Cikksorozatunkban folytatjuk a támogatási alapfeltételeket tartalmazó Kondicionalitás előírásainak ismertetését, melyek általában 2023. január elsejétől lesznek elvártak. A kondicionalitás – úgy, mint a jelenlegi Kölcsönös megfeleltetés – a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) előírásait, valamint a Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelmények (JFGK) szabályrendszerét foglalja össze. Első cikkünkben általános képet adtunk a KAP zöld felépítményéről, majd a továbbiakban megismerkedhettünk a
- HMKÁ 1 - Állandó gyep fenntartása az állandó gyep mezőgazdasági területhez viszonyított aránya alapján
- HMKÁ 2 - Vizes élőhelyek és tőzeges területek védelme (2025-től indul)
- HMKÁ 3 - A szántóföldi tarlóégetés tilalma, kivéve növény-egészségügyi okokból
- HMKÁ 4 - Vízfolyások mentén védelmi sávok kialakítása
előírásokat tekintettük át.
Most ismét folytatjuk!
A következő kettő előírás kifejezetten a talajok – s közvetetten a felszíni vizek – védelmét szolgálja. Miért is fontos mindez? Hazai talajaink 60 %-a valamilyen degradációs folyamattal érintett – ez részben természeti, részben emberi tevékenységből eredő -, azaz földünk talajának jellemzői rohamosan romlanak az erózió, a túlhasználat, tömörödés, szervesanyagfogyás és a szerkezetromlás miatt. Mindennek egyik következménye a belvizek állandósulása, a korai és tartós aszályok egyre gyakoribbá válása. A talaj megfelelő állapotban tartása nélkül a vízgazdálkodás sem lehet hatékony. A vizet a megfelelő agrotechnikával a talajban kellene tárolnunk. Fontos tudni azt is, hogy az erózió által elveszített pár cm-es humuszos talajtakaró képződése évszázadokra, évezredekre tehető, mely elvesző talajréteg adná a megfelelő növénytermesztés biztonságát. A leírtak szerint minden gazdálkodó érdeke, hogy talaját a földjén, azaz helyben tartsa, s ne a „sárga földön”, azaz a talajképző kőzeten gazdálkodjon, hiszen annak gazdaságossága megkérdőjelezhető.
A leírtak alapján tehát nézzük mit is kell mindezért tennünk a támogatások esetében!
HMKÁ 5 - Talajművelés, a talajromlás és erózió kockázatának csökkentése, figyelembevéve a lejtőmeredekséget is
A szabályozás a MePAR fedvény alapján a 12%-nál nagyobb meredekséggel rendelkező lejtőkre (szántóterületekre és ültetvényekre) értendő.
Az erózió elleni védekezésre korábban is volt előírás, azonban az említett lejtésszögek esetében további növények termesztése sem lehetséges, vagy csak megfelelő korlátozásokkal az alábbiak szerint:
12%-nál nagyobb lejtésű területen kapás növények - beleértve a kukoricát és a napraforgót is - termesztése, valamint az őszi káposztarepce 24 cm-nél nagyobb sortávolságon való termesztése tilos. Kivéve direktvetés, szintvonalas művelés és/vagy a rétegvonalakkal párhuzamos, illetve az eróziós jegyeket mutató lefolyási útvonalakon lefolyást gátló füvesített vagy fás védősávok kialakítása mellett; -erózió ellen kialakított teraszok megőrzése kötelező szőlőültetvények esetében.
HMKÁ 6 Minimális talajborítás a csupasz talaj elkerülése érdekében a legérzékenyebb időszak(ok)ban
A talajtakarás biztosítása véd az erózió ellen, segíti a szénmegkötést ezáltal segíti a talajéletet és a szervesanyagképződést, a talajszerkezet javítását és a vízvesztés megelőzését. Kevesen tudják, hogy talajtakarással akár a vadon élő károsítókkal szemben is védekezhetünk, például, ha a kukoricavetést mulccsal egyből letakarjuk, akkor a varjak nehezebben (vagy egyáltalán nem) szedik ki az elvetett vetőmagot. A talajban lévő élő gyökérzet is folyamatos táplálékul szolgál a talajban lévő élőlények számára. A jól megválasztott takarónövények gyökereivel a talaj mélyebb rétegéibe hatolva hasznosíthatja a tápanyagokat, vizet engedhetünk a talajba, s tárolni tudjuk azt a szárazabb időszakokra. Fontos, hogy a talajt óvjuk-védjük szabályozva a hőmérsékletét, javítva vízháztartását, csökkentve az eróziót, és védve szerkezetességét. Mindenki látott már kicserepesedett, széttöredezett talajt, amit perzsel a nap, szárít a szél, az eső veri. A talajélet ott korlátozott. Tehát a talaj takarásával, fedésével a nap és a szél nem szárítja, eső nem rombolja szerkezetét, morzsalékos maradhat, nem iszaposodik el, mert az ott lévő zöld növény, vagy szármaradvány védi. Tehát ezen feladat minden gazdálkodó számára megfontolandó a szabályzókon túl is.
Az előírás a minimális talajtakarás alapvetéseit határozza meg az év legérzékenyebb időszakaira tekintettel. E szerint:
Fenn kell tartani a minimális talajborítást a nyári és őszi betakarítású kultúrák lekerülése után,
- őszi kultúra vetésével vagy
- a tarló szeptember 30-ig történő megőrzésével vagy legfeljebb sekély tarlóhántás és ápolás, illetve középmély vagy mély talajlazítás elvégzésével.
Természetesen a tarlót mindenképpen kezelni kell, hogy a hajszálrepedések, repedések miatti vízvesztést elkerüljük. A tömör talajrétegek felszámolását ne egyszerre akarjuk elvégezni, hiszen lehet azzal többet ártunk, hanem szépen fokozatosan haladjunk mélyebbre, s az említett élő gyökerek segítségével fokozatosan építsük talajaink szerkezetességét.
Folytatjuk!
A cikk előző részei:
Kondicionalitás 3. – Ismerkedjünk a 2023-tól kezdődő új előírásokkal!
Kondicionalitás 2. – Ismerkedjünk a 2023-tól kezdődő új előírásokkal!
Kondicionalitás 1. – Ismerkedjünk a 2023-tól kezdődő új előírásokkal!
NAK/ Sztahura, Gyenes, Vadkerti