A tavasz minden bizonnyal talán a legfontosabb évszaka a gazdálkodó embernek, azon keresztül, hogy ezen időszak alatt dől el, hogy az elvetett mag csírázásnak indul- e, amiből, ha a környezeti tényezők is kedvezőek, akkor növény jön létre. A tavasz azonban nem csak a magvetések fő ideje, hanem a fák, cserjék rügyfakadásának, a levelek kibontakozásának és a virágzásnak az ideje is.
Ebben az időszakban a növény valamennyi fejlődési stádiuma rendkívül fontos tényező a növény életében, és egyik fenológiai stádium sem helyettesíti a másikat. Azonban, ha különbséget kellene tennünk, akkor a tavaszi virágzás megfelelő lezajlása, mind a szemünknek, mind a későbbi termések, gyümölcsök szempontjából a legfontosabb folyamat. Tehát a tavasz a növények életében az újjászületés és a megújulás időszaka, így van ez a dísznövények esetében is, mely legalább annyira fontos kultúra, mint egyéb termesztett haszonnövényeink. Gondoljunk csak bele, a városok, települések közterületein, parkjainkban, erdőinkben és kertjeinkben, sőt a teraszaink, balkonjaink, ablakpárkányainkon, belső tereinkben, szobáinkban szinte mind olyan növényekkel találkozunk, ami a dísznövényekhez tartozik. A dísznövények az ember jó közérzetének fenntartásában és az életfeltételeink biztosításában nélkülözhetetlenek, vagyis haszonnövényként funkcionálnak.
E rövid gondolattal a bevezetőben, reményeink szerint sikerült felkelteni az érdeklődést a tisztelt olvasóban és kedvet ébreszteni a dísznövények ültetéséhez, melyhez néhány hasznos javaslattal kívánunk hozzájárulni, a teljesség igénye nélkül.
Dísznövények tavaszi telepítése (Fotó: Komma László, NAK)
Dísznövényeink jelentős részét magról szaporítjuk, ami látszólag egyszerű folyamat. Mindenképpen néhány mag átvágásával ellenőrizzük a mag életképességét, végezzünk a vetés előtt csíráztatási próbát, ahol ellenőrizhetjük a mag csírázási erélyét (gyorsaságát) és a csírázási százalékot. Ezen folyamatokat mindenkor végezzük el, mielőtt vetünk. Vetés előtt a magvakat érdemes vízben áztatni, mely fajtól függően 1-10 napig is tarthat. Sőt sok esetben még ez is kevés, számos növény magja, meleg (15-20 C fok) és - vagy hideg (0-5 C fok) rétegezést is igényel, változó időtartammal, mely több hónapot is jelenthet, hogy a magnyugalom megszakadjon, ami genetikailag kódolt, hogy a csírázás meginduljon. A megfelelő aprómorzsás, gyommentes, ülepedett, tömörített, kellően nedves magágy kialakítására figyeljünk. A vetés mélysége fontos, többnyire a talajfelszínre vetünk, sorba, vagy teljes felületre a növényfajnak megfelelően, majd a mag átmérőjének legfeljebb kétszeresével, egyenletesen takarjuk laza közeggel, (pl. mosott homok) a magvakat. A takarást követően tömörítsük a közeget a magvakhoz. Vannak azonban fényen csírázó magvak is, melyek takarást nem igényelnek, erre is gondoljunk. A vastag magtakarást kerüljük, mert a csíranövény a tartalékjait felélve többnyire elpusztul, mielőtt a talajfelszínre törne. A magágy a csírázásig nem száradhat ki, így folyamatosan biztosítsuk a magágy nedvesen (nyirkosan) tartását. A magágy árnyékolásáról is gondoskodjunk, mely rashel hálóval megoldható, ami védi a magágyat a gyors kiszáradástól az állatok kártételétől, majd a kelő csíranövényeket a túlzott napsütéstől.
Gyökeres dísznövények estében, különbséget kell tennünk, hogy szabadgyökerű, vagy földdel burkolt, edényes növényt ültetünk. A cikk megjelenésekor szabadgyökerű és kihajtott növényt már nem tanácsos ültetni. Fák esetében az ágakat, vesszőket 2/3-ukra vágjuk vissza, sudaras korona esetén a vezérág emelkedjen a többi ág fölé. Mindenkor vegyük figyelembe a növény talajigényét, savanyú talajt igénylő növény esetén gyakran teljes talajcsere szükséges (savanyú tőzeges földkeverék), melyet agroszövettel béleljünk ki, így a későbbi visszameszeződés elkerülhető.
Konténerbe, edénybe, kaspóba ültetéskor mindig ellenőrizzük a földkeverék kémhatását (pH), mely 5.5 – 6.5 (7) között ideális, ellenkező esetben tápanyag felvételi zavarok jelentkeznek. A közeg összes só tartalma - elektromos vezetőképessége (EC) is fontos, mely 0.5 -1 mS/cm értéknél optimális. A jó ültető közeg min. 50 % savanyú tőzeget tartalmaz, mely a megfelelő pH beállításhoz és a levegős szerkezet kialakításához nélkülözhetetlen. Tápanyag-utánpótlásnál alkalmazzuk a több hónapos hatástartalmú, az összes szükséges tápelemet tartalmazó szabályozott tápanyag leadású burkolt műtrágyákat. Amennyiben több évig edényben tartott növényeket ültetünk át, a gyökerek körbefutását akadályozzuk meg, 3-4 helyen vágjuk át a földlabdát és kicsit bontsuk meg. Az ültetéskor a földlabda teteje a talajszinttel egy síkban legyen, vagy a gyökérnyakkal egyvonalban. A mély ültetés gyökérfulladást és oltvány estén az alany nemkívánatos legyökeresedését okozhatja. Az öntözés kiemelten fontos az eredés érdekében, legalább a vegetációs időszak végéig. Nem bízhatjuk a természetre, így csapadéktól függően (10 mm alatt) szabadföldben hetente öntözzünk. Edényes növényeket a földlabda száradásától függően. Az öntözővíz pH tartalmára is figyeljünk, 7 pH felett savazni szükséges a vizet, beállítva 5,5 – 6,5 értékre (pl.: citromsavval), és kézi mérővel vagy teszt csíkkal ellenőrizzük különben a közeg kémhatása emelkedni fog. Az öntözővíz EC tartalma 0,5 – 1 mS/cm között megfelelő. Érdemes pH és EC kézi mérőeszközöket beszerezni és folyamatosan ellenőrizni az ültető közegeink és az öntöző víz legalább e két paraméterét, így a termesztés folyamán számos problémától szabadulhatunk meg.
Legyünk büszkék minden egyes növény szakszerű elültetésekor, mellyel a virágos és élhető Magyarország fenntartásához hozzájárulhatunk. Eredményes tavaszi vetéseket, ültetéseket kívánunk minden kedves olvasónak, gazdálkodónak.
NAK/Komma László
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön