Erdőgazdálkodás

A közelmúltban volt szerencsém részt venni egy Bajorországi erdészeti szakmai kiránduláson. A Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége által szervezett tanulmányúton állami, közösségi és magánerdőkben nyerhettünk bepillantást abba, hogy a német kollégák milyen megoldásokkal készülnek a klímaváltozás várható kedvezőtlen hatásainak a kivédésére.

A német erdőgazdálkodási gyakorlatba, illetve környezetbe néhány nap alatt természetesen csak felszínesen sikerült bepillantást nyernünk. Annak teljes értékű bemutatásához így további kutakodásra lenne szükség, amelyre most nem vállalkozom, így a következőkben csak néhány, talán tanulságos észrevételt, benyomást szeretnék megosztani.

Elöljáróban néhány információ:

• Az európai fenyőerdőket sújtó tömeges erdőkárok Németországban feltehetően hamarabb gondolkodásra sarkallták az érintett szakembereket – elsősorban az erdészeket – a szükséges és lehetséges válaszlépésekről, mint az inkább lombos erdőkkel bíró országokban. A körvonalazódó szakmai programhoz külön ötéves nemzeti támogatási programot is indítottak, 900 millió eurós forrással, amelyről korábban a FATÁJ-on már olvashattunk.
• Az örökerdőgazdálkodás kapcsán az elmúlt években sokat hallhattunk, olvashattunk arról, hogy Németországban az őshonos fafajokból álló erdőkben következetesen nem végeznek tarvágást, sőt azok nagy hányadát örökerdő gazdálkodás keretében, illetve a Pro Silva elvek szerint kezelik.

A tanulmányúton ezeknek a több évtizedes törekvéseknek a gyakorlati alkalmazásáról kaphattunk képet. A szakmai programokat hazai részről Keresztes György, német részről pedig Ulrich Mergner (a Bajor Államerdészet Ebrachi Erdészetének ma már nyugdíjas vezetője, a magyarul is megjelent „A lépőkő-elmélet” című mű szerzője) kollégák állították össze részünkre.

Észrevételek, benyomások röviden:

1. A német kollégák láthatóan meggyőződéssel élik meg a szakmai változásokat

A tanulmányúton minden program más-más erdőgazdálkodónál zajlott, a helyi erdészeti szakemberek, valamint erdőtulajdonosi képviselők vezetésével. Sok érintettel találkoztunk tehát, így egész jó minta alapján állapíthattuk meg, hogy német kollégáink folyamatos útkereséssel ugyan, de meggyőződéssel, proaktívan és magabiztosan kezelik az új szakmai kihívásokat.

Az okok mélyebb feltárására most nem vállalkozom, de azt érdemesnek tartom megjegyezni, hogy egyetlen olyan utalás nem hangzott el a német erdész kollégák részéről, miszerint ezt vagy azt, az egyébként nyilvánvalóan zöld indíttatású erdőgazdálkodási módszert az erdészeti vagy a természetvédelmi szabályozás, illetve az azokat képviselő hatóságok nyomására alkalmaznák.

2. A környezet- és klímatudatos erdőgazdálkodás, valamint a jelentős kárkockázattal járó vadgazdálkodás nem fér meg egy cipőben

Bajorországban az öt növényevő nagyvadfaj közül szinte csak őz és vaddisznó fordul elő. Ahogy láthattuk, ezek is képesek azonban jelentősen akadályozni, sok esetben ellehetetleníteni az erdők természetes és mesterséges megújítását. A védekezés pedig nem egyszerű feladat, különösen, ha az erdősítési tevékenységekre kisebb térléptékekben, viszont ezáltal az erdészeti üzem területének rendszeresen nagyobb hányadát érintve kerül sor.

Németországban a vadászterületek elvárt kiterjedésének alacsony alsó határértéke (tartományonként eltérő, de max. néhány száz hektár) miatt is a földtulajdonosok és gazdálkodók szélesebb körben és érdemben képesek befolyásolni a vadgazdálkodást, illetve vadászati tevékenységet, amennyiben ez az érdekükben áll. A környezet- és klímatudatos erdőgazdálkodásra való átállás miatt pedig úgy tapasztaltuk, hogy ez egyértelműen az érdekükben áll.

Ezer hektáros nagyságrendű hercegi erdőben, ahol korábban az erdők elsődleges célja bevallottan a vadgazdálkodás és a vadászat volt, a szakszemélyzetnek sikerült meggyőznie a tulajdonosokat az új elveken nyugvó erdőgazdálkodás előtérbe helyezéséről. Azóta rendszeres és jelentős vadászati aktivitással, illetve annak kikényszerítésével sikerült elérniük, hogy kerítés nélkül lehet például „lékgazdálkodást” folytatni az erdőkben. Hasonló gyakorlatot láthattunk azonban százhektáros nagyságrendű közösségi erdőben is.

3. Jól célzott támogatások sokat segíthetnek a szemléletváltásban, bár nem ez az elsőrendű szempont

A környezet- és klímatudatos erdőgazdálkodás alapja őshonos erdőtársulásokban meghatározóan az erdőborítás – lehetőségekhez képest – folyamatos fenntartása, amit összefoglalóan örökerdő gazdálkodásnak is hívhatunk. Ennek „százegyféle” gyakorlati kivitelezési lehetősége létezik. A tanulmányút egyes helyszínein látott módszerek sem egy merev sémát követtek, inkább a helyi adottságokhoz alakított útkereséseknek, innovációknak tűntek.

Közös kihívásként viszont az átállást megelőzően az erdészeti menedzsmenteknek minden esetben nyilvánvalóan meg kellett győzniük a tulajdonosokat arról, hogy annak eredményeképpen a haszonvételi lehetőségeik és a bevételeik érdemben nem csökkennek. Alapvetően jó növekedésű, értékes erdőket láttunk, talán ezért is a meggyőzéshez nem kizárólagos és elengedhetetlen eszközt, de nagy segítséget jelentenek a részben már említett erdészeti támogatások, amelyeket a német állam, illetve tartomány a magán- és közösségi erdők gazdálkodói részére nyújt (a helyi állami erdőgazdálkodó képviselője úgy nyilatkozott, hogy ők, mint költségvetési jelleggel működtetett szervezet állami támogatásra nem jogosultak, viszont az állam elvárja tőlük, hogy környezet- és klímatudatosság terén mintaértékű erdőgazdálkodást folytassanak, illetve lehetővé teszi számukra, hogy erre a bevételeikből a szükséges mértékben fordítsanak).

A német erdők és erdőgazdálkodás széles körű fejlesztésére az idén megkezdett ötéves ciklusban két nagy támogatási program áll rendelkezésre:

• az Európai Unió Közös Agrárpolitikája keretében nyújtott vidékfejlesztési erdészeti támogatások, valamint
• a cikk elején említett, „Klímához igazodó erdőgazdálkodás” elnevezésű nemzeti támogatási program.

A két programra fordítható források összege a 2023-2027. közötti időszakban – amennyiben az adatokat helyesen gyűjtöttük ki a német KAP Stratégiai Tervből – összesen kb. 1.500 millió euró (600 millió euró + 900 millió euró), ami a 11 millió hektárnyi összes erdőterületre vetítve fajlagosan 136 euró/ha. Hazánkban ugyanezek az értékek: 850 millió euró (310 milliárd Ft) összes erdészeti támogatás, 2 millió hektár erdőterület, és 425 euró/ha fajlagos forrásérték.

A német erdészeti támogatási források tehát a miénkkel összehasonlítva viszonylag szerények. Az összehasonlítást persze árnyalja, hogy a német kormány a KAP keretében nem indít jelentős erdőtelepítési programot, illetve az állami erdőgazdálkodók környezet- és klímatudatos erdőgazdálkodásának felmerülő többletköltségeit – ahogy fent már említettem – állami támogatások helyett szerényebb eredményelvárással biztosítja.

Érdekesség továbbá, hogy az erdészeti intézkedésekre fordított saját költségvetési forrásainak nagyobb hányadát a német kormány nem a KAP uniós forrásainak a kiegészítésével, hanem külön nemzeti támogatási program keretében biztosítja. Ennek az oka talán az, hogy nemzeti támogatási programok keretében valamivel szabadabban határozhatják meg a támogatási célokat és feltételeket, továbbá a támogatási összegek ebben az esetben meghaladhatják a támogatott tevékenység tényleges bekerülési költségeit. A támogatási programok így nagyobb ösztönző erővel bírnak, mint a KAP esetében.

NAK / Szalai Károly