A Magyar Hidrológiai Társaság az OVF Vízügyi Tudományos Tanács támogatásával 2025. november 6-án „Víz a tájban – Klímaadaptáció konfliktusokkal” címmel konferenciát tartott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Dísztermében. A konferencia fő témája a klímareziliencia volt, melynek különféle aspektusai kerültek elemzésre.
A rendezvény Dr. Charaf Hassan, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektorának, továbbá Dr. Czepek Gábor, az Energiaügyi Minisztérium miniszterhelyettesének köszöntőjével indult. Ezután 10 előadás következett, melyek elérhetőek a címekre kattintva. Tartalmuk az alábbiakban kerül röviden ismertetésre:
A víz mindenki ügye, de mindenki máshogyan közelíti meg. Az éghajlatváltozás egyre jobban érinti Magyarország területét, a léghőmérséklet meredeken emelkedik, a párolgás a 80-as évekhez képest megduplázódott és új jelenség a halmozódó csapadékhiány. A felszín alatti vízkészletből 9 km3 víz hiányzik (Duna-vízgyűjtő: 2 km3, Tisza-vízgyűjtő: 7 km3), a talajvíz szintjének süllyedése már méteres nagyságrendű. A felsorolt tényezők miatt hangsúlyos a „Vizet a tájba!” program, amely 218 milliárd forintos keretet biztosít a vízkészletek növelésére. A víznek számos jogi aspektusa különböztethető meg, így szükség lenne egy átfogó víztörvényre.
Napjainkban készletproblémákkal szembesülünk, a „sokvíz” és a „kevésvíz” ciklikusan jelenik meg. Az egymást követő évek is teljesen más képet mutatnak a csapadék tekintetében, egy éven belül is előfordul szélsőségesen eltérő különbség a csapadék mennyiségében. A „Vizet a tájba!” program létjogosultságát a klímaváltozás negatív hatásai, a klímaszorongás, a természeti értékek elvesztése és a közösségi média térhódítása, az információk hatékonyabb terjedése adják. A siker kulcsa a belvíz definíciójának újra alkotása, a vízkészletezés, a vízátvezetések és az emelt szintű vízterek létrehozása, az árhullámok kivezetése, a vizek és a vízi létesítmények tulajdonlásának rendezése, a területi elöntések fogadó oldali biztosítása és a paradigmaváltás a mezőgazdaságban és a természetvédelemben.
Az elmúlt évek időjárásai szélsőségesen alakultak: 2022-ben volt a valaha mért legforróbb nyár, 2023 volt a viharok éve, 2024 rendkívül száraz volt, 2025-ben pedig a hetedik legmelegebb és a nyolcadik legszárazabb nyár ment végbe 1901 óta. A Kárpát-medence csapadékviszonyait 3, egymásra épülő anomália és a víz cirkulációs ciklusai, valamint annak állapotai határozzák meg. A modellezési tapasztalatok alapján a talaj nedvességtartalma döntően befolyásolja a cellák kialakulását: száraz talaj felett hamarabb pattannak ki, nedves talaj felett pedig hosszabb időtartamig vannak jelen, hiszen utánpótlást kapnak. A Kárpát-medencében a konvekciós folyamatok gyakran elmaradnak, melynek okai a súroló hidegfrontok, a monoton áramlások, melyek egy stabilizált légkört hoznak létre. A légköri konvekció alapvetően nagyobb skálájú folyamatoktól függ.
Hazánkban a csapadék mennyisége kis mértékben csökkent, az ország nyugati felén érezhető legkevésbé ez a hatás. Magyarországon a megújuló vízkészletek mennyisége alacsony a népességre kivetítve. A felszín alatti vizek a Kárpátok felől stabilan utánpótlódnak a regionális áramlással, azonban az ország déli felén a fluidum távozik, a Dél-Nyírség területén pedig szintén Románia irányába távozik a víz. A folyók medrének mélyülése és vízszintcsökkenése erősíti a talajvíz megcsapolását. A helyzetet súlyosbítják az illegális kutak, melyek állandó problémát jelentenek a vízháztartásban, a modellezésekben már kiemelten számolnak velük. A megoldások közé tartozik a mennyiségi vízpótlás priorizálása a minőségi vízpótlással szemben, a komplex szemlélet, a vízigények csökkentése, azok racionalizálása és a mikrotározók használata.
Az elmúlt 15 évből 2175 napon alacsonyabb volt a Tisza vízszintje a talajvíztükörnél. Az Alsó-Tisza vidék kútjai közül sok kiapadt, nem tudni pontosan, hogyan állnak a felszín alatti vízkészletek. A Tisza és a Maros lecsapoló hatása érződik a területen, utóbbi hatása nagy mértékben függ a külföldi vízgyűjtőkön telepített duzzasztóktól. Az előrejelzett klímaváltozási szcenáriók közül a kedvezőtlenebbek valósulnak meg, de a vízgazdálkodási infrastruktúra célját tekintve nem változott.
A „Vizet a tájba!” program súlya nagy. Érdemes figyelni, hogy mekkora a vízkár és mi áll a középpontban, hiszen gyakran a kevés figyelmet generáló dolgok okozzák a legnagyobb problémákat, mint az aszály. A hátságokon nincs mit visszatartani, a lefolyás alapból is gyorsabb és emiatt a beszivárgás is kisebb mértékű, melyre a megoldás a szivattyúzás lehet. A dombvidéki hatékony vízgazdálkodás megoldásai közé tartozik a medrek és kapcsolódó területek vízvisszatartó képességének növelése és a vízvisszatartást támogató talajművelés népszerűsítése. A MAR-módszerek alkalmazása sikerre vezethet a talajvízpótlásban.
A táj a domborzattól függően osztja szét a vizet, azonban az eloszlás gyakran aránytalan, ami problémát okoz. A megoldás a táji klímaalkalmazkodás lehet, amely a táji elemek hidrológiai ciklushoz hatásaihoz történő igazítását jelenti. A táj vízelosztó funkciója változhat a tájátalakításoktól, a klímaváltozástól, a tájhasználattól, az inváziós fajoktól és az őshonos fajok kipusztulásától. A végső megoldás érdekében kombinálni kell a szürke és zöld megoldásokat és a legjobb kompromisszumokat kell megtalálni. A természetre alapozott vízmegtartó megoldásokat kell alkalmazni.
Az egyre súlyosbodó éghajlati kihívások – emelkedő hőmérséklet, párolgás a vegetációs időszakban, csökkenő csapadékmennyiség és növekvő csapadékmentes időszakok, párahiány – egyre nagyobb alkalmazkodási kényszert igényel. Az alkalmazkodás a vetésszerkezeti adaptációt is magába foglalja: a kukoricát korábban kell vetni és rövidebb tenyészidejű hibrideket kell alkalmazni, az őszi kalászosok tekintetében a korábbi érésűeket kell preferálni, a repce esetében a nagy termelési kockázat miatt az új hibrideket kell alkalmazni, mivel azok jobban bírják a későbbi vetést. A hazai nemesítési programokat fel kell gyorsítani. A vetőmagtermesztés a Dunántúlra tolódhat, a helyben képződő felszíni víztöbblet felszín alá juttatását pedig elő kell segíteni: vertikális drain-ek és víznyelők alkalmazása, mélylazítás, műterep és talajjavítás lehet a megoldás. Az öntözési kultúra hazánkban hiányos. Szükséges a precíziós mezőgazdaság, a felszín alatti mikroöntözés és az altalajöntözés elterjedését elősegíteni.
A szennyező anyagok vízzel történő szállítása során minden esetben szennyvíz keletkezik, azonban nem minden szennyvíz „átok”: megfelelő utókezelés esetén további felhasználás is lehetséges. A csapadékvíz felhasználása vízjogi engedélyköteles tevékenység, így felhasználása bonyolult folyamat. A kezelt szennyvíz hatékony kihasználásának első lépése a csatornahálózat javítása, de folyamatosan keresni kell a még felhasználható szennyvízkészleteket. A vízgazdálkodás egy eszköz, amely a társadalmi igényeket és a természeti erőforrásokat fenntartható módon hozza össze.
A vízzel kapcsolatos témák a médiában egyre felkapottabbak, a Válasz Online is kiemelt témaként kezeli a vizet. A kutatók, vízügyi munkatársak, a gazdálkodók és a civilek között egyre több a párbeszéd: az alkalmazkodást elő kell segíteni. Valódi változás azonban akkor érhető el, ha a döntéshozó szakemberek keretet teremtenek és a társadalmat is bevonják a vízmegtartás témakörébe. A helyzet egyre súlyosabb, azonban a megoldások és az irányok kezdenek tisztázódni.
NAK / Gyurmánczi Dániel
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön