Környezetgazdálkodás

A talajvizsgálati eredmények értelmezését segítő cikksorozatban ezúttal a foszforral kapcsolatos tudnivalókat foglaljuk össze.

Korábban a talaj alapparamétereiről adtunk kis rövid, tömör ismertetést annak érdekében, hogy amint megkapjuk a talajvizsgáló laboratóriumtól a vizsgálat jegyzőkönyvet kicsit a gazdálkodó is értékelni tudja földjének talaját. Említettük korábban is és most is kiemeljük, hogy a jogszabályi kötelezettségek – Nitrát rendelet, integrált növényvédelem –, illetve pályázati feltételek teljesítése miatt egyre több gazdálkodónak kötelező talajvizsgálat, s várhatóan nem lesz ez másképpen a KAP2020 időszakban sem.

Nézzük tovább a laborvizsgálati jegyzőkönyv adatait.

A talaj tápanyagtartalmának meghatározása jelenleg a hagyományos oldószeres, extrakciós laboratóriumi vizsgálati módszerrel történik. Ezen módszer a szakma számára ismert, elismert és szabványosított, így jelenleg ezen, hagyományos módszerrel nyert eredmények értelmezését taglaljuk.

Az elmúlt évtizedben igény alakult ki új mérési módszerek és technológiák kidolgozására is, úgymint a spektroszkópiás módszerek, melyek nem igényelnek vegyszeres beavatkozást sem, gyors elemzésekre alkalmasak, azonban a jogszabályi kötelezettségekhez még nem elfogadott módszerek, de a precízebb gazdálkodás csaknem nélkülözhetetlen elemei válnak.

A talajvizsgálatok során mindenekelőtt a talaj N-, P- és K-tartalmát (szűkített talajvizsgálat) határozzák meg, mivel ez a három elem alkotja a növényi makrotápelemek legfontosabb csoportját, de közel sem jelenti az összes tápelemet. Azonban érdemesebb, hosszabb távon hasznosabb a többi elemet is vizsgálni, azaz legalább a Ca, a Mg, a S, a Na, a Zn, a Cu, és a Mn elemeket is (bővített talajvizsgálat). A makro- és mikroelemekre való felosztás ugyanis nem fontossági sorrendet jelent, hanem csak az illető elemnek a növényekben található mennyiségére utal.

A következetes tápanyagellátás megtervezéséhez szükséges a talaj fizikai-kémiai és fizikai tulajdonságainak ismerete is – korábban ezeket elemeztük –, mivel a talajból való tápanyagfelvételt a talaj e tulajdonságai alapvetően meghatározzák. Ez ugyanakkor a legnehezebben megfogalmazható hatás (kötőerő, mobilitás stb.), de a növényi gyökerekhez való tápanyagszállításban nélkülözhetetlen tényezők.

Az alábbi táblázat tartalmazza az AL oldható foszfor értékeket a MÉM-NAK egykori ajánlásai szerint. Azonban szükséges azt tudni, hogy az elmúlt évtizedekben kísérletekre alapozottan a lenti adatoktól kissé eltérő környezetkímélő, illetve a gazdaságossági elemzésekre – a legnagyobb jövedelmet biztosító számítások – alapozottan számos más határértéktábla létezik, alkalmazásban van (Általánosságban elmondható, hogy 160-180 kg/ha difoszfor-pentaoxid-tartalom már jónak mondható.). Jelen cikkünkben csak tájékoztató jelleggel az alap, a klasszikus táblázatot csatoljuk. Láthatjuk, hogy a foszfor mozgása, mobilitása nagymértékben függ a talaj karbonátosságától. Meszes talajban különösen csekély mobilitása van.

Javul a felvétel nedvesebb talajon, illetve a talaj hőmérséklete is befolyásoló tényező. Hűvös talajon, fiatal növényeknél könnyen alakulhat ki foszforhiány (antociános levélkék). Egyes elemzések szerint a zöldségeknél 5 Celsius-fok csökkenéssel akár 50 %-kal is visszaesik a felvétel ugyanolyan ellátásnál.

A foszfor élettani szerepének összefoglalása:
•    segíti a növekedést, gyökérfejlődést és a generatív fejlődést (virág-, mag-, és termésképződést),
•    fokozza a szárszilárdságot, ellenálló képességet (vízgazdálkodás, szárazságtűrés),
•    kedvező a termésminőségre, koraiságra,
•    fehérjeképződésben energia-forgalomban,
•    építő elem fehérjékben és szerves vegyületekben.

A foszfor gyengébb mozgású a talajban, mint bármely más elem – 5-10 cm – , a talaj sószintjét nem emeli, ezért egyszerre nagyadagú kijuttatása is lehetséges.

A foszfor hiányának legjellemzőbb tünetei:
•    sötétzöld, majd vörösesbarna levélfonáki elszíneződés az alsó levelektől indulva,
•    felkopaszodás indul meg tartós hiány esetén,
•    gyenge a növekedés, gyökérképződés, vékony és rövid a szár,
•    a gyökér hosszú, szálas vörösesbarna,
•    a termés fejletlen, torz a virágfejlődés, kötődés hibái miatt.

Túladagolása közvetlenül nem okoz jellemző tüneteket, a mikroelemekkel szembeni tápelem antagonizmusa, azaz a másik ion mozgásának csökkentése (foszfor- cink) áttételesen hiánytünetek okoz, ezért természetesen nem javasolt túlzottan nagy mennyiség kijuttatását. A talajokban az évente kiadagolt baromfitrágya, vagy pl. hígtrágya-kijuttatás okozhat feldúsulást.

Korábbi cikkeink a témában:

Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek III.

Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek II.

Amiről a talajvizsgálati eredmények beszélnek I.

(NAK/Sztahura Erzsébet)