Környezetgazdálkodás

Érthető módon mindenki, így a gazdálkodók is egyre inkább keresik azon megoldásokat, melyekkel az energia- és műtrágyaárak emelkedése okozta extra költségeiket a lehetőségek szerint optimalizálhatják. Cikkeinkben rámutattunk annak fontosságára, hogy első és hosszútávon kifizetődő feladat a talajok tárolókapacitásának növelése – az un. éléskamra kialakítása/fenntartása.

A kezdetek egyikeként említettük a folyamatos gyökérjelenlét és a szármaradványok fontosságát, melyek alapvetően a talajban élő, a talajtermékenység szempontjából nagyon fontos makró (pl. földigiliszták), s mikroszervezetek (pl. baktériumok, gombák) számára nyújtanak táplálékot, életteret. Ezt követően ismertettük a talajban élő mikroszervezetek, így különösen a baktériumok áldásos tevékenységét, szükség szerinti pótlásuk megvalósításának módjait. Ha a talajokról ily módon gondoskodik a gazdálkodó, az hosszútávon segíti abban, hogy kellően tárolni tudja talaja a nedvességet, illetve a kijuttatott hatóanyagokat. A szerkezetessé, élettelivé tett talajunk a növények hatékonyabb táplálását biztosítja. Mindez arra is rámutat, hogy idővel kevesebb inputanyag is elég lesz, hiszen a talajaggregátumok elraktározzák a tápanyagokat, nedvességet, s szükség szerint megfelelő időben azt a növény rendelkezésére bocsájtják.

Most egy kicsit tovább lépünk s megkérdezzük a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatóját, Pirkó Bélát, hogy vizsgálataik miképpen tudják segíteni a gazdálkodókat abban, hogy minél inkább optimalizálni tudják a növények táplálására irányuló tevékenységeiket, különös tekintettel az inputanyagok árának növekedésére s a felhasználások csökkentésére.

Pirkó Béla véleménye szerint kétfelől is nyomás nehezedik a gazdálkodókra, egyik oldalról a már említett árnövekedés, másik oldalról a környezetvédelmi elvárások. Míg a korábbi évtizedekben az igen mobilis nitrát talajból történő kimosódása állt a kutatások középpontjában, mostanra a gáz formájú, elsősorban az ammónia veszteségek kutatása került fókuszba. Akárhogy is nézzük – jegyezte meg a kutató – nemcsak a társadalom, hanem a gazdálkodó saját érdeke is az, hogy minél hatékonyabb legyen a műtrágya felhasználása. Hogy lehet ennek megfelelni? Átgondolt, vetésforgóba illesztett tápanyagpótlással. Mit is értünk ez alatt?

Mindenképpen tápanyagvizsgálattal tudunk a talajunk kialakult állapotáról tájékozódni – mi emberek is elmegyünk időnként vérvizsgálatra – nos, a talajunk állapotát is szükséges leellenőrizni. A talaj rossz fizikai állapota, tömődöttsége, elporosodott szerkezete megnehezíti a tápanyagok hasznosulását. Először ezen kell változtatni, jó talajállapot kialakításával. Noha a növénytermesztés során nitrogén műtrágyák kerülnek legnagyobb mennyiségben felhasználásra, egyáltalán nem biztos, hogy mindig a nitrogén a növekedés gátja, hanem valamelyik másik, minimumban lévő tápelem. A növények növekedésében mindig az a tényező a meghatározó, amelyik minimumban van (Liebig törvény). Vagyis a növények a környezetükből felvett anyagokat és energiát csak megfelelő arányban tudják hasznosítani. Tehát hiába juttatunk ki például nagy mennyiségű nitrogént valamely növényi kultúrába, ha más tápelemekből hiány keletkezik, a nitrogén nagy részét nem tudja hasznosítani, azaz a befektetett energiánk veszendőbe megy.

A talajok tulajdonságai, így tápanyag ellátottságuk is csak sok év következetes munkájával módosíthatók lényegesen. Foszfor vagy kálium esetén 5-10 évre is szükség lehet a talaj tápanyag tartalmának közepesről jó szintre növeléséhez.

Vissza is kérdezek, mert gondoltam rosszul hallok. Öt-tíz év távlatában lehet csak gondolkodni egy leromlott talaj regenerálódásában?

Igen, szögezte le ismét a kutató, ez a talajok alapvető sajátossága. A nem megfelelő használat hatását sokáig képes ellensúlyozni robosztus szerkezetének és nagy pufferképességének köszönhetően, de ennek kimerülésével gyors állapotromlás következhet be. Ezt csak sok év türelmes munkájával lehet helyreállítani.

Ha megismertük a talajunk jellemzőit, biztosítottuk jó fizikai- kémiai és biológiai állapotát, utána kerülhet sor a termesztett növény tápanyagigényének optimálishoz közel eső kielégítésére.

Mire figyeljünk a kijuttatásnál ahhoz, hogy minél hatékonyabbá váljon a kijuttatott, s igen mobilis nitrogénfelvétel? – kérdezzük a kutatót.

Pirkó Béla véleménye szerint a vetés időpontjának optimális megválasztása kulcsfontosságú, ebben a most már ingyenesen elérhető meteorológiai adatok sokat segítenek. Sok esetben az integrátorok is küldenek erről tájékoztató üzeneteket a gazdálkodóknak. Száz kg nitrogén hatóanyagigény fölött már mindenképpen célszerű a kijuttatást 2-3 részre osztani, és az alkalmazott készítményt lehetőleg a gyökér közvetlen közelébe helyezni. Tehát több fejtrágyázásra van szükség.

A kutató szerint a kijuttatás megfelelő időpontjának megválasztásához figyelembe kell venni a környezeti tényezőkön túl a növény tápfelvételi dinamikáját. Ehhez a műtrágyázás időpontjának, típusának, technológiájának megválasztásával lehet alkalmazkodni. Kukorica vetésig csak a teljes nitrogénmennyiség 20-30 %-át célszerű kijuttatni, a fennmaradó 70-80 %-ot további két részre osztva tudjuk leghatékonyabban a gyökerekhez juttatni. Így el tudjuk nyújtani a hatását mindaddig, míg intenzív nitrogénfelvételt mutat a növény. A hagyományos műtrágyaformák közül a leghosszabb tartamhatása a karbamidnak van. Első fejtrágyaként kijuttatva, sorközbe bedolgozva minimális tápanyagveszteséggel hasznosul. A talaj felszínén maradva azonban időjárástól függően 20-30 %-os tápanyagveszteség is bekövetkezhet ammónia elillanás formájában. Az ammóniaveszteség mértéke csapadékos, szélcsendes, hűvös időben a legcsekélyebb, s legnagyobb növekedést a hőmérséklet emelkedése okozza. A hasznosulás optimalizálásához tehát feltétlen talajtakarás és nedvesség szükséges, mely elszállítja a hatóanyagokat a növényi gyökerekhez. Természetesen a már korábban sokat emlegetett szerkezetesség, megfelelő talajkondíció, a talaj kötöttsége, szervesanyagtartalma is kihat a hasznosulásra.

A karbamid mellett ki kell térni az ammon-nitrát hatóanyagtartalmú műtrágyákra is. Ezek alkalmazásakor az ammóniaveszteség jóval kisebb mértékű, de ezeknél a műtrágyáknál a gyökérzónából történő nitrát kimosódás veszélye nagyobb. Mivel a nitrát nem képes a talajon megkötődni és a csapadékkal a mélyebb rétegekbe mosódhat, ennek a műtrágya hatóanyagnak a hasznosulási ideje rövidebb. Ilyen esetben még fontosabb a fejtrágyázás több részletben történő végrehajtása, az optimális időpont megválasztása, illetve a sávos kijuttatás előtérbe helyezése annak érdekében, hogy a kijuttatott tápanyagok közvetlenül a gyökérhez jussanak.

Elmondottak alapján felvetődik a kérdésünk, hogy vannak-e olyan technológiák, melyek a nitrogént hosszabb ideig a talajban tudják tartani?

Természetesen vannak – ismerteti a kutató. Ezek közül az inhibitoros műtrágyák alkalmazását emeli ki. Típustól függően az ammonifikációs illetve a nitrifikációs folyamatokat gátolják néhány hétig. A Talajtani Intézetben folytatott mikrobiológiai vizsgálatok eredményei alapján elmondható, hogy az inhibitorok nincsenek káros hatással a talaj mikrobiológiai tevékenységére, csak az adott átalakulási folyamatért felelős enzimfunkciót gátolják néhány hétig. A karbamid inhibitoros kísérletek adatai azt mutatják, hogy a készítmény a N műtrágya hatástartalmát elnyújtja, ezáltal a kijuttatott hatóanyag hasznosulása javul. Alkalmazása esetén egy fejtrágyázás elhagyható (2 helyett pl. egy elégséges lehet), ami jelentős költségmegtakarítást eredményezhet. Ennél is jelentősebb hatás, hogy a mérések szerint az inhibitorral kezelt karbamid ammónia elillanásának mértéke 30-40 %-kal kisebb, mint hagyományos karbamid esetében.

Le kell szögezni azonban – ismerteti a kutató – hogy a legjelentősebb ammóniaveszteség-csökkentő tényező az azonnali talajba dolgozás, mert ez akár 80 %-kal csökkenti az ammónia formájában jelentkező veszteséget. Emiatt inhibitor alkalmazása esetén is fontos a mielőbbi talajba forgatás, amennyiben erre lehetőség van.

Pirkó Béla végezetül leszögezte, hogy a leírtak alkalmazása révén ugyanazzal a dózissal egészségesebb lesz a növényállomány, az egészségesebb, stressztűrőbb, ellenálóbb növényzet kevésbé fogékony a betegségekre, minek okán kevesebb növényvédőszerre lehet szükség. A megfelelően táplált növény jobb minőségű és nagyobb mennyiségű termés előállítására képes, ami végső soron a gazdák jövedelmének növekedésére is pozitívan hat.

Korábbi cikkeinket itt olvashatják.

Hogyan csökkenthetjük hosszútávon inputanyag szükségleteinket I.

Hogyan csökkenthetjük hosszútávon inputanyag szükségleteinket II.

Hogyan csökkenthetjük hosszútávon inputanyag szükségleteinket III.

NAK/ Sztahura Erzsébet