Cikksorozatunk előző részében a mezőgazdasági hasznosítás alatt álló síkvidékeinken található kunhalmok jelentőségéről és megőrzésre érdemes értékeiről volt szó. Ezúttal arról olvashatunk, hogy a megfelelő természetességi állapotú gyeppel borított kurgánok miért és miben lehetnek hasznosak a gazdálkodás szempontjából.
A főbb termesztett növényfajok 75 %-a függ valamilyen mértékben az állatok – legfőképpen rovarok – beporzó tevékenységétől. Az eredményes gazdálkodás szempontjából (is) alapvető jelentőségű hatékony beporzáshoz fontos feltétel a beporzók sokfélesége. Legfontosabb képviselőik a méhek − a hazánkban élő vadméh fajok száma meghaladja a 700-at(!) −, de légy-, lepke-, bogárfajok és egyéb rovarcsoportok szerepe is jelentős. A nagytáblás művelés monokultúrái ugyan nagy mennyiségben, de csak korlátozott ideig rendelkezésre álló, továbbá egyöntetű, ezért csak a beporzók szűkebb körének alkalmas táplálékforrást biztosítanak a mezőgazdasági területeken. A kunhalmokon fennmaradt jó természetességi állapotú gyepeken azonban nagy fajgazdagságban fordulnak elő virágos növényfajok.
Egy néhány éve végzett kutatás során 138 alföldi kunhalmon összesen 335 olyan virágos növényfaj került elő, amely beporzó rovarok számára táplálékforrásként szolgál! A jó állapotú halmokon ezért különböző táplálkozási típusokba tartozó, sokféle beporzó faj találhat megfelelő nektárforrást. Emellett ezeken a halmokon tavasztól őszig előfordulnak éppen virágzó növényegyedek, területükön hosszan tart a „virágos” időszak. A jó állapotú kunhalmok ezáltal – egyéb megmaradt természetes növényzetű területekhez hasonlóan − elősegítik a beporzó fajok sokféleségének fennmaradását a mezőgazdasági területeken, s ilyen módon hozzájárulnak a gazdálkodás eredményességéhez.
A gyeppel borított kurgánok olyan ragadozó ízeltlábú fajok (pl. poloskák, futóbogarak és holyvák) élőhelyéül is szolgálhatnak, amelyek „étlapján” mezőgazdasági kártevő fajok is szerepelnek. A ragadozó ízeltlábúak a szomszédos művelt területeken táplálkozva a kártevő fajok egyedeinek elfogyasztásával, állományuk csökkentésével mérséklik a kártételt és annak kedvezőtlen következményeit. A halmok időszakos menedéket is nyújthatnak ezen ízeltlábúak számára, különösen az aratást követően, amikor már nem találnak megfelelő mennyiségű élelmet és az átteleléshez szükséges lábon álló növényzetet, ami állományuk jelentős csökkenéséhez vezethet. A táblában vagy annak közelében található gyep borította halomra azonban visszahúzódhatnak, ott áttelelhetnek, majd tavasszal visszajuthatnak a környező mezőgazdasági területekre. Fontos, hogy a halmon jó állapotú és szerkezetű gyep legyen, mert gyomos és/vagy erdősült halmokon nem biztosított a hosszú távú fennmaradásuk.
A kunhalmokon található gyepek, bozótcsoportok búvó- és/vagy költőhelyként szolgálnak az apróvadak számára. A halmok gyepesítése és a gyep hosszú távú fenntartása elősegítheti az utóbbi időben az intenzív tájhasználat miatt csökkenő apróvad-állomány fenntartását, növelését.
A Kunhalmok megőrzése mezőgazdasági területeken. Gyepek megőrzése és helyreállítása kurgánokon című könyvben további részletek találhatók a kunhalmok jelentőségéről a gazdálkodás és a helyben élők szemszögéből.
Az írás összeállításához felhasználtuk az Ökoszisztéma-szolgáltatásokról gazdálkodóknak c. kiadványt is.
Cikksorozatunk előző részei:
Miért is fontos a kunhalmok/kurgánok megőrzése? - 1.rész
Miért is fontos a kunhalmok/kurgános megőrzése? - 2. rész
A következő részben azzal foglalkozunk, hogy milyen, a gazdálkodáshoz kötődő tevékenységek veszélyeztethetik a halmokat.
Forrás: Árgay Zoltán, táj- és természetvédelmi szakreferens, Agrárminisztérium
fotó: Deák Balázs
NAK / Sztahura Erzsébet
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön