Erdőgazdálkodás

Semmi sem állandó, csak a változás maga!

Az erdészeti diszciplínák egyik legfontosabbika a termőhelyismeret. De, vajon tekinthetjük-e ezt még ma is az erdészet olyan mértékben stabil kiindulási pontjának, hogy múltbéli tapasztalataink, és meglévő tudásunk alapján felelős szakmai döntést hozzunk? A válasz néhány évtizeddel ezelőtt még egyértelmű és határozott „igen” volt, de hol van már az a magabiztosság!

Mindannyian láttunk olyat, hogy méretes, egészséges erdő letermelését követően a megújított, fiatal állomány „nem megy semmire”, pár év alatt kipusztulnak a csemeték, vagy a már fiatalossá érett erdő reked meg egy fejlettségi szinten. Szakszavunk is van rá, mégpedig a múltból: rontotterdő. Valamit elrontottunk, valamit nem vettünk figyelembe, vagy nem úgy, ahogy azt a termőhelyi jellemzők összessége megkívánta volna. Hiába ugyanis a mély típusos réti talaj, ha annak többletvíz forrása megszűnt, a talajvíz szintje lesüllyedt, a csapadékból származó vizet pedig a magas mésztartalom miatt a gyökerek nem tudják hasznosítani.

Az okot, okokat rendszerint termőhelyfeltárással kíséreljük meg beazonosítani, ami a regnáló protokoll szerinti gondolkodással gyakran nehézségbe ütközik. Elég ugyanis egyetlen jellemző változása ahhoz, hogy a termőhely megítélésének előjele összességében a korábbi pozitívról negatívra változzon.

Ma már egyre kevesebben vitatják a klímaváltozás tényét, ami az átlaghőmérséklet mellett az időjárási mintázat hosszú távú változását is magával hozza, hazánkban is gyakoribb és intenzívebb hőhullámokat, extrém időjárási eseményeket okozva. Ez nyilván kihat az erdőkre is. Az erdész termőhellyel kapcsolatos ismereteinek, az ezek megszerzésére irányuló termőhelyfeltárásnak ezért „naprakésznek” kell lennie, ami valójában a termőhely jellemzőinek változó körülmények közötti adekvát vizsgálatát, értékelését, illetve értelmezését jelenti. Sőt a naprakészség önmagában nem is mindig elegendő, hiszen gyakran 50-100-150 évre előre kell gondolkodjunk. Képesek vagyunk rá?

Egyre gyakrabban halljuk: tudományosan megalapozott adaptív erdőgazdálkodásra van szükség. Ennek során fontos, hogy a gyakorlat, az oktatás és a kutatás kéz a kézben járjon.

Csak így tudjuk biztosítani, hogy erdeink megfelelően reagáljanak a környezeti változásokra, s bennük fenntartható módon tudjunk gazdálkodni.

Tehát „Az erdészeti diszciplínák egyik legfontosabbika a termőhelyismeret.” Viszont, a megismerés eszközének, a termőhelyfeltárásnak is adaptálódnia kell a megváltozott körülményekhez. Ez többek között jelenti az erdei termőhelyeink eddiginél lényegesen intenzívebb megfigyelését, minél részletesebb és kisebb léptékű termőhelyi adatbázisok felállítását, a vizsgálati módszertan felülvizsgálatát, a jellemzők értékelésének újragondolását, és a meglévő szakmai segédletek aktualizálását.

Már most látjuk, láthatjuk, hogy az Országos Erdőállomány Adattárban egy adott erdőrészlet erdészeti klímaosztálya gyakran eltér a FAI index által kalkulált klímabesorolástól. Csak gondoljunk bele, milyen segédletet használjon az erdészeti szakirányító, ha a beazonosított genetikai talajtípus a „Járó-tábla” (Az egyes termőhelytípusokon alkalmazható célállományok és azok növekedése) szerint az adott erdészeti klímaosztályban nem is létezik.

Mit jelent ez a gyakorlatban, a szakmai tervezés során? Szükséges-e átgondolni a hazai termőhelyfeltárással kapcsolatos szakmai és jogszabályi előírásokat? Újra kell-e gondoljuk azon fizikai és kémiai jellemzők körét, melyeket a részletes termőhelyfeltárás során megvizsgálunk?

Erre, és hasonló kérdésekre keresték a választ azok az erdészeti szakirányítók, szaktanácsadók, akik részt vettek a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Erdészeti Ágazati Tudásközpont által szervezett továbbképzésen. A két alkalommal megrendezett képzések témái között szerepelt az erdészeti termőhelyfeltárási szakvélemény készítése, az Agrárklíma Döntéstámogató Rendszer működése és használata, valamint a gyakorlati termőhelyfeltárási ismeretek bővítése. A Sopronban (október 10.), majd a második alkalommal Győrben (október 26.) megtartott képzéseken a Soproni Egyetem oktatói elsősorban a változó klíma közepette végzett termőhelyfeltárással kapcsolatos kihívásokat ismertették, s adtak iránymutatást a szakmatudomány részéről. A rendezvényeknek a Soproni Egyetem, a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt., illetve a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. biztosította a helyszínt.

A rendezvény, annak gyakorlat orientált jellege mellett, a SOE szakértő oktatóinak (Dr. Kovács Gábor, Dr. Heil Bálint, Dr. Illés Gábor) köszönhetően olyan, a felvezetőben említett elméleti kérdéseket, döntési helyzeteket – ha akarjuk, szakmai problémafelvetéseket – is részleteiben tárgyalt, melyek a szakirányítói, szaktanácsadói munka során rendszeresen felmerülnek.

NAK Erdészet