Környezetgazdálkodás

Az elmúlt évtizedek intenzív mezőgazdasági termelése során a talajra leginkább, mint az élelmiszertermeléshez elengedhetetlenül szükséges környezeti közegre tekintettünk és ennek megfelelően is kezeltük. Nem ismertük fel a talaj komplex rendszerét és az életünkben betöltött létfontosságú szerepét. Az elmúlt években (évtizedben) azonban a figyelem középpontjába került a talaj azt követően, hogy egyre inkább egyértelművé váltak az ok-okozati összefüggések az intenzív mezőgazdaság és a talaj minőségi és mennyiségi romlása között. Ma már egyértelmű és vitán felül áll, hogy talajaink állapotának óriási szerepe van a környezeti minőség alakításában és jelentős hatással van az egészségünkre is.

A „Talajegészség irányelv”, vagy teljes és hivatalos nevén a Talaj állapotának felügyeletéről és a talaj ellenállóképességéről szóló irányelv tervezet tárgyalása jelenleg is zajlik az Európai Unió szintjén, amelyben hazánk is részt vesz a hazai szakminisztériumok és szakintézmények (például Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) bevonásával. Az irányelv célja egy egységes és átfogó uniós talajvédelmi politika megteremtése.

Miért szükséges egységesen, EU szinten fellépni és cselekedni? A talajdegradáció az EU összes országát érinti, határokra való tekintet nélkül. Az Európai Unió talajainak 60-70% százaléka már nem egészséges, a talajaink 13%-a szenved igen komoly eróziótól, amely 1.25 Mrd EUR/év terményveszteséget okoz. A talajkivonások (talajaink végleges kivonása a mezőgazdasági használatból, vagy a talajok végleges beépítése, burkolása) 78%-a mezőgazdasági területen megy végbe. 7.4 millió tonna CO2 veszteség történik évenként a termőföldön EU szinten, azaz elveszítjük, elégetjük a szervesanyagtartalmát. A dél- és kelet-európai talajok 25%-ánál komoly az elsivatagosodás kockázata. Ezek igen komoly tényadatok és ebben a mezőgazdaságnak is szerepe van.

A mezőgazdaság leginkább a rossz agrotechnika használatával (intenzív talajművelés, takarónövények használatának mellőzése), valamint vegyszerek és műtrágyák kijuttatásával rontja talajaink minőségét és mennyiségét (talajveszteség). A nem megfelelő talajművelési mód erózióhoz, talaj tömörödéshez, szerves anyag csökkenéshez, biodiverzitás csökkenéshez, savanyodáshoz, szikesedéshez, sivatagosodáshoz, továbbá belvízhez is vezethet. A talajdegradáció EU szinten 50 Mrd EUR/év veszteséget okoz, amelybe a talajkivonás (nem mezőgazdasági célú további hasznosítása) is beletartozik. A talajszennyezés 24 Mrd EUR/év.

Az EU felismerve a jelentős problémát, amely részben információhiányból is adódik egy olyan koherens talajfelügyeleti keretrendszer létrehozásán dolgozik, amely valamennyi tagállamban adatokat szolgáltat a talaj egészségére vonatkozóan. Az irányelv tervezet jelenlegi változata szerint az EU talajainak legkésőbb 2050-ig egészséges állapotban kell lenniük annak érdekében, hogy ökoszisztéma szolgáltatásaikkal hozzá tudjanak járulni a környezeti, társadalmi és gazdasági igények kielégítéséhez. Az ökoszisztéma-szolgáltatás azoknak a kézzel fogható és kézzel nem fogható javaknak és szolgáltatásoknak a gyűjtőfogalma, amelyek az ökológiai rendszerek természetes vagy ember által befolyásolt működése során keletkeznek, vagyis a természet által az emberek számára nyújtott adottságokat értjük alatta. A talaj a következő ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtja az emberiségnek (teljesség igénye nélkül): talajképzés; természetes élőhelyek biztosítása; táplálékkal, természetes gyógyszerekkel, gyógynövényekkel látja el az emberiséget; a víz, az ivóvíz és a talaj kialakítása, egyensúlyban tartása; a növénytakaró és az agroökoszisztéma biztosítása; a Föld klímájának szabályozásához is hozzájárul, ahogy a víz körforgásához is; a holt szerves anyagok és szerves hulladékok elbontása, természetes ártalmatlanítása is ide tartozik és még hosszan lehetne sorolni. 

Jelen jogszabály tervezet rendszeres talajmegfigyelési kötelezettséget ír majd elő a tagállamok számára és a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági talajokra egyaránt fog vonatkozni. Ugyanakkor figyelembe veszi a tagállami szubszidiaritást, a tagállami sajátosságokat.

Amennyiben megállapítást nyer a talajdegradáció az egyes paraméterek tekintetében, akkor megvizsgálják, hogy hogyan lehet fenntartható gazdálkodással vagy olyan módon megújítani a talajt (regeneráció), hogy az ökoszisztéma szolgáltató funkciójukat teljesítsék (vagyis egészségesebbek legyenek) a talajok.

A tervezet fenntartható talajgazdálkodási intézkedések és gyakorlatok beazonosítására is tesz tehát javaslatot a tagállamok számára, amely során figyelembe vennék a már meglévő nemzeti és uniós szintű programokkal való összhangot. A tervezet alapelve például a fenntartható, talajmegújító (regeneratív) gazdálkodási gyakorlatok alkalmazása.

Az irányelvben szerepel továbbá a talajfedés (beépítés) minimalizálása, amelynek célja, hogy a talajfedés olyan helyen valósuljon meg, ahol az az ökoszisztéma szolgáltatások legkisebb csökkenéséhez vezet. A talajfedéssel megsemmisülő ökoszisztéma szolgáltatásokat pedig kompenzálni kell majd a tervezetben foglaltak szerint.

A szennyezett területek kezelésénél egy felelősségi hierarchia meghatározására tesz javaslatot a tervezet, amely meghatározza, hogy ki a felelős a potenciálisan szennyezett területek felméréséért, kockázatértékeléséért és kezeléséért.

Az irányelv tervezet épít a már meglévő politikákra, úgy, mint Európai Zöld Megállapodás, EU Biodiverzitás Stratégia, EU Talajvédelmi Stratégia, amelyekkel összhangra törekszik, ahogy a Közös Agrárpolitikával is.

Általánosságban elmondható, hogy hazánk üdvözölte a talaj állapotának felügyeletéről és a talaj ellenállóképességéről szóló irányelv tervezetet, ugyanakkor a szakminisztériumok az ülésen elmondták, hogy Magyarország nem fogad el olyan intézkedéseket, nyilvántartásokat, amelyek a jelenlegi gyakorlatok mellett tovább növelik az adminisztratív terheket, vagy nincsenek arányban az eredmény hasznosságával. A NAK is fontosnak tartja ezen szempontok maximális figyelembevételét.

A NAK az irányelv hazai végrehajtása tekintetében egy már működő rendszer megújítását, finomhangolását támogatja. Ez a rendszer hazánkban a Talajinformációs és Monitoring (TIM) rendszer, amely célja a talajok minőségi változásainak, környezeti állapotának folyamatos figyelemmel kísérése. A rendszert 1991-ben dolgozták ki, az első mintavételre 1992-ben került sor, és azóta minden évben, szeptember-október környékén vesznek talajmintát a talajvédelmi felügyelők.

A TIM az ország egész területére kiterjed: művelési ágak, tulajdonjog és egyéb szempontok szerinti korlátozás nélkül. Magyarország területén 1236 pont került kijelölésre. A TIM megújításával – esetlegesen más már meglévő és működő rendszerekkel történő összehangolásával - teljesíthetnénk az uniós irányelv monitoring adatszolgáltatásra vonatkozó elvárásait kialakítva és csatlakozva ezzel egy uniós szintű talajmonitoring rendszerhez.

 NAK / Gergely Márta