A nyár végén rendezték meg a Pécsi Tudományegyetemhez tartozó Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet festői állomásán a III. Országos Csemegeszőlő Kiállítást és Versenyt, melyre számos kiállító érkezett a legszebb csemegeszőlő fajták, illetve fajta jelöltek bemutatására.
Már a megérkezés is nagyon hangulatos és az eseményre hangoló volt. A hosszú, kacskaringós dűlő után a szakszerűen művelt szőlősorok mellett elautózva közeledtünk a kutatóintézet és a rendezvény központi helyszíne felé. A szőlőt is szerető szakmabeli ember óhatatlanul is fékezi az autót, szemével a szőlősorok irányába tekint és figyeli a szőlőt, a művelési rendszert, majd a sorok elején a jelzőtáblákat, melyek az adott sor fajtáját jelzik. Egyfajta kihívás, vizsgafeladat is lehetne, hogy csupán a leveléről (merthogy minden szőlőfajtának egyedi levélszerkezete van), vajon mennyi szőlőfajtát ismernénk fel tanult ismereteink alapján? A kérdés természetesen költői, de a rövid válasz az lenne, hogy egy átlag szakember valószínűleg egyet se.
A rendezvény két fő eseményből állt, melyre több száz érdeklődő érkezett. Az első esemény a csemegeszőlő kiállítók portékájáról szólt, ahol külön standokon mutatták be kiállított csemegeszőlőiket, melyeket a versenyre is neveztek. A rendezvény megnyitójának is helyet adó pavilon zsúfolásig megtelt a kiállított csemegeszőlők iránti érdeklődőkkel.
Gyümölcsként fogyasztható csemegeszőlő (Fotó: Komma László)
Ezzel párhuzamosan az Kutatóállomás előadó termében elkezdődött a rendezvény szakmai része is, az előadások sorozatával, melyen, mint a NAK meghívott előadója vettem részt. Az szakmai előadások résztvevőit Dr. Juhász Anikó agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár asszony és Madaras Zoltán a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet elnöke köszöntötte. Ezután megkezdődtek az előadások és első előadóként helyettes államtitkár asszony tartotta meg előadását a „Csemegeszőlő ágazat támogatási lehetőségei és kihívásai” címmel. Elhangzott, hogy van lehetőség csemegeszőlő ültetvények támogatására is, a pályázatok kiírása során ezen célterületre is gondoltak. Második előadó Ifj. Dr. Korpás András szőlőnemesítő „Ellenálló nemes szőlőfajták nemesítése a közép – európai viszonyok között” címmel tartotta meg előadását. Közép-Európában és így hazánkban is az atlanti, mediterrán és kontinentális éghajlat ingadozása jellemző, így meglehetősen változatos környezetet képvisel. Az ellenálló szőlőfajták nemesítése, ilyen környezeti adottságok mellett nagy kihívást jelent. A szőlőtermesztés északi határán a bortermelés dominál, gyakorlatilag nagyon kevés csemegeszőlő-termeléssel (nagy esély!). Főleg fehérborok készülnek, a melegebb nyarak miatt egyre nagyobb a vörösbortermelés, a hidegebb évjáratokban híres és valóban sikeres rozé borokkal. Jellemzően hagyományos nemes, vinifera fajtákat használnak. Általában kiváló minőségű fajtáknak tekintik őket, amelyek érzékenyek a főbb gombás betegségekre. Ezzel szemben a csemegeszőlő esetében az öntözött, száraz területekről, sivatagokból importált gyümölcsök vannak a piacon. Nemesítéseik során különböző intra és interspecifikus hibridek keresztezésével érik el, hogy az előállított fajta a gombabetegségekkel szemben ellenálló legyen és további cél a vessző beérése, a szőlő korai érése, a fokozott vitalitás és a száraz, aszályos termőhelyhez való alkalmazkodás is.
Harmadik előadóként Dr. Szőke Antal a MATE, Genetikai és Biotechnológiai Intézetéből, Gödöllőről érkezett a” Genotipizálás a szőlőnemesítésben” címmel. Az előadásában néhány példán keresztül bemutatta, milyen kérdések megválaszolását teszik lehetővé a szőlőben a molekuláris genetikai markerek. Ezek a markerek előzetes fenotípusos vizsgálatok nélkül pontos információkat szolgálatatnak a nemesítők és termesztők számára a szőlő legfontosabb tulajdonságairól. Lehetővé teszik a fajták egyedi azonosítását, származásuk ellenőrzését, használhatók a fajtavédelemben és a vitás kérdések eldöntésében. Még termőre fordulás előtt meghatározható a bogyók színe, muskotályos íze, illetve a magnélkülisége is.
Negyedik előadóként Dr. Kun Ágnes a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet tudományos munkatársa tartotta meg előadását „A rezisztencia jelentősége a szőlő növényvédelmében” címmel. Tudvalevő, hogy a szőlő viszonylag sok növényvédőszeres kezelést igényel. Így különösen a csemegeszőlő esetében, mely azonnal friss fogyasztásra kerül, rendkívül fontos olyan fajták nemesítése, melyek rezisztensek a főbb betegségekkel szemben. Az előadások zárásaként pedig Komma László a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kertészeti szakértője tartotta meg előadását az aktuális ültetvénytelepítési pályázattal kapcsolatos részletes tudnivalókról, mely idén a szőlő telepítésének támogatását is tartalmazza.
Az országos csemegeszőlő rendezvény konklúzióját a következőképpen lehet összefoglalni: Bár a szőlő termesztése - itt elsősorban a borszőlőre gondolunk - nagyon népszerű hazánkban, és az egyetemi szintű tudományos diszciplína szerint is az egyik legmagasabb szinten kutatott ágazat, azt mindenképp látnunk kell, hogy hosszú évtizede a csemegeszőlő termesztése, kutatása finoman szólva is nagyon elmaradt a kívánatostól. Ennek több oka is van, azonban erre itt most részletesen nem térünk ki.
A jelenlegi helyzet egy teljes más szemléletet követel. Ma a megváltozott éghajlati viszonyok következtében folyamatosan kutatnunk kell a lehetőségeket a friss gyümölcsként fogyasztható termékek irányában. Sajnos ma már ott tartunk, hogy a leggondosabb odafigyelés mellett is gyümölcsfajaink termesztése állandó kockázatot jelent. A csemegeszőlő termesztése lényegesen kevesebb környezeti kockázatot jelent. A jellemzően igen késői virágzás a tavaszi fagyos időszakot döntően elkerüli, a nyári hőséget igen mélyre hatoló gyökérzete jól viseli és a termések sem szenvednek láthatóan a gyakran több hónapos aszályos időszakban. A kitolódott meleg őszi hónapokban a késői fajták is teljes mértékben beérnek. Tehát a termesztés felfutását az éghajlati adottságok ma már sokkal jobban támogatják, amivel élnünk kellene.
A csemegeszőlő nemesítés szellemi háttere kapcsán sem kell szégyenkeznünk, kutatóintézeti, de magánnemesítői szinten is figyelemre méltó szőlőfajták születnek. Itt kell megemlítenünk egy különleges magánnemesítőt, a 90 év feletti Dr. Sipos Lajost, aki eredményeivel a legmagasabb szintet képviseli. Méltán lehetünk rá büszkék, mint nemzetközi szinten is elismert nemesítőre, mert számos magnélküli, többségében rezisztens, kiváló ízű, tetszetős küllemű és sokáig a tőkén tartható szőlő fajtái és fajta jelöltjei előtt a legnagyobb dél-afrikai termelők is elismeréssel hajtanak fejet. Munkássága részbeni elismeréseként, oklevelet nyújtottak át részére a rendezvény alkalmából, elismerve sok évtizedes, kitartó és áldozatos szakmai munkáját.
Dr. Sipos Lajos világhírű csemegeszőlő nemesítőnk (Fotó: NAK)
A klímaváltozás negatív hatásait mi emberek és a kertészeti termesztett növényeink is nehezen viselik el, azonban vannak olyan növények melyeknek most jött el igazán az ideje. Kevés ilyen növényünk van, ami a kontinentális klímánkon is eredményesen termeszthető, de a csemegeszőlő mindenképpen ide sorolandó, melynek üzemi termesztése ma aktuálisabb, mint az elmúlt 100 évben bármikor. Éljünk a lehetőséggel!
NAK / Komma László