Környezetgazdálkodás

A mai tápanyag gazdálkodási gyakorlat alapja a tápanyag utánpótláson alapul. A nagy mennyiségben kijuttatott szervetlen műtrágyák növelik a talaj tápanyag tartalmát, azonban a tápanyag-sokk a talajélet romlását vonhatja magával. A talajban élő mikroorganizmusok érzékenyek a mikrokörnyezet változására, és a műtrágyázás pontosan ilyen hatást fejthet ki: változtatja a talaj kémhatását és ion-összetételét.

Hogyan mutatkozik ez a napi gyakorlatban?

Ez a probléma gyakorlatban is érezteti hatását. A túlzott műtrágyázás rontja a talajéletet, ezáltal a kijuttatott tápanyag hasznosulási lehetőségét, ami meglátszódik a növények fejlődésének elmaradásában. Erre legtöbb esetben azt a választ adjuk, hogy még több műtrágyát juttatunk ki, mert a növény tápanyaghiányban szenved. Tapasztalt példa, mikor internetes szakmai fórumokon a tagok belinkelnek fényképeket egy-egy gyengén fejlődő állományról, mellé írva, hogy a növény ezt és ezt kapott. Az adott válaszok zöme műtrágyát javasol, mert a növény „éhezik”. A növény tényleg éhezik, de legtöbbször nem a tápanyag hiányzik a talajból, hanem a meglévő tápanyag nem felvehető számára. Az utólagosan kijuttatott tápanyag ugyan részben hasznosul(hat), sőt akár látványos hatást – színbeli vagy növekedésbeli változást – eredményezhet, de hosszú távon nem segítjük a talajainkat ezzel a megoldással. Szerencsére találkozunk azért megfontoltabb kommentekkel is, ahol inkább türelemre intik a kérdezőt.

Mi kell akkor a növénynek?

„Nem csak leves kell a növénynek, hanem száj is”. Ez a mondat megdöbbentő lehet, de jól mutatja a növényi tápanyagfelvétel mikéntjét. A növények gyökérzete önállóan korlátozottan képes tápanyag felvételre. A gyökérzet felületének zömét a hajszálgyökerek adják, ahol mikroorganizmusok élnek melyek segítik a növényt a talajban lévő tápanyag felvételében. Tehát ha ezek a szervezetek nincsenek jelen kellő mértékben, akkor a növény ugyan úgy éhezni fog, mintha a tápanyag hiányozna a talajból.

Hogyan adjunk tápanyagot, ha óvni akarjuk a talajéletet?

Azt be kell látni, hogy a mezőgazdaság intenzitásának fenntartása érdekében nagy mennyiségű tápanyagot kell a növényeink számára biztosítanunk. Tehát a feladat adott, és bár korlátozottak a lehetőségek számos megoldás közül választhatunk.

• Legjobb lenne, ha a tápanyag zömét istálló- vagy egyéb érett szerves trágyából tudnánk pótolni. Ismerve a hazai agrárium szerkezetét, az állatállomány létszáma ezt csak korlátozottan teszi lehetővé. De ha van lehetőségünk éljünk ezzel a megoldással.
• Szintén megoldást jelenthet, ha a műtrágya kijuttatás során figyelembe vesszük a talaj élő részének az igényeit. Például kerüljük a műtrágya fagyott és/vagy hóval borított talajra történő kijuttatását - ami – jogszabályilag sem megengedett – mert olvadás után a tápanyag összefolyhat, így lokálisan hiányozhat vagy túlzott jelenléte károkat okozhat. Meg kell jegyezni, hogy ilyen tevékenységről is beszámolnak egyesek internetes fórumokon.
• A műtrágyahasználat során törekednünk kell a fokozatosságra. A tápanyagot több kisebb adagban kell odaadnunk a növénynek. Szerencsére nyitott a gazdatársadalom ezekre a megoldásokra, hiszen a piacon fellelhető számos alap- és starter- és lombtrágyázási megoldás, illetve egyre több vetőgép és sorközművelő gép van felszerelve szilárd vagy folyékony tápanyag kijuttató adapterekkel. Ez mind-mind a felé mutat, hogy a tápanyag kijuttatás több kisebb részletben valósulhasson meg.
• Több gazdálkodási (cél)programban kötelező, de ettől függetlenül is egyre többen alkalmaznak talajmintavételezésen és egyéb térinformatikai adatgyűjtésen alapuló tápanyag utánpótlási tervet. Ami a lokális túladagolás esélyét csökkenti.
• Jól járunk el, ha nem csak a növényeinket, hanem a talaj mikroorganizmusait is tápláljuk. Erre egyrészt a szerves trágyák is alkalmasak, de rendelkezésre állnak potenciális segítséget nyújtó egyéb készítmények is, mint talajélet javítók. Ezek közül az aminosav tartalmú készítmények használata ad a gyakorlatban is könnyen kivitelezhető lehetőséget: kijuttatásuk a meglévő gépparkkal (szántóföldi permetező, sor- illetve felület permetező adapterek és talajművelő gépek, illetve injektáló gépek) megtörténhet, és a kijuttatás során kevésbé érzékenyek a környezeti feltételekre, mint az élő szerves anyagok.

Milyen aminosav készítményt válasszak?

Az ár mellett a készítmény összetétele is döntő tényező kell legyen. Az aminosav tényleges mennyisége – százaléka – mellett fontos, hogy minden növények számára szükséges aminosav megtalálható legyen benne. Ezt az úgynevezett aminogram írja le. Minél változatosabb a készítmény aminosav összetétele annál nagyobb mértékben hasznosul. De ki kell emelnünk, hogy egy átlagosan 20% aminosav tartalmú készítményből teljes felület kezelés esetében hektáronként 30-50 liter szerves tápanyag szükséges a talajállapot, illetve a termesztés intenzitás függvényében. 1-2-5 liter/hektáros dózisú kezelésektől ne várjunk csodát.

Milyen hatást várhatunk a kezelésektől?

A fokozott talajélet végig kíséri a növény fejlődését. Elsősorban a gyökértömeg növekedését fogja segíteni, ezáltal

• Intenzív korai fejlődést tesz lehetővé (csökkentve ezzel a korai vadkár hatását is),
• Jobb víz- és tápanyag felvétel valósul meg,
• Javul a peszticid és környezeti stressz ellenálló képesség,
• És végső soron a termés mennyiségben és minőségben is meg fogjuk tapasztalni a hatását.

És e mellett nem kell számolnunk a tenyészidő kitolódásával sem, mint számos tápanyag esetében.

Fotó: Kovács László

Hogyan valósuljon meg ez a gyakorlatban?

Akik a műtrágyaárak elszabadulásával keresik az alternatív megoldási javaslatokat azok számára van egy jó hírünk: az aminosavas talajtáplálás – önállóan, vagy műtrágyás rendszerrel kombinálva – a műtrágya ár bumm előtt gazdaságos és eredményes volt. A kialakult helyzetben pedig ugyan azt a termésszintet még kisebb költséggel érhetjük el, mintha csak műtrágyát használnánk. A tényleges növénytáplálási tervet természetesen csak a tábla és a talaj részletes áttanulmányozása után alakíthatjuk ki, de van pár javaslatunk, ami segítségükre lehet ebben

A talajromlás megelőzése képen alkalmazzunk nedvesség- és szerves anyag megóvó talajművelést, és a szerves anyag lehető legnagyobb részét hagyjuk a területen.

Ha már nagy a baj, akkor a tápanyagot több kisebb adagban juttassuk ki, és legalább részben váltsuk ki szerves talajjavító anyagokkal, valamint adjunk tápanyagot a talaj-mikroorganizmusoknak is, hiszen ezek – mint feljebb is taglaltuk – táplálják a növényt, valamint hozzájárulnak a tápanyagok feltáródásához, illetve megkötődéséhez, így közel optimális növénytáplálási körülményeket tudnak biztosítani a növényeink számára.

És ne féljünk tanácsot kérni hazai fejlesztő bázisoktól!

A témában megjelent korábbi cikkek:

• Az aminosavak szerepe a talajélet javításában

-       Drónos növénytáplálás a gyakorlatban

-       Innovatív megoldások a növény- és talaj tápanyag-utánpótlásban

Dr. Zalai Mihály,Kovács László /ISM Technology, Organic-Life Kft.