái alapján próbálják feloldani. Az emberek és állatok közös történelmének vizsgálata és a levont következtetések használata ahhoz, hogy robotokkal segítsük jövőnket nem új ötlet, bár a legtöbb tanulmányt eddig az emberek és a kutyák kapcsolata ihlette.

Jain és kollégái a Műszaki Főiskolán és az egyetem Lótudományi Tanszékén az elsők, akik mérnöki és robotikai kutatókat hoznak össze lószakértőkkel és oktatókkal, hogy helyszíni vizsgálatokat végezzenek az állatokkal. A megfigyelésekkel és tematikus elemzésekkel gyűjtött adatok olyan eredményeket hoztak, amelyeket az ember-robot interakciót kutatók és robottervezők is alkalmazni tudnak. Voltak konkrét és könnyen vizualizálható megállapítások, mint például az, hogy a ló füle arra mutat, amerre figyelemfelkeltő zajt hall. Ez a lovasok számára teljesen egyértelmű, az ember-robot interakciót kutatók számára viszont elgondolkodtató információ. Ennek mintájára akár be lehetne építeni valamilyen nonverbális kifejezést vagy látványelemet a járművekbe, ami jelzi, ha például gyalogos van az út szélén.

A kutatás elvontabb megállapításai között szerepelt a trénerek megfigyelése után a tisztelet fogalma. Feltették a kérdést, hogy ha a robot ki tudná mutatni az ember iránti tiszteletét, akkor az ember hajlandóbb lenne-e a robottal dolgozni? Illetve azt is tervezik vizsgálni, hogy milyen attitűdváltásokat és oktatási célokat kell beépíteni a dolgozók képzésébe a legkorábbi szakaszban, hogy kellemes és produktív legyen a robottal végzett munka. A kutatásról rövid videó is készült.

NAK / Pető Krisztina