A talajban lebomló legtöbb növényi maradvány nagy mennyiségű összetett szénhidrátot, főképp cellulózt tartalmaz, ezért a lebontási folyamatok túlnyomó részét a cellulózbontás jelenti. A nitrátrendelet módosítása kapcsán ismét előkerült a folyamat ismeretének igénye, s a számítás lehetséges módja. Erről az alábbiakban adunk tájékoztatást.
Ha a talajban levő szerves anyag C/N aránya >20, akkor a szénhidrátbontó baktériumok gyorsan elszaporodnak, a fehérje elbontásából származó ammóniát – nitrogént – testük felépítésére használják fel, elvonva azt a növények elől. Ezt jelenti a N immobilizációját (pillanatnyi hiányát a növények számára), amelyet káros szénhidráthatásnak, azaz pentozánhatásnak neveztek el.
Fontos ismernünk a növény lehetséges szármaradványának értékét, valamint azt, hogy abból valójában mennyi is marad a talajban. A talajélet szempontjából a minél több a minél jobb. A lebontáshoz szükségesek a mikrobák, és természetesen az átmeneti nitrogénhiány leküzdéséhez a nitrogén is. De mennyi is?
A szárazanyag vagy szármaradvány mennyiségének a termés alapján történő számítása a különböző növények esetén eltérő. Az összes biomassza-produkció a teljes növény betakarítása esetén megegyezik a tervezett termés mennyiségével (szálas takarmányok, len, kender, silókukorica), míg a többi növény esetében a Harvest Index (HI) alapján számolható.
Növényfajok |
Harvest index |
búza, tritikálé, őszi és tavaszi árpa, rozs, zab |
0,5 |
kukorica, cirok |
0,5 |
napraforgó, repce |
0,33 |
A főbb termesztett növények átlagos Harvest Indexe
A HI a főtermés arányát mutatja meg a teljes biomassza/növényi teljes tömeg (szár +termés) mennyiségéhez viszonyítva. E szerint a 0,5-ös HI azt jelenti, hogy a főtermés az összes biomassza-produkció/növényi teljes tömeg (szár+termés) 50%-át adja, tehát 1 tonna főtermés megtermeléséhez 1 tonna melléktermés előállítása szükséges. Láthatjuk, hogy a napraforgó, repce esetében a teljes növényi tömegnek csak a 33 %-a a termés, tehát itt a szár 65-67 %-ot tesz ki.
Példa 1: 2,5 t/ha napraforgótermés esetén a szár teljes tömege – ha az a területen marad egészében – 5 t/ha (ha tehát mind az 5000 kg szármaradvány a területen marad, úgy 40 kg N/ha juttatható ki a pentozánhatás kivédésére.) Példa 2: 6 t/ha búzatermés esetén ugyanennyi szár termelődik. Ha az egész szár a területen marad, úgy 6000 kg x 0,8 kg N hatóanyag, azaz 48 kg N adható ki a lebontáshoz (csak a területen maradó szárral számoljunk.)
NAK/ Sztahura E.