Környezetgazdálkodás

A VPAKG2021 támogatást igénylőknek az AKG-ba bevinni szándékozott területeik vonatkozásában alapkövetelmény, hogy betartsák az integrált növényvédelem alapelveit, melynek általános keretét a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet tartalmazza.

Az integrált növényvédelem fogalom esetében lehet, hogy az integrált növénytermesztés helytállóbb, mert a lényeg a növényállomány egészségesen tartása, amelyben a növényvédelem nyilvánvalóan csak részterület. Az integrált növényvédelem/növénytermesztés célja tehát, hogy megfelelő talajkondíciók által az egészséges növény, ellenállóbb legyen a kórokozók ellen csökkentve annak igényét, hogy feltétlenül növényvédőszeres kezeléseket kelljen alkalmazni, melynek költsége sem alacsony.

Mire is kell tehát figyelni különösen az AKG-ba bevitt területeinken? Milyen megelőzési praktikák alkalmazhatók?

1. A károsítás megelőzésére szolgáló technológiai eszközök alkalmazását kell előnyben részesíteni

Az integrált gazdálkodás szempontjából a legfontosabb agrotechnikai elemeket az alábbiakban tekintjük át a NÉBIH Az integrált termesztés alapelvei Szántóföldi kultúrák c. kiadványa alapján

A vetésváltás alkalmazását főként a kórokozók, a kártevők és a gyomnövények elszaporodásának visszaszorítása indokolja, DE további előnye továbbá a talajtermékenység fenntartása, az erózióval szembeni védelem, a talaj vízgazdálkodásának javítása és a jobb élő és gépi munkaerő kihasználás. A monokultúrás termesztés (az egymást követő években ugyan azon növény termesztése az adott táblán) jelentős mértekben hozzájárul az adott növény károsítóinak gyakoribb fellépéséhez és az általuk okozott kár növekedéséhez. A vetésforgó többek között megakadályozza a gyomnövények faji összetételének károsan egyoldalú változását. Ez úgy biztosítható, ha gyomnevelő kultúrát gyomelnyomó kultúra követ.

Tápanyaggazdálkodás Megelőzés szempontjából nagyon fontos, hogy a kultúrnövény tápanyag-ellátottsága harmonikus legyen, megfelelő mennyiségű tápanyag álljon rendelkezésére, így egészséges növényként jobban ellenáll a kártevőknek, eseti stresszhelyzeteknek. Öt évenként talajmintavételt és talajvizsgálatot kell végeztetni. A vizsgálati eredmény alapján kell a tápanyag- és műtrágyaszükségletet megállapítani. Tápanyag-utánpótlás során istállótrágyát, engedélyezett szerves eredetű termésnövelő anyagot, vagy talajvédelmi hatósági engedély/végzés alapján egyéb talajban hasznosuló szervestrágyát/szennyvíziszapot lehet felhasználni, melyek használata által megőrizhető, javítható a talaj szerkezete, szervesanyag-tartalma, termékenysége, a talaj természetes élővilága. Mindenképpen kerülendő a várható termésmennyiséghez és növénytömeghez képest túl sok, illetve egyoldalú (pl. nitrogénből – egyéb elemekhez képest – aránytalanul sok tápanyag adagolása. Ez buja zöldtömeg kialakulásához, a betegség-ellenállóság csökkenéséhez, aszályérzékenységhez vezet és terméscsökkentő hatású. A baktériumtrágyázás is egy lehetőség a tápanyag-gazdálkodás eszközrendszerében. A nagy szervesanyag-tömeget jelentő mellékterméket (szalma) lehetőség szerint be kell dolgozni a talajba vagy összegyűjtve, bálázva almozásra kell felhasználni.

Talajelőkészítés. A vetőmagot aprómorzsás, nyirkos magágyba kell vetni, hogy biztosítható legyen a növények erőteljesen fejlődése, egyenletes, homogén növényállomány kialakulása. A szántóföldi növénytermesztés eredményességét száraz, aszályra hajlamos területeken döntően meghatározza a talajok nedvességtartalma, ezért a nedvességszabályozás egyik fontos eszköze a talajművelés. A talajok szerkezetét kímélő, csökkentett menetszámú művelés minden termőhelyen indokolt. A gyengén kelő, fejlődő növénynek kisebb lesz a kártevőkkel, kórokozókkal szembeni ellenálló képessége, továbbá a gyomokkal szembeni versenyképessége is erőteljesen csökken. A legkisebb porosítást okozó, a mélyebb rétegek vízkészletét jobban megőrző kombinált eszközök használata szükséges. Csökkenthető a vízveszteség a tarlómaradványok részleges felszínen hagyásával, vagy a talaj felső rétegébe történő egyenletes bekeverésével. A lazításos és a talajforgatásos művelést nem egysíkúan, hanem a talajminőségtől és a talaj állapotától függően váltakozva célszerű alkalmazni.

Fajtaválasztás. Elsősorban a termőhely éghajlati és talajviszonyaihoz, másodsorban a termesztés céljához és a termesztés technológiához igazodva kell megválasztani a fajtát. Ha a termőhelyi viszonyokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor olyan versenyhátránnyal indul az állomány már a kelés előtt, illetve az ültetést követően, amit később nem lehet bepótolni extra-ráfordítással sem. A vetés időzítésével a növényállomány fejlődése, növény-egészségügyi helyzete (pl. a tenyészidő kezdetén megjelenő kártevő együttes) és a megjelenő gyomflóra is szabályozható. Kalászos gabonában előnyösnek tartják az ún. művelő utas termesztéstechnológiát, többek között a csatlakozó sorok pontos betartása, az egyenletes tápanyag-utánpótlás biztosítása, illetve a kisebb taposási kár miatt.

Növényápolás. Az egészséges, ellenálló növénytakaró kialakítása érdekében mindenekelőtt törekedni kell a talaj szervesanyag-tartalom növekedését elősegítő szervesanyag-gazdálkodásra (tarló- és gyökérmaradványok minél nagyobb tömegének bedolgozása, zöldtrágyázás), valamint a megfelelő talajszerkezet kialakítására, a periodikus mélyművelésre a talaj vízkészletének növelésére. A növényápolási munkák között, pl. őszi kalászosok esetében nagyon fontos elemnek tartják a tavaszi mechanikai művelés. A gabona állomány hengerezésével a talaj és a gyökér jobb összeköttetését lehet megteremteni. Gabonában ugyancsak régóta használják a tavaszi időszakban a fogasolást, mely eljárással az éppen csírázó gyomok tömegét mechanikai úton el lehet távolítani. Nagy sorközű kultúráknál a gyomok elleni védekezés során előnyben kell részesíteni a mechanikus megoldásokat, pl. kultivátor, szükség és lehetőség szerint kiegészítve gyomirtó szeres sorkezeléssel. A precíziós gyomszabályozási módszerek az integrált termesztés egyre gyakrabban használt eszközei

Betakarítás, szállítás. A jól időzített és szakszerűen végzett betakarítással előzhető meg a pergési veszteség és a minőségi értékek romlása. A lehető legkisebb veszteséggel végzett betakarítás csökkenti a kultúra gyomosító hatását is. A betakarító- és szállítójárművet minden tábla betakarításának befejezése után alaposan ki kellene takarítani, mert így megakadályozható főként a gyommagvak, de számos kártevő, kórokozó tábláról-táblára történő passzív átterjedése.

Tisztítás, tárolás. Csak tiszta, száraz, beázásmentes tárolóba szabad terményt betárolni (ha indokolt fertőtleníteni is kell). Betárolni csak súlyállandóságig száradt (max. 12 m/m% nedvességű) gabonát szabad. Az ennél nagyobb víztartalmú gabonát csak előzetes szárítást követően lehet betárolni, ellenkező esetben a termény bemelegszik, és penészedési folyamatok indulnak meg.

Forrás: NÉBIH Az integrált termesztés alapelvei Szántóföldi kultúrák c. kiadványa

Folytatjuk

NAK/Sztahura