A Tisza sem a régi, nem szőke, írja az Országos Vízügyi Igazgatóság (OVF) honlapján. Miért is fontos megismerni ennek okát most az aszályok idején? Mindjárt megtudjuk, s megértjük mit is kellene tennünk, hogy újra azzá váljon.
A Tisza Magyarországon a „szőke” jelzőt kapta, amit a vizében lebegő homok és iszap, agyag határozza meg. A folyók színét meghatározó hordalékot az eső mossa be a hegyoldalak lejtőiről, de még a síkvidéki területekről is. A felszíni lefolyással érkező finomszemű homok, iszap és agyag az áramló vízben kavarog tovább – ezért szőke, hiszen a könnyű iszap és agyagfrakciók csak lassan ülepednek ki, dominánsan a tározókban (állóvízben) van idejük erre.
De miért nem természetes szőke, hanem kristálytiszta mostanában a Tisza vize? Ebben az évben (2022-ben) utoljára május elején volt olyan eső a Tisza vízgyűjtőjén, amelyből érdemi lefolyás keletkezett és ennek az árhulláma már régen elhagyta az országot. Lényegében júniustól kezdve felszín alatti víz csörgedezik a Tisza medrében -írja az OVF. Miért is történik ez? A fentiekből kiolvasható, hogy a vízgyűjtőről érkezett felszíni vizek, már „elhagyták, elhagyják” a medret, melyet most oldalról már a magasabban lévő talajvizek kiáramlása táplál, s igy a vízfolyás medrébe kiáramló, kiszivárgó talajvíz pedig kristálytiszta, mint amilyennek egy forrás víznek lennie kell. Az OVF rámutat arra is, hogy ahogyan ürülnek ki a talajvíz készletek úgy csökken a Tisza és a mellékvízfolyások vízhozama is. Ez egy nagyon lassú folyamat, mivel a kiáramlás mennyiségét az úgynevezett szivárgási tényező (pl. 1 m/nap), valamint az utánpótlódási terület talajvízszintje és a folyó vízszintje közötti különbség határozza meg. A kiürülési folyamat akkor áll csak le, ha a talajvíz szintje a mederfenék szintje alá süllyed, ami nagyon kedvezőtlen mindenki számára. Ez a vízgyűjtő felső részén, a hegyvidéken és a dombvidéki területeken - az OVF kimutatásai szerint -, már bekövetkezett, ezért apadnak el a források és száradnak ki a patakok.
A felszín alatti vízáramlási rendszer azért maradhat fenn, mert a csapadék újból és újból feltölti, feltöltheti. A csapadék talajvízbe történő beszivárgása is lassú folyamat és jelentősen függ természetesen a csapadék mennyiségétől, eloszlásától, a talaj minőségétől, az alkalmazott agrotechnikától, a növényi fedettségtől.
Az alábbi két grafikon mutatja be, hogy a csupasz talajon, csendes eső esetén mennyivel több víz tud beszivárogni, mint egy heves zápornál. (Forrás: OVF)
A folyóink táplálásában fentiek szerint tehát igen fontos szerepe van hazánkban a talajvíz megtartásának, a víz talajban tározásának, melyhez többek között elengedhetetlen a megfelelő talajművelés, a csapadékvíz helyben tartása. A vízmegtartást növelni tudjuk és növelnünk is kell minden talajon (termőföldön és zöldfelületeken egyaránt). Hogyan tehetjük meg mindezt? A talajon lévő növényzet, mulcs, gyepsávok, szármaradványok, magasan meghagyott tarló, köztesművelés, takarónövények, az avar is nagymértékben képes lassítani a felszíni elfolyást, s elősegíteni a vízvisszatartást, növelni a talajba szivárgást a lefolyó víz sebesség csökkentésével (Aki járt a Mezőfalvai szántóföldi napokon a „Fenntarthatósági tanösvényünkön” az láthatta kis kisérlettel a növényzet vízvisszatartó erejét, melyet a Talajtani Kutatóintézet munkatársai mutattak be.) Növelni tudjuk a csapadékvizek talajba szivárgásának mértékét a középmély lazítás, vagy min-till; no till alkalmazásával. Ehhez javasoljuk nézzék meg a „Szántson, vagy váltson” 10 perces kisfilmünket is. Mindezeken túlmenően természetesen a talaj szervesanyagkészletének, szerkezetességének javításával is sokat tehetünk a csapadékvíz helyben tartásának, a talajvizek mértékének növelésében, melyek a szántóföldi, kertészeti kultúrák számára is nélkülözhetetlen tényezők.
Összegezve tehát az egyre gyakoribb szélsőséges csapadékesemények miatt a felszín alatti vizek nem tudnak úgy visszapótlódni, mint régen, ezért a csapadékvíz-gazdálkodásra történő átállás az ország teljes területén szükséges, melyhez a manapság divatosan zöld infrastruktúrának nevezett - növényzet mennyiségének és minőségének növelésével az agrár- és a kultúrterületeken is sokat tehetünk, s tennünk is kell.
NAK/Sztahura