Erdőgazdálkodás

2023. június 14-én a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szervezésében magas szintű erdészetpolitikai tanácskozásra került sor érdekképviseleti szervezetek (MAGOSZ, OEE, MEGOSZ, FAGOSZ, NAK) vezető képviselői, az Agrárminisztérium Közigazgatási, illetve Erdőkért és Földügyekért Felelős Államtitkársága vezetői és szakértői, a Soproni Egyetem kutatója, valamint egy tapasztalt erdőjogi szakértő közreműködésével. A tanácskozás legfőbb hozadéka a tabuk nélküli, őszinte helyzetértékelés, megoldás keresés, és az együttgondolkodás igényének megfogalmazása volt. Ugyan áttörő megállapítások és megállapodások nem születtek a tanácskozáson, egy rövid beszámolót mindenképpen megérdemel az esemény.

 A tanácskozást a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara az alábbi felvetésekkel hívta össze.

„Tíz éve annak, hogy az erdészeti ágazati szabályozás felülvizsgálata keretében a magán erdőgazdálkodás polgárjogi szervezeti kereteinek a visszásságai, és azok megoldási lehetőségei újra napirendre kerültek.”

„Két évvel ezelőtt egy országos fórum keretében az ágazati szereplőkkel közösen értékeltük a kialakult helyzetet és az előrehaladást. Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy még egyáltalán nem dőlhetünk hátra. Sem a jogalkotás, sem pedig a jogalkalmazás tekintetében.”

„Az elmúlt két évben érzékelhető előrehaladás nem történt, így joggal feltételezhető, hogy a magán erdőgazdálkodás jövője ebben a tekintetben még közel sincs „megírva”. Sőt, a jogalkalmazás során felmerülő kérdésekből és bizonytalanságokból ítélve még az sem biztos, hogy jó irányba indultak meg a folyamatok.”

„Nem haszontalan tehát, ha egy rövid megállót tartva áttekintjük az osztatlan közös magánerdőtulajdon feladványát és annak a megoldási lehetőségeit, majd a következtetések mentén igyekszünk záros határidőn belül egy kielégítő szabályozással megalapozni a magán erdőgazdálkodás szerveződéseit.”

„Az anomáliákat a mezőgazdasági területekhez hasonlóan a magánerdők esetében is elsődlegesen a nagyarányban fennálló osztatlan közös tulajdonok okozzák. A rendeződést illetően a különbség annyi, hogy míg a mezőgazdasági területek esetében alkalmazható megoldásokról az agrárium meghatározó fórumain folyamatosan sok szó esik, azok kidolgozására jelentős erőforrásokat mozgósítanak, addig a nyilvánvalóan speciális szabályozást igénylő magánerdők tekintetében az ágazat mintha egy kicsit magára maradt volna.”

A tanácskozáson tehát nem szűken vett szakmai (erdővédelmi, erdőgazdálkodási) kérdésekről volt szó, hanem a magán erdőgazdálkodás polgárjogi vonatkozásairól. Talán emiatt is kerül ez a téma, illetve a kapcsolódó szabályozási feladatok rendre az ágazati irányítás figyelmének a perifériájára. Az anomáliák érintettjei a megmondhatói azonban, hogy a kérdéskör megnyugtató rendezése nélkül a magán erdőgazdálkodás szakmailag sem képes szilárd alapokon felépülni és fejlődni.

A rendezvényen a gyakorlat képviselői igyekeztek a témához kapcsolódóan összefoglalni az erdőtulajdonosok, az erdőgazdálkodók és a szakirányító vállalkozások igényeit és szempontjait, a magánerdők birtok- és gazdálkodási viszonyai terén fennálló problémákat, valamint a hatályos jogszabályok visszásságait és hiányosságait.

A szervezők nem titkolt célja az volt, hogy az ágazat szakmapolitikai súllyal bíró irányítói az elhangzottak alapján kinyilatkoztassák a mielőbbi átfogó, időtálló, valamint az érintett gyakorlati szereplők szempontjait is figyelembe vevő jogszabályi rendezés fontosságát, illetve felvázoljanak arra egy ígéretes menetrendet. Ez több tekintetben meg is valósult. Konkrét ígéret hangzott el az erdőbirtokossági törvény idei őszi megújítására, valamint a felvetett egyedi jogszabályi anomáliák megszűntetésére. Az a javaslat sem került továbbá elvetésre, hogy a jogalkotási folyamatba a kialakult gyakorlat szerint célzottan bevont gyakorlati szakértők mellett a továbbiakban az érintett ágazati érdekképviseleti szervezetek képviselői is bevonásra kerüljenek.  

Optimistán várjuk a rendeződési folyamat következő lépéseit.

NAK / Erdészet