A szennyvíztisztítás egyik mellékterméke a szennyvíziszap. A szennyvíziszapot a mechanikai után maradt úszó és lebegő szilárdanyagok, valamint a biológiai tisztításkor keletkező, élő és elhalt baktérium pelyhek alkotják. A tisztítási technológiától függően kétféle szennyvíziszapot különböztetünk meg:
- mechanikai: az előülepítésen összegyűlt, durvaszerkezetű nyersiszap
(nyersanyagtartalma: 60 -80 %)
- biológiai: az utóülepítésen elkülönített, finomszerkezetű humusziszap
(nyersanyagtartalom: 75 – 80 %)
A szennyvíziszapkezelés célja a fertőzőképesség csökkentése, a hasznosíthatósági és elhelyezési lehetőségek megteremtése, valamint a térfogatcsökkentés. Az iszapstabilitás célja, hogy a könnyen bomló szerves anyagait szagmentes, tovább már nem bomló, fertőzést nem okozó anyaggá alakítsa – anaerob, aerob, vagy kémiai kezeléssel. A folyamat részeként az szennyvíziszap víztelenítésével érhető el egyrészt a térfogatcsökkentés, másrészt pedig az iszap földszerű, trágyaszerű halmazállapotú állaga, amely a mezőgazdasági elhelyezés szempontjából is kedvezőbb fogadtatásra talál. A szennyvíziszap nem csak egy melléktermék, hanem a biomassza része is. Nagy mennyiségben tartalmaz számos olyan értékes anyagot, amely a természetes anyagforgalomból származik, s amit célszerű oda visszajuttatni is.
A szennyvíziszap szerves anyag- és a növényi tápanyag-tápanyag jellemzői (átlagosan)
- szervesanyag tartalom: a szárazanyag 40 – 60 %-a
- növényi tápanyag-tartalom: a szárazanyag 5 – 6 %-a, ebből a
- nitrogén: 3 – 4 %
- foszfor: 1 – 1,5 %
- kálium: 0,2 – 0,5 %
A szennyvíziszapban megjelennek továbbá:
- mikroelemek: köztük toxikus nehézfémek (Cd, Zn, Cu, Ni, Hg, Pb, Cr, B, Mn, Mo) – ezek az utóbbi időben jelentek meg leginkább (bizonyos esetekben a kis mértékű jelenlétük nem okoz gondot, mivel a talajban képes átalakulni)
- mikróbák: baktériumok, vírusok, gombák, egysejtűek – ezek lehetnek veszélyes szervezetek is, és/vagy hasznos talajlakó baktérium populációk;
A szennyvíziszap bár hordozhat veszélyes anyagokat, azonban ezek kiküszöbölésére vannak megoldások, így nem feltétlen kell a szennyvíziszapra úgy gondolni, mint egy veszélyesanyagra, hiszen a megfelelő kezeléssel egy felettébb értékes szervesanyag és növényitápanyag.
A szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása a világon mindenütt alkalmazott módszer, amely gyakorlatilag egyidejű a szennyvíziszap megjelenésével. A szennyvíziszap értékes összetevői, annak megfelelő adagolása mellett, felettébb kedvező hatást gyakorol a talajokban:
növeli a talaj
- víztartóképességét, nedveségtartalmát – víz,
- szervesanyag-tartalmát – tápanyag,
- makropórus porozitását– levegő, ezáltal
a talajaggregátum stabilitását,
miközben csökken a talaj
- térfogatsűrűsége, tömörsége és a
- nyírásellenállása.
Az iszap-halmazállapotok előnyei és hátrányai a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából:
forrás: Vermes László – Vízgazdálkodás (1997)
A szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának általános feltételeiről további részleteket olvashatnak a NAK portálon.
* forrás: Vermes László – Vízgazdálkodás (1997)
NAK/ Tasnádi G.